Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-352
oc 352. országos ülés májas 1. 1884. provisorius épületbe, mely 400,000 írtba kerül- I jön, mert hiszen ez a mostani sem került többe, | mint a tervezettnek egy évi kamatjába mindaddig, inig ugy lesz rendezve az állapotunk, hogy építhetünk egy oly díszes épületet, mint minőt a mininisterelnök ur is akar. (Helyeslés balfélől.) Visszautasítani annyit tesz, mint évekre elhalasztani — ugy mondja a ministereInök ur. Nem baj, ép most mondtam, nem bánom, ha még 10 esztendeig lehetne ebben a házban maradni. Nem lehet, ugy tudom, mert rósz. Hát tanácskozzunk inkább provisorius épületekben és azután épitsük a véglegest. A magyar embert az alkotmányhoz való ragaszkodás tartotta fenn — mondja a ministereinök ur — ragaszkodjunk ehhez. Tessék elhinni, fentartotta akkor, mikor a palotákban a magyar nyelvet nem is ismerték, mikor idegen szokások divatoztak, főrendeink külföldön laktak — fentartotta a szerény házakban, falun a kisbirtokos osztály, a melylyel oly súlyosan éreztetik azon terheket, melyeket viselni kell. (Élénk helyeslés hatféléi.) Én, t. ház, nem tehetek róla, itt állok, itt vagyok, isten engem úgy segéljen: lelkiismeretes meggyőződésem szerint nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Zajos, hosszantartó taps és éljenzés a baloldalon.) Gr, Tisza Lajos: T. ház ! Az előttem szólott t. képviselő ur egy pár számbeli adatot használt, melyet helyre akarok igazítani egész egyszerűen semmiféle személyes kérdésbe nem bocsátkozva és arra ki nem terjeszkedve. 0 azt mondotta, hogy én honnan kapom ki azt a 800,000 frt évi megterheltetést, azt ő nem tudja. Én, gr. Apponyi beszédéből vettem ezt és mondottam, hogy mivel a többi terv is 700,000 vagy 600,000 terhet fogna róni az országra, e szerint 1—200,000 frtnyi évenkénti többletről van szó a 300 milliónyi é vi költségvetéssel szemben. Másodszor kegyes volt az előttem szólott felhívni engem, hogy szegedi tapasztalataimból példákkal szolgáljak. Készben igenis onnan vettem a példákat, (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) mikor azt mondtam, hogy az én tapasztalataim szerint magas építkezésnél tíztől huszonöt 7°-ig változik az a túllépés, a mi a költségelőirányzatoknál rendesen előfordulni szokott. Arra nem is kívánok refleetálni, mert sérteni nem akartam, hogy feltűnt a képviselő urnak, hogy a kezemmel integettem a beszédje alatt. Mert mindenesetre — ha már nem tud az ember magán ugy uralkodni, hogy egészen impassible legyen — helyesebbnek tartom ezt a módot, mint azt, hogy közbe kiabáljanak. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (HaUjuk!) Azt hiszem, hogy ugy is rövid már az j 1 idő arra, hogy ha valaki tüzetesebben kivan a | tárgyhoz szólani, ezt megtegye. Szabad legyen tehát nekem egy pár rövid megjegyzéssel némely — hogy ugy fejezzem ki magamat — tévedést helyreigazítani. (Halljuk!) Somssich Pál képviselő ur azt mondta, én tagadtam, hogy a hely megváltoztatásáról lehetne tanácskozni. Bocsánatot kérek, én ezt nem mondtam, hanem azt mondtam, hogy azon vitában addig arról szó sem volt, hogy az országház más helyre építtessék, mint a miről 1880-ban a törvényhozás határozott. Épen nem volt tehát indokolva — ha másként helyes lett volna is — az 1880-ban lezaj lőtt kellemetlen vitának a felelevenítése. S azt hiszem, ebben igazam volt. (Helyeslés a jobboldalon.) Az igen t. képviselő ur azt mondja, hogy ugy tegyünk-e, mint az örökségbe jutott rósz gazda, a ki legelőbb palotát épít? Ne tegyük, t. ház. De hiszen nem is tettük, mert — hogy egyebeket ne említsek — előbb vasutakat építettünk ; előbb kikötőt építettünk egyetlen tengeri kikötőnkben, vizeket szabályoztunk milliókkal és sok mást tettünk: iskolákat, egyetemi épületeket emeltünk magában a fővárosban, összekötő hidat a két város közt hoztunk létre, postaépületet. Szalay Imre: Boszniát is foglaltunk! (Hoszszas, nagy derültség jobb/elől.) Jókai Mór: Nem fuxin ez! (Élénk derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: Minden esetre igaza van a képviselő urnak. A boszniai occupatio is megelőzte az országháa építése iránti tervet és még abban is igaza van, hogy azt közbekiáltotta, mert annyira, mint még sok más, a mit a képviselő urak felhoztak, ez is ide tartozik az országház építéséhez. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Meg kell továbbá jegyeznem — mert ebben is téved az igen t. előttem szólott képviselő ur hogy nem helyes a pályázatra beadott tervezetekben a pályázók által kimutatott költségvetés alapján előálló összegeket ezen mostanival aequiparálni, hanem legfölebb is azt lehetne összehasonlítani, a mi a pályázatkor a többi tervekre általánosságban kiszámíttatott és a mi kiszámíttatott ugyanakkor a Steindl-féle tervezetre nézve. Ha ezt fogja tekintetbe venni a képviselő ur — pedig csak ez az igazságos — akkor a különbség a kettő közt — azokról szólok, a melyek valamit mutatnak és figyelembe vehetők voltak — csekély. Az összeget nem tudom megmondani, de ha szükséges, szolgálhatok vele. A képviselő ur azt monda, hogy szívesen marad ebben a mostani házban, akár még 10 évig. Bizony ha képviselők ti tik, la méltóztatnak ma elfogadni e javaslatot, még akkor is itt maradunk 10 esztendeig, mert ily épületet 8—10 év I előtt felépíteni nem lehet. Hanem ha elhalasztjuk
