Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-14

148 14 országos ülés október %l, 1S84. Lelkesedést fog magának meríteni azon tudatból, hogy habár legnehezebb harcz, de egyúttal a legszebb diadal is az, melyet önmagunk ellen, a melyet a nemzet előítéletei ellen sikerül kivívnia. És e diadalt meg fogjuk ünnepelni; (Élénk helyeslés jobbfelől) mert lelkem meggyőződése, hogy valamint hazánk történelmének legszebb, legragyogóbb lapjait a iiberalismus küzdelmei, alkotásai, sikerei töltötték be: ugy hazánk jövője is a liberalismustól függ: (Élénk helyeslés jobbfelől) lelkem meggyőződése, hogy a inig a culturát, a szabadságot e területen, melyet hazánknak nevezünk, csak egy magyar állam biztosíthatja mindannyi faj számára; ugy viszont e magyar állam csak mint liberális állam maradhat fenn. {Elénk helyeslés jobbfelől.) Ismétlem, a válaszfelirati bizottság javaslatát elfogadom. (Hosszan tartó élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik Simonyi Iván. Mielőtt azonban a képviselő ur előadását megkezdené, öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Simonyi Iván képviselő urat illeti a szó. Simonyi Iván: T. képviselőház! (Halljuk!) A vitának jelen stádiumában egyszerűen arra fogok szorítkozni, hogy egy pár előttem szólott szónoknak némely nyilatkozatára refleetáljak. Nem tagadom, a közelmúlt napokban a vita egy kissé izgalmas alakot kezdett ölteni. Én, mint ezen pártnak tagja, nem vagyok hivatva azt eldönteni, hogy extra vagy intra murosadtak-e több okot erre: de ettől eltekintve, azt hiszem, nem tévedek, midőn kimondom azon meggyőződésemet, hogy az izgalomnak oka nagyrészben az — és ez a többi pártok t. tagjaira vonatkozik — hogy tévedés van a támadás objectuma iránt, hogy azok, a kik egyáltalában támadtak, sok tekintetben oly dolgokért támadtak bennünket, a melyeket mi nem állítottunk, a melyek vagy nem a mi álláspontunk, vagy nem képezik annak lényegét. Ha tehát ez irányban sikerülend kissé az eszmék tisztázásához járulnom, talán számíthatok szives figyelmük- és elnézésükre. Nem hallgathatom el köszönetemet az előttem szólott t. Horváth Boldizsár képviselő urnak azért, hogy ő szónoklatával, mely most is, mint mindig, művészi volt, segítette a tárgyalást nyugodtabb mederbe visszaterelni. Ha nekem szintén sikerül, hogy csekély erőmhöz képest, teljesen érezve helyzetem súlyát, midőn oly szónok után mint Horváth Boldizsár felszólalok, ugyanezen czélhoz kissé legalább hozzájárulnom, talán szintén nem tettem a leghaszontalanabb munkát. Kérem tehát a t. házat, legyen elnézéssel irányombau, ha ezen feladat teljesítésénél nem jelennék meg szónoki díszruhában. A felirati vita kezdetén felszólalt vezérszónokok, a t. előadó, Irányi képviselő ur, gr. Apponyi Albert jónak látták szónoki excursiójukat csak egy bizonyos salvus conductus előrebocsátásával a ház elé terjeszteni. Ezen salvus conductus abban állt, hogy mindannyian siettek mindenekelőtt határozottan kijelenteni, hogy ők egész más alapon állanak, mint mi, antisemiták. Ha nem tudnók, mely párton állanak ez urak, sőt h a nem magyarázták volna részben e nyilatkozatukat, jogunk lenne feltenni, hogy ezen urak sokkal élesebb harezot akarnak vívni egy másik osztály, t. i. a zsidók ellen, mint mi. 'f Igent, ház! Ok hangsúlyozták, hogy a jogegyenlőség alapján állnak A t. ház emlékezni méltóztatik, hogy a b. Andreánszky által beadott felirati javaslatban egy szóval sincs mondva, hogy az emancipatió visszavételét kérjük ; ott csak sajnálat van kifejezve, hogy a zsidóság emancipálása feltétlenül történt és a nélkül, hogy e lépés consequentiáit előre meggondolták volna. A mi az én feliratomat illeti, ezen kérdést illetőleg azt mondom : „Az 1867: XVII. t.-cz. az ország izraelita lakosait a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilvánítja. Alázatos kérésünk oda irányul, hogy ezen törvénynek intézkedései valóban felekezeti különbség nélkül érvényesíttessenek is." Hogy magamat kissé vulgárisan kifejezzem: hiszen zsidóbbat a zsidó sem akarhat. Ha csak nem értetik más valami az alatt, ha keresztény ember beszél a jogegyenlőségről és viszont, ha izraelita polgártársaink, vagy azok védői említik a jogegyenlőséget. Feliratom azon alapgondolaton sarkal, hogy hazánk drága intézményeit elmulasztottuk a jogegyenlőség alapján korszerűen tovább fejleszteni. Ha az urak annyira buzgólkodnak a jogegyenlőség mellett, a logica követelménye volna, hogy ezen alapunkat örömmel constatálják; fenmaradván természetesen azon joguk aztán kimutatni, hogy talán „a firma", mely alatt mi fellépünk, a jogegyenlőségi alapnak nem felel meg. Ámde az említett szónokok jónak tartották erről mélyen hallgatni. Nem olvasták ők felirati javaslatunkat? Nem tehetem fel rólunk, mert ha még oly hosszas, unalmas is, annak, a ki mint előadó beszél itt, valamint azon uraknak, kiknek bátorságuk volt támadólag fellépni, kötelességük volt, hogy a felirati javaslatot legalább elolvassák. Avagy nem értik a kérdést? Nincsenek tisztában a mi álláspontunk alapjával és lényegével? Avagy magasabb politikai okok indították arra, hogy oly eljárást tanúsítsanak, melyet a magyar ember ugy fejez ki, hogy kerülték mint a macska