Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-13
126 13. országns ülés ottober 20 1881 A harmadik, a mire kénytelen vagyok reflectálni, az a bizonyos út. Én nem vádoltam a t. képviselő urat, azért, hogy innen oda ment; sőt azt mondtam, hogy valamint én és senki nem vádolhatja a képviselő urat azért, hojry innen oda ment, mert mi elhisszük, hogy a meggyőződés vezette, ha pedig az vezette, akkor minden irt tiszteletre méltó és mi azt respectárjuk: ép ugy képviselő urat arra kértem, hogy hasonlókép respectálja azokat, a kik meggyőződésből teszik azt az utat, onnan ide. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert ha belekezdenénk abba, hogy a képviselő uraknak innen oda vezető útjait insinuáljuk, miis tudnánk annyit mondani, a mennyi abban rejlik, a mit a t. képviselő nr az idevezető útról mondott. (Ugy van! jobbfelől.) Ezeket kívántam a t. képviselő urnak személyes kérdésben történt felszólalására válaszolni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Fenyvessy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk!) Nálamnál nagyobb tekintélynek, kiválóbb egyéniségnek kellene lenni annak, a ki az imént lefolyt — mint látom — érdeklődéssel kísért, de bizony a személyes kérdés keretén túlmenő eszmecsere után érdeket tudna kelteni szavai iránt. (Halljuk!) De megvallom, nem is tartozom azok közé, kik a felirati vitának valami nagyobb politikai jelentőséget szeretnek tulajdonítani; nincs ez így t. ház, sehol a nyugot-európai államok parlamentjeiben. Nálunk ebben is az a bizonyos speciális irány, az a sajátszerűség nyilvánul, mely — jól vagy rosszul, e perezben nem akarom, nem is tudnám eldönteni — oly kiválóan jellemzi a magyar parlamentet. Lehet, t. ház, hogy ez a sajátszerűség talán annak a régi gravaminalis időnek szükségszerű folyománya, talán amaz idők országgyűlési traditióiból jutott ránk, mikor még nem volt költségvetési vita s így a felirati vita szolgált jó alkalmul az összes politikai helyzet megvitatására, nagyobbszabású politikai enuntiatiókra, a nemzeti közérzületnek az országgyűlésen való nyilvánulására, a nemzet közóhajainak, a társadalmi s az államélet követelményeinek hangoztatására. De bármiként fogjuk is fel, t. ház, a felirati vita jelentőségét az kétségtelen előttem, hogy ha már a vita parlamenti vita, akkor — s ebben igazat adok az előttem szólt Horváth Gyula t. képviselő urnak — akkor annak határát a nemes elvek nemes küzdelmének, a tanácskozásban a teendők és tárgyak fontossága által követelt higgadtságnak és méltóságnak és, a mi fő és legelső, a parlamenti ildomnak, a parlament tekintélyének, a fegyelemnek kellene képeznie. (Tetszés a baloldalon.) Elvek és nemes eszmék ktizdterének kellene lenni e háznak, tolmácsolójává válnia a közérzület emelkedettségének, a magyar mívelteégnek, (Helyeslés és tetszés balfelöl) eszköz és módkeresőnek, miként éressék el egy részről a haza nagy, nemzeti nemes missiója és miként pótoltassák másrészről társadalmierőhanyatlásunk szomorú ténye. És mindebben érveknek kellene harezolni érvek ellen, hogy a szellemek lelkesedésre ragadtassanak, hogy az ékesszólás szárnyakat öltsön, hogy nem mint a bogarászó madár, alant a piszokban'keresse tárgyát, de a mely nemes ambitió által ösztönöztetve, maga is emelkedik, másokat is emel. Mindezek helyett mi történik? Az, hogy a fontos teendők, a nagy missiók komoly tárgyalása helyett hallunk olyanokat, hogy például egyik t. képviselő ur micsoda fészekben lépett fel. (Komlóssy Ferencz: Zsidó fészekben.) Tehát zsidófészekben. Hallottuk, hogy azon fészekben, a hol a t. képviselő ur fellépett, hány százalék lutheránus van.(Mozgás.)T*i&jdhallottunk egymásikképviselőt, a ki azt tárgyalta a házban, hogyan szidta őt össze egy bécsi kofa. (Mozgás.) Mintha nem volna a magyar nemzet népképviselőinek más mondanivalója ?! Mintha nem állna előttünk számos életkérdés, nemzetgazdasági érdekeink szorgos ápolása? Mintha nem kívántatnék gondoskodás hazánk állami fentartásának szilárd biztosítékairól. (Helyeslés.) Vájjon, t. ház, ha az ország látni fogja, hogy a felirati vita nem egyéb, mint zsidó-vita és zsidóheezcz; ha az ország tapasztalni fogja, hogy a felirati vitában nem a komoly tárgyalás adja a parlamentnek a tekintélyt és az erőt: vájjon — kérdem — nem fog-e támadni künn egy erős közérzület, mely felveti kérlelhetlenül azt a kérdést, hogy ez a parlament s egy ilyen parlament méltó-e az ország souverain jogainak egy részét gyakorolni! Tudom, hogy ezen kérdésre azt felelhetik többen, hogy a sértést, melyeta parlament egyes tagjai a parlamenten elkövetnek, maga a parlament szokta elenyésztetek Tudom. De tudom azt is, hogy megvan ez a sajátsága az itatós pa pírnak is; — az is elszokta enyésztetni a piszkot és a mocskot, de bizony az rajta is marad. (Helyeslés. Mozgás.) T. ház! Ma reggel olvastam egy képviselőtársam aláírásával egy csinos hírlapi czikket,mely párhuzamot vonván a — gondolom —60~as évek és a jelenlegi parlament fiatalabb tagjai közt, azt kérdi, hogy hová lett a jelenlegi parlament ifjabb tagjainál a nemes erő, hova lett a költői lelkesedés ? Hová lett a ragaszkodás a 40-es évek nagy ideáljaihoz, melyek — mint ő kifejezi magát — a parlamentnek eddig bizonyos melegséget, szint és lendületet adtak?! Aláírom e szavakat, de legyen szabad kérdenem ezzel szemben, hogy hol vannak hát ma a régibb parliamentek nagy előzői; hol vannak azok a nagy példányképek, a 40-es évek eszméinek nagy alkotói, kikre — jól mondja Eötvös báró — szüksége van az ifjú nemzedéknek, hogy nemes czélokért lelkesüljön.