Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-13

1:22 31 országos ülti» október 20 1884 mondták s Lajtkán túl az ellenzék férfiai, elmondta L)r. Herbst, (Ugy van! jobbfelöl) sőt elmondta a kormányt támogató párt egyik-másik kiváló tagja is és pedig elmondták vádkép az osztrák kormány ellen. Én nem fogok odáig elmenni, hogy elhigyjem azt, a mit ők odaát mondottak-, de odáig sem megyek, hogy elhigyjem az itt a képviselő ur áital e részben mondottakat. Annál kevésbé, mert hogyan' áll a dolog? 1875-ben, mikor együtt támogattuk a kormányt a t. képviselő úrral, milyen volt az ország hitele, milyen volt az ország pénzügyi helyzete? A 153 milliós kölcsön megfizetése előtt állottunk, a mely kölcsönkamatlábát is ismerjük mindnyájan. Ilyen volt az akkori helyzet. És a magyar állam hitele olyan volt, hogy ö'Vo'Os aranyjáradékot csak nagy nehézségek leküzdése után lehetett kibocsátani. Ha igazságos biró akar lenni a t. képviselő ur és összehasonlítja a mostani helyzetet, a midőn a 6°/o-os rente conversiója is befejezéséhez közel van, a tiz évvel ezelőtti helyzettel, akkor nem fogja fentarthatni a stagnatió vádját és kénytelen lesz beismerni, hogy állításai nem feleltek meg a valóságnak. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő ur hivatkozott arra — és e tekintetben helyesen is járt el — hogy nemcsak a képviselőházban, hanem kívülről is szerezte adatait és alaposan vizsgálta az ország lakosainak állapotát. Ha tehát a képviselő ur igy keresi az adatokat, hasonlítsa össze az 1875-iki magánhitelt a jelenlegivel. Azon időben napról-napra felszólalások történtek, hogy a bankfiók nincs eléggé pénzzel ellátva; napról-napra hallottunk felszólalásokat a miatt, hogy Magyarországnak hitelképes egyénei hitelben nem részesülnek ; napról-napra voltak felszólalások, hogy a kamatláb magas, meffbirhatatlan. Ehhez méltóztassék hasonlítani a mostani helyzetet és ha igazságos akar lenni, nem mondhatja, hogy e tekintetben is az ország stagnált volna és a bankkérdésben történt kiegyezés a magyar hitelviszonyok kielégítésében ha nem is ment el a végső határig, de a múlttal szemben, a helyzetet tetemesen megjavította. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Es t. képviseb'5 ur, evvel összefüggésben azt tetszik mondani, hogy hiányzanak a nagy alkotások és csak egyetlen egy az, a melyről némi elismeréssel szól. Itt felfogásom teljesen eltér a képviselő úrétól, mert én a nagy alkotások hirdetését gyanús szemmel nézem, hanem igenis barátja vagyok a nagy eredményeknek. (Mozgás a bdoldalo?í. Felkiáltások: Hol vannak azok?) A nagy alkotásokkal, a melyek hirdettetnek, én nem igen szoktam előre megbarátkozni, hanem ha egy hosszú munkás küzdelem eredményeit összefoglalom és azt látom, hogy az eredmény valóban nagy: akkor még ha ellenfelemet is érte az érdem, be szoktam ismerni. :.,: .: Tovább megyek és újból a t. képviselő ur igazságérzetére appellálok, vájjon nem az állam legfontosabb érdekeinek egyike-e, hogy közlekedési politikája helyes alapokra fektettessék ? Vájjon a t. képviselő ur, a ki olvasottságánál és nagy jártasságánál fogva a nemzetgazdasági kérdések ben magának nevet szerzett, nem tudja-e azt, hogy Európa nagy államaiban mindenütt nagy nemzetgazdasági fontossággal bir egy helyesen folytatott közlekedési politika? Nem tudja-e azt, hogy akárhányszor egy valamely államra káros vámpolitikának keresztülvitelét egy helyesen folytatott közlekedési politika képes megakadályozni, képes egészen átváltoztatni ? (Helyeslés jobb felöl.) Ezt, nem hiszem, hogy tagadja a képviselő ur. Hogyan akar tehát a t. képviselő ur átsiklani azon, hogy míg 1875 előtt a magyar államnak, a magyar kormánynak alig volt valami befolyása a közlekedési politikára és a tarifára; míg 1875 előtt közlekedési vonalai, melyekre direct befolyást gyakorolt, teljesen széthullva voltak: azóta elmondhatja a magyar kormány, hogy egy önálló közlekedési politika, egy önálló tarifapolitikának folytatása saját kezébe van letéve (Helyeslés a jobboldalott) és azon egymástól széthulló, szétágazó vonalak egységbe vannak összevonva ; ugy, hogy a magyar állam délre, nyugatra, keletre saját vonalain mehet és a maga érdekei szerint állapíthatja meg tariffa-politikáját. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ez, t. képviselő ur, lehet, hogy nem nagyszabású alkotás, de ha e részben összehasonlítja a képviselő ur az 1875-iki állapotot, a mikor ezen fusionális kormány átvette a kormányzatot, a mostani állapottal, nem hiszem, hogy ő is, a kinek igazságszeretetéről teljesen meg vagyok győződve .tagadná, hogy ez a múlttal szemben nagy eredmény. (Helyeslés r a jobboldalon.) Én, t. képviselőház, kiragadtam ezt az egy pár kérdést, de nem tehetem, hogy a többit is legalább ne érintsem. (Ralijuk!) Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy a mi felirati javaslatunk formailag szép ugyan, de nincs benne egyéb; mintáitalános dolgok és ő nem tudja belőle kivenni, hogy mi mit akarunk. Én, t, képviselő ur, még oly feliratot nem láttam és nem is hiszem, hogy valakitől olyan felirat sző végeztetett volna, melyben az egyes részeknek miként keresztülvitele ki lenne mondva. A mi pedig azt illeti, hogy a képviselő ur a feliratot hol igen vague-nak, hol igen korlátoltnak találja, ez mindig individuális felfogás; de annak a pártnak, a mely többségben van és a mely pártnak kormánya naponként adja be a törvényjavaslatokat, a melyekből meg lehet bírálni, vájjon a feliratban foglalt kijelentésekkel s a benne kifejezett politikai irányzattal összhangban vannak-e: annak a pártnak szándéka miként leendő keresztülvitelének módjairól már most részletesen szólani, ugy tartom, nincs szüksége.