Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-13

IS. országos iüés október 20. 1SS4. 12íi tátott, mert a jegyzőkönyv szavai szerint az illető egyéneket nem azért tartóztatták le, hogy ők ilyen zászlókat hordoztak.hanem azért— szószerint ez áll a jegyzőkönyvben — mert dühös ellenzéki korteseknek bizonyultak be. (Közbeszólások honidalon: Nohát!). Már pedig t. képviselő ur. midőn egy tisztviselő valakit ily veszedelmes czímen letartóztat és ezzel egy törvénytelen lépést risquiroz: akkor, ha arra jogos czímet is találhatott volna, bizonyára ezt alkalmazta volna. Hanem ez tulajdonképen azon égbekiáltó terrorismus folytán történt, mely Fogaras vidékén a választások alkalmával valóban megszégyenítő módon nyilvánult (Igaz! Úgy van! balfelöl. Zajos felkiáltások jobbfelöl) T. ház! Az, hogy mikor én Fogarasba értem, hova nem is voll|czélom menni és ott csak keresztül utazóban voltam, mert csak éjjelre szálltam meg, ott a piaezon engem egy gyülekezet fogadott a nélkül, hogy én arról előzetesen tudtam volna valamit. Azon tömegben előttem egy nemzeti zászló lebegett s midőn oda érkeztem, a jelen lévő szolgabíró ur, kinek protectiója alatt volt ott azon román zászló, mert hiszen ha nem igy lett volna, azt elvétethette volna, mondom, az illető szolgabíró ur elém állott s legelőször is azt mondotta, hogy: kérem itt nyilvános helyen beszélni nem lehet, hanem ha beszélni óhajt, tessék bemenni a fogadó udvarába — természetesen, mert hiszen Fogarasban nyilvánosan beszélni, ugy látszik, nem igen kellemes dolog. (Tetszés a baloldalon.) Hát ha a képviselő ur ezzel valamit akart mondani, akkor ezért méltóztassék azon közigazgatási tisztviselőt megróni, aki a tömeg élén állott és a kinek jelenlétében ez megtörtént és a ki ezt tűrte. Beszédem folyamán azonban látván, hogy a háttérben egy román zászló is van, siettem megmondani, hogy mi a magyar állam egységének és ezen egység eszméjének érdekében is. mint egyik ezélunkért küzdünk és mi soha más iránynak és törekvésnek magunkat alárendelni nem fogjuk, sem másnak más irányt követni nem engedünk. Meglehet, hogy tetszett volna sokaknak, ha én ott fellépésemet rendőrködégsel és egy nagy zavar előidézésével kezdem, a miből azután kivonhatták volna talán azt, a mire törekedtek, de hát ehhez sem jogom nem volt, sem ez tehetségemben nem állott és igy hihető, hogy a terv meghiúsulása fájhat. (Helyeslés.) A harmadik az, a mit a képviselő ur mondott, hogy én megróttam azokat, a kik innen oda mentek, tehát helyesen tenném, ha megrónám azokat is, akik onnan ide jöttek. (Felkiáltások jobbfelöl : Nem ugy mondta! Ez egyforma dolog! Ellenmondások a baloldalon.) T. képviselőház! Ha részletesen belemennénk a kérdés bonczolgatásába, akkor azután, ha talán bizonyítékokkal és tettekkel nem is, de ugy az érzékre való hivatkozással nem volna nehéz minden gondolkodó ember előtt tisztán demonstrálni, hogy mégis lényeges különbség van a között, hogy valaki innen oda megy és a között, hogy onnan ide jön. {Élénk derültség és tetszés balfélől.) Hanem hát én ezt nem kutatom és nem fejtegetem ; de azután a t. képviselő urnak ajánlom szíves figyelmébe, hogy hitem és meggyőződésem szerint — és ebben is igazságot fog nekem adni mindenki, a ki részrehaj latlanul itél — a ki innen oda megy, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Érdekből teszi! Hnlljnk!) az legalább a közelmúlt politikai életből okot feltalálni és felhozni nem tud, mert itt a helyzetben változás azóta nem történt: de a ki onnan ide jött, az tette indokoltan, még pedig oly nagy kérdések meghiúsulta után, a melyek bizonyára lényeges okot szolgáltattak arra, hogy valaki izon utón tovább ne menjen, melyet azelőtt is elitélt, azon az utón jelesen, melyről letért maga az igen t. ministerelnök ur, mikor fokozatosan mint a létra lépcsőjén lefelé haladt és fájdalom, a legalsó lépcsőre ért. Ez igenis indokolt lépés volt, a másik ]>edig nem indokolt és ebben fekszik a nagy és erkölcsi különbség, (ügy van! bal- és a szüsH baloldalon.) Ezeket akartam a t. képviselő ur beszédére elmondani. (Zajos helyeslés balfélől.) Horváth Gyula: T. ház! Ezen személyes kérdésben történt felszólalásra én inkább csak szavaim helyes értelmezése szempontjából kívánok felszólalni. (Halljuk!) A t. képviselő ur sem a neveket, sem az időt, sem a helyet nem nevezte meg; azt mondotta, hogy lefoglalták a két zászlót. En tudom, hogy lefoglalták és megfogták azt is, a ki a zászlót vitte. De tudom azt is, hogy azért történt ez, mert daczára minden tiltakozásnak, keresztes zászlókkal izgattak. Ezt az esetet tudom és elhiszem, mert a képviselő ur maga mondotta, hogy a keresztes zászlók hordozását maga is helytelenítette. Ez tény, ez valóság, de az is tény, hogy azon zászlók hordozását nem tudta megakadályozni és szavainak nem tudott ott kint oly érvényt szerezni, mint a minőt itt pártjában gyakorol, nem tudta kivinni, hogy azok, kik egy nézeten voltak vele, kövessék azt, a mit a. képviselő ur helyesnek tart, a mint itt történik, mert ott bizony nem követte senki. Horánszky Nándor: Követték, azután nem is látta senki! Horváth Gyula:Kérem, a zászló azután is ott volt. A mi pedig a kérdés második részét illeti, az igaz, hogy ott volt a szolgabíró, de mert a beszéd szándékolt megtartása nem jelentetett be, azt mondta, hogy nem engedi meg azt, a zászlót pedig elvitetni rendelte s az illető, ki a zászlót vitte, büntetésben is részesült. A közigazgatás tehát csak kötelességét teljesítette.