Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-13

11 országos ilés október 21, 1SS4. | g [ hangsúlyozván azt, hogy Magyarország állami I önállóságának teljes helyreállítását kívánja, ugyan­akkor igen helyesen az 1848-ki törvényeknek egyik praegnans jellegére hivatkozott, arra t. i. } hogy azok a magyar alkotmányt határozottan demokratikus alapokra fektetik. Én is ezt nem­csak tudom, hanem át ia érzem és ezt reánk nézve nagy szerencsének tartom, mert véleményem sze­rint Magyarország, mint állam, csak addig tart­hatja fenn magát, mig demokratikus alapokon áll, oly alapokon, melyeken az országnak minden polgára nemzetiségi és vallási különbség nélkül jogait egyaránt élvezheti. Én is azon meggyőző (lésben vagyok, hogy a ki ezen demokratikus alaptól elterelni törekszik a magyar alkotmányt, az egyszersmind agressiv politikát fiz a 48-ki tör­vényekkel szemben. (Tetszés a jobboldalon.) Azok, a kik a 48-ki törvényeket megalkották, a régi középosztálynak, az u. n. gentrynek tagjai voltak s a régi gentrynek ezen tagjai, a kikhez tartoztak Deák, Kossuth, Nyáry Pál, Szemere, ugy hitték, hogy a gentry érdekeit az által védhetik meg, ha összeolvasztják azt az egész nemzettel; ugy hitték érvényesíteni ennek érdekeit, ha nem külön társa­dalmi rétegeket conserválnak, hanem egy erős magyar nemzetet teremtenek, a mely vegye át a maga további fejlődését, melyet addig a magyar gentrynek és aristokratiának tagjai a 48-ki tör­vényekben lefektetett sikerrel folytattak. (Tetszés jobbfelöl.) Ennélfogva, t. képviselőház, daczára annak, hogy nemcsak e hazában, hanem európaszerte bizonyos reactionarius szellem uralkodik és hogy ama bizonyos Makart-szin, mely most a szinek között divattá vált, meglátszik bizonyos tekintet­ben a politikai törekvéseken is, a mennyiben t. i. régi elmúlt korszakoknak intézményeit, társadalmi rétegeit akarnák exelusiv állapotukban életre gal­vanizálni és egyes társadalmi rétegeket érdekei­nek előtérbe tolásával akarnának hatalomhoz juttatni; daczára mindennek, meg vagyok győ­ződve arról, hogy a ki Magyarország fejlődését őszintén akarja, azt csak egy alapon: a democra­tieus alapon teheti. Ennélfogva mindazon törek­vések, melyek ezen democraticus alaptól eltérnek, mindazon transuctiók, melyek erre az eltérésre vezetnének: az én hitem és meggyőződésem szerint is, a nemzetet erejében, nagy egészében kisebbítik, csak gyengébbé teszik. És ha meggondoljuk t. ház, hogy ma innen és túl felvettetik az a kérdés, hogy a magyar gentry­nek, a melynek legfényesebb alakjai 1848ban nem külön osztályokat akartak, hanem egy min­den tagjában egyenrangú nemzetet teremtettek, hogy — mondom — a magyar gentrynek állana érdekében az antisemiticus mozgalmak által való megvédése : akkor nem felelhetek reá mással, mint hogy ez nem volna egyéb, mint meggyalázása a KÉPVH. KAPLÓ. 1884—87. I. KÖTET. | gentry ama nagy alakjainak, a kik osztályuknak épen ugy, mint az országnak érdekében demoera­tíkus alapra, a jogegyenlőség, a teljts vallássza­badság alapjára fektették Magyarország alkot­mányát. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem tehát t. képviselőház, hogy vala­mint nem állt érdekében a múltban - s ezt leg­kiválóbb egyéniségei vallották — hogy a gentry, mint külön társadalmi osztály eonse; váltassék, mint olyan, melynek az államétól különböző érde­kei lehetnek: ugy ma sem állhat ez érdekében, sőt ma kétszeresen nem állhat érdekében, hogy akként dédelgessék, mint a melyre az állam egységes érdekein kivül még más érdek szempontjából is kell tekintettel lenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, t. ház, a magyar középosztály sokkal erősebben, szívósabban, melegebben ragasz­kodik hazájához, hazájának nemzeti érdekeihez, hogysem vélt, de a valóságban nem létező külön érdekeit kívánná az állam által meg védetni. (He­lyeslés a jobboldalon.) Legyen szabad most t. ház, néhány uiegjeg-y­zést tennem, azon köteles tiszteletnél fogva is, melylyel személye iránt vagyok. Horánszky t. képviselőtársamnak a mait napokban tartott beszédjére. (Halljuk!) A t. képviselő ur igen sötét képet festett be­szédében és nagyon emlékeztetett engem Vere­schagin komor conceptiójára. Csupa szomorú alakok, teljesen sötét kép; s én, ki a t. képviselő ur higgadtságáról és arról, hogy szeret és törek­szik igazságos lenni, meg vagyok győződve: egész beszédje alatt csodálkoztam a fölött, hogy t. kép­viselő ur állításoknál, vádaknál egyebet, nem mondott és elhallgatta azokat a bizonyítékokat, melyek amaz erős vádakat súlyosakká tehették volna. Mindjárt beszédje elején azt monda a t. kép­viselő ur, hogy ez a kormány keresztül vezette az országot akiegyezés elsőstádiuiuátólahGi'vátcz,me­rek leszedéséig a megaláztatások hosszú során. íme, szemben állunk ezen erős állítással, ezen súlyos váddal; de az állításon kivül egyebet nem hallunk. Az általa fölvetett másik kérdés az volt. hogy ime, letelt tiz év és hol vannak e kormánynak nagyszert! alkotásai? No hát, t. ház, én daczára annak, hogy a t. képviselő ur csak állított és vádolt anélkül,hogy állításait bizonyítani igyeke­zett volna: sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem iránta, hogysem a mellett, a mit meg én vallok igaznak, bizonyítékokat ne hoznék fel. (Halljuk!) A kiegyezési tárgyalásoknál veszi fel a t. kép­viselő ur a megaláztatások lánezolatát. Én nem fogom itt a kiegyezési tárgyalásokat újra fel­eleveníteni, hanem csak két dolgot említek meg. Ugyanazt a beszédet, a melyet a t. képviselő ur az általunk létesített kiegyezésről elmondott, el­lő

Next

/
Oldalképek
Tartalom