Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-352

352. orsífEgog ülés májas 1. 1884. '..5 és ha nincs kenyerünk, akkor pastétomra költsünk. (ügy van! U>y van! a szélső baloldalon.) Ugyan mit mond a nép, a haza rólunk, hogy akkor a mikor ők sanyarognak s nines meg a mindennapi megevő ke nyerők, akkor mi palotákat építünk"? Én,t. ház ezt nem tartom lelkiismeretemmel roegegyezhetőnek. {Élénk helyeslés a hal- és szélső bal oldalon.) Azt mondja gr. Tisza Lajos, hogy ez kortesfogás. (Élénk felkiáltások a jobbold don: Nem is egyéb! Ellenmondások a bal- és szélső balon.) Nem az ! Oly erős meggyőződésből, oly bensőieg lelkiismeretemből sugallott meggyőződésből állítom, akár mikép zúgjanak önök ott a túloldalon, hogy ez nem kortesfogás. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal és szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Kortesfogás]) Ez a dolog hatna mint kortesfogás künn, de a kormány nem fél tőle, eddig ismert kortesfogásaiban bizik, a hivatalos pressióban. (Élénk éljenzés és taps balfelől. Ellenmondás jobbról.) Azt monda t. gróf Tisza Lajos képviselő ur, hogy kevesebbel nem lehet. Eleinte 4—5 millió közt volt a nézet, annyira volt utasítás, de meggyőződtek róla, hogy nem lehet kevesebbel kijönni. Kern lehet, ha az ember a legdrágább stylt választja, nem lehet, ha oly helyre épít, a melyen a fundamentum maga százezreket elnyel. De ha építenének egyszerűen, mint a hogy a szomszéd épület, a múzeum van építve, melynek hatását senki sem fogja eltagadhatni és azt sem, hogy igazi monumentális épület, akkor igenis lehetne. Van is egy terv mely 5 millióról szól „alkotmány" ezímü s mégis igen díszes. De ha nem lehet, akkor újra kellett volna kibocsátani a pályázatot, mert most a pályázók azon hitben voltak, hogy 4—5 millió közt kell nekik mozogni s ezért sokan nem is adtak be nagyobb tervet, mert azt hitték, hogy ebben korlátozva vannak. Van még a tisztelt gróf urnak egyik mondásában valami, a mivel gyanúsít bennünket, t. i. a fővárossal akar minket ellentétbe hozni, mintha mi Budapest fölvirágzását nem óhaiíanóks azért nem akarnók e költséget megszavazni. Arra, hogy a főváros felvirágzását a törvényhozás óhajtja, gondolom elég bizonyíték azon 20 millió, melyet a törvényhozás a főváros javára évekkel ezelőtt megszavazott, minek folytán a főváros csakugyan virágzásba is jött. De, hogy egy ilyen síylban, ennyi millióval építtessék egy ház, hogy ez a fővárosnak mi hasznot fog hozni s mivel fog többet használni, mint egy muzeamforma, egy szerényeid) épület, azt én nem tudom. Nem az épület czifrasága, hanem azon tény, hogy az országház ott van, fogja a fővárost arra terjeszteni. Mindegy, ha szerényebb is lesz az az épület. Ezért nem szükséges milliókat kidobni az amateurök kedvéért. Ez volt az, a mit gr. Tisza Lajos képviselőtársamnak válaszolni kívántam. Most még a t. ministereinök urnak kívánok pár szó észrevételt tenni. 0 azt mondja, hogy a fogaim."zás ugy szól, hogy gondoskodjék a kormány, hogy építtessék egy országház. Nemcsak így szól, hanem azt is mondja, hogy építtessék anyagi erőnkhöz képest, egyszerűen. És helyeselte ugyanakkor a képviselőház a pénzügyi bizottság azon ajánlatát, hogy a lehető leggazdaságosabban. E kettőnek véleményem szerint nem felel meg a mostani terv s azért helyes gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam indítványa, hogy utasítassék vissza a törvényben foglalt irány szerint új javaslattétel végett. (Helyeslés balfe ől.) Továbbá, csak közbevetőleg ugyan, azt is mondotta a ministereinök ur, hogy az építés helye 1880-ban meghatároztatott, erről most beszélni nem lehet többé. Ezt én nem fogadom el, ezt alkotmányos szempontból nem ismerem. Tisza Kálmán ministereinök: Nem mondottam ! Somssich Pál: Azt tetszett mondani, ho'íy ma nincs arról szó ; én legalább úgy értettem. Hát a mi ezt illeti, a mai országgyűlés ép úgy megváltoztathatja ezt a törvényt mint bármely mást Aztán immorisíice méltóztatott mondani, hogy a corsótól sem fosztja meg a várost az az épület, mert ott corsó nincs. Az igaz, hanem ha így gondolkoztunk volna azon terekről és helyekről & hol ma corsó van, akkor ma nem volna ott corsó, {Derültség balfelől) tehát nem kell meggátolni, ho<j;y ott corsó lehessen. Azt méltóztatott végre mondani, hogy ha le betett volna olcsóbban építeni, hát ugyan mi vezethette volna a kormányt arra, hogy mégis a drágábbat válaszsza. Hát azt szeretném magam is tudni. Mert hogy lehet olcsóbban is építeni, azt mutatják a tervek, valamint azt is, hogy egyszerűen is lehet. És én nem is tudok más okot, mint a nagyság után való törekvést; nekünk valami nagyra van szükségünk és ez az emberi gyengeség sokszor mutatkozik. Teszem az a bankár, az a nagykereskedő, ha ügyei roszul mennek, akkor szokott leginkább költekezni, akkor szokott legnagyobb es télyeket, dáridókat adni, hogy mintegy maskirozza az állapotát. {Tetszés balfelől.) No ha ez már nevetséges magánembernél, akkor egy országnál valóban bűn. Költészethez fordult a ministereinök ur, szép verset idézett. Hát a költészet szép és azt minden országban nagyra becsülik, hanem első mégib, hogy maguknak a költőknek kenyeret tudjuuk adni és ha el tudtunk várni eddig és szerény házakban meg tudtuk óvni annyi vész és viszály közt e szegény hazát és az alkotmányt, akkor nembn, ha várunk még addig, míg pénzügyeink rendezve lesznek, még arra az esetre is, mert azt sem utasíi tom el magamtól; inkább költözzünk át egy újabb