Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-13

j 24 !3 ewzAgos «>é«i október 30. 1884. kem nem is próbálta azt senki hozni s nekem soha sem volt alkalmam valakit arról letiltani. A t. képviselő ur e tekintetben szerencsésebb volt, mert letilthatta annak ott való lohoíítatását, ha ugyan tette, (Egy hang jóbbfelől: De nem tette!) Azért az ily concret esetek nem mindig szerenesésen vannak választva s az ily eseteknek minduntalan való felemlítésével egyéb aem érethetik el, mint a szenvedélyeknek a parlamentbe való behozatala s én azt szükségesnek nem tartom. Én részemről azt óhajtom, hogy ez országgyűlésen, melynek dicső' előde volt az 1848—49-ikí országgyűlés, ugyanazon méltóságteljes hang, ugyanazon méltóságteljes magatartás uralkodjék, melyet az 1848—49-iki országgyűlés az ágyúdörej és háború közepette is fenn tudott tartani; daczára annak, hogy akkor innen és onnan súlyos vádak emeltettek egymás ellen a pártok részéről s daczára annak, hogy akkor egy ország léte vagy nemléte fölött folyt a küzdelem. (Tetszés jóbbfelől.) Egyes vádak emeltettek akkor is egyesek ellen, de azért a hang méltóságban nem csökkent. Arra, t. báz, azt hiszem, a képviselőháznak minden egyes tagja kezet fog nyújtani egymásnak, hogy az a tisztes hang s a parlamentnek az a tisztességes magatartása, mely 1848—49-ben ágyúdörej és harez közepette megvolt, ezen tisztes hang a béke idején is fentartassék és megmaradjon. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mert ezen magatartás az, mely a nemzetnek az alkotmány iránti tiszteletét, szeretetét, ragaszkodását öregbíteni és nagyobbítani fogja, (Ugy van! a jobboldalon.) Epén azért meg fognak engedni nekem, ha én az olyan irányzatú nézetekkel, melyeket én — lehet, hogy csalódom ítéletemben — e parlament méltóságával megférőnek nem tartok, olyanok ellen egyáltalán semminemű polémiába bocsátkozni nem fogok. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) És most, mielőtt ezen felszólalásomat befejezném, megengedi a t. ház még, hogy Horánszky t. képviselőtársamnak egy állítására, illetőleg egy vádjára, a melyet szintén ellenünk emelt, válaszoljak. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy azok, a kik innen — már t. i. onnan — oda mentek és ezt — ha parancsolja fel is olvashatom — semmiképen nem követtek el épületes dolgot; legalább én nem vettem ki, hogy ez által a képviselő ur megakarta volna dicsérni azon urakat, sőt bizonyos tekintetben azon átmenetelnek lealacsonyítására igyekezett. No hát, t. képviselő ur, én azon meggyőződésben vagyok, hogy az az út, melyen onnan ide lehet jönni, az ép oly kevéssé szégyenteljes, mint a mily kevéssé szégyenteljes az az ut, melyen innen oda át lehet menni. (Élénk helyeslés jóbbfelől. Felkiáltás: Vándorolt eleget!) És a t. képviselő urnak, a ki már ezen utat onnan ide és innen oda megtette, a saját érdekében áll, hogy azon egyéneket, kik ezt meggyőződésből cselekszik, mindig tiszteletben tartsa. (Ugy van! jóbbfelől.) Ezt a tiszteletet a t. képviselő urnak megadtuk innen, azt hiszem, hogy a t. képviselő ur is egyebet nem tehet, minthogy nekünk azt megadja onnan ide. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És most ezek után, t. ház, avval vagyok bátor végezni beszédemet, hogy ezen felirati javaslatot azért, mert azon deniocratieus alapelvek, melyek az 1848-iki törvényekben le vannak fektetve és melyekben én Magyarországnak jövő prosperálását látom és melyekről meg vagyok győződve, hogy ugyaaazok, a melyek benne foglaltatnak és egyetlen tétel is avval ellenkezésben nincs — mondom, ezen felirati javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Horánszky Nándor: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy személyes kérdésben szólhassak, még pedig három pontra nézve; mert azt hiszem, hogy mind a három pontra nézve személyesen voltam érintve a t. képviselőtársam által; egyik vonatkozik a keresztes zászlókra, a másik a román zászlókra, a harmadik pedig azon, mint magát kifejezé, szégyenletes, hogy ugy mondjam, politikai utazás, melyről a t, képviselő ur legutoljára szólott. Hát én, t. ház, egy kerületben voltam a választási mozgalmak alatt, ez volt a fogarasi kerület; gondolom a t. képviselőtársam is arra reflectált. Mikor azon kerületben voltam, ott én semmi keresztes zászlót nem láttam, de hallottam, hogy azelőtt ott ilyen zászló szerepelt. Történt pedig, mint hallottam azért, mert azon pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, ottani jelöltje az ellentáborban akként mutattatott be a közönségnek — a mibe én különben semmi szégyelni valót vagy egyebet nem találok — hogy zsidó. Akkor, a mint hallottam, azon képviselőjelölt urnak választói, vagy az ő választási mozgalmait vezetői, demonstratiójául annak — miben én csak választási csínyt látok és szerintem is helytelenül — azt tették, hogy a zászlóra keresztel; alkalmaztak. Hanem ha igy volt, azt a t. képviselő ur elhallgatta megmondani, hogy midőn én oda jöttem, e tettet magam helytelenítettem, mert hiszen igen jól méltóztatik tudni, hogy e felett helytelenítő nézetemet fejeztem ki. Hegedűs Sándor (közbeszól) : Megcsinálták. Horánszky Nándor: Ha a képviselő ur arról beszél, hogy mit mindent csináltak meg, akkor nagyon sok lesz önök ellenében a kutatni való és még több a mondani való. (Derültség a baloldalon.) Tehát midőn ott voltam, nem vonakodtam kifejezést adni azon nézetemnek, hogy az nem helyes dolog volt és ha azért zászlókat lefoglaltak, az egészen rendén volt. (Közbeszólások jobbfelöl: Nohát! Zaj.) Tessék csak meghallgatni. Azonban a dolog nem egészen ugy áll, mint előadni méltóz-