Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-350

350. örsságos Ülés április 29- 1884. 51 a rabsegélyzö egylet tagjai által, lagalább egy darabig az új pályán vezettetnek, új bűnök elkövetésének is gát vettetnék, valamint kifejtettem azt, hogy az ifjú bűnösök oktatása, munkához szoktatása nemesak rájuk nézve hat jótékonyan, hanem a társadalmat is új veszélytől óvja meg. Körösi Sándor t. képviselőtársam tegnap, Hermán Ottó t. barátom pedig ma szintén felhozták ellenem, és pedig nem elismerőleg, hanem gúnyos modorban, a humanisticus irányt. Megvallom, már azon is csudálkoztant, hogy egy jogtanár ily szellemben szólal fel, akkor, mikor már egy százada annak, hogy* Beccaria a maga könyvét megírta, De, hogy ezen oldalról is azzal vádoltak engem, hogy túlságos humanisticus irányt követek, és hogy ezt különösen azon férfiú teszi, ki nemes humanismusát még az állatokkal is éreztetni akarja, ezen, megvallom, még inkább csodálkozom. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Miben túlhajtott, miben túbágos az én humanismusom ? Abban, hogy meg 'karom óvni a társadalmat, a bűnesetek ismétlésétől ? T. ház! Valamint azt mondják, hogy a legjobb politika a becsületesség, úgy én azt állítom, hogy az előrelátás határozottan a legj'obb politika. A ki előre látja a veszélyt, annak gátat vetni igyekszik, az nem idealista, hanem tulajdonképen igen reális politikát követ, és valamint akkor, midőn a munkások helyzetének javítását hangsúlyoztam, nehogy az anarchia, a soeialismus, eommunismua, terjedjenek, nem ideális, hanem nagyon is reális politikát követtem, ugy azt hiszem, akkor, midőn az eltévedt emberek javítására súlyt fektetek, nem pusztán és tisztán a hamanismus törvényének hódolok, hanem egyúttal a társadalomnak a bekövetkezhető bajoktól való megóvását tartom szemem előtt. T. barátom Hermán Ottó gúnyosan említette azt, hogy én a váczi államfogházban árnyékot is kívánnék azon foglyok számára, kik oda kerülnek. Ugy látszik, tévedésben volt, midőn rabokról beszélt, mert az államfogházba csak politikai foglyok kerülnek, P. igy kerülhet minden tisztességes ember a nélkül, hogy az becsületéből legkevesebbet is levonna. Belekerülnek azok, kik polititikai természetű sajtóvétséget követtek el, azok, kik párbajt vívtak s más efélék. Ezeket raboknak nem szokás nevezni, s ezektől megtagadni azt, hogy midőn sétáikat végzik, a nap heve ellen meg legyenek védve, azt hiszem, talán nem fér meg a humanismus legelemibb törvényeivel. (Ugy van! a szélső balon.) En nem csak a külföklön, idehaza is igen sok börtönt ós fegyházat vizsgáltam meg. Ugy^Franczia-, Angolországban és a Svájezban. És mihelyt visszakeröltem az országba, legelső teendőm közé soroltam azt, hogy az itteni börtönökkel megismerkedjem. Megvizsgáltam valamennyit, melyek Budapesten vannik, meg azonkívül szerte az or- | szagban, a hol megfordultam, számos fegyházat, kerületi- és törvényszéki börtönt, és mondhatom, hogy túlságos humanismust egyikben sem találtam. Ellenkezőleg találtam némelyekben olyan állapotot, melytől f minden érző embernek meg kellett borzadnia. Általában, a ki a mi börtön rendszerünket túlságosan humanistikusnak állítja, az aligha fordult meg egyetlen, akár fegyházban, akár kerületi börtönben. Miben áll a bánásmód, melyben ezen kényszerházak lakosai részesülnek ? Reggeltől estig kényszermunkával vannak elfogtalva, reggel kenyeret, este kenyeret kapnak, délben rántott levest és száraz zöldséget, hetenként kétszer pedig, vasárnap és csötörtökön 6—-6 lat húst, tehát egy hétre 12, fél hónapra 34 lat húst, a mi nem tesz egy egész fontot. Hogy ez túlságos humanistikus bánásmód legyen, akkor, mikor az emberek reggeltől estig nehéz munkát végeznek, többnyire zárt falak közt, mel}ek az emberi erő fejlesztésére valóban nem hatnak, azt gondolom igazságosan nem lehet állítani, Ugyanazért fentartom indítványomat. Fen tartom különösen azért, mert óhajtom, hogy minél több javító ház épüljön a fiatal eltévedtek számára s épüljön minél előbb. A ki valaha meglátogatott ily intézetet és megismerkedett annak rendszerével és eredményével, az annak fontosságáról, üdvös voltáról teljesen meg van győződve, ugy mint meg vagyok én, különösen mióta meglátogattam, megvizsgáltam a mettray-i intézetet, mely mintaképül szolgált hasonló intézeteknek. A ki ott megfordult és érintkezett az igazgatóval megismerte az uralkodó rendszert, hallotta, hogy mire oktattatnak a fiuk, látta, hogy mikép dolgoznak, hogy taníttatnak mesterségre, hogy foglalkoztatnak mezei munkával, a ki megnézte a tantermet, és látta jó rósz ábrákban lefestve azon embereknek nevezetesebb tényeit, kik fiatal korukban annak az intézetnek voltak tagjai, olvasta azon leveleket, melyeket azon intézetből kikerült emberek az igazgatóhoz intéztek, hálálkodva a jó tanításért és nevelésért, melyben ott részesittettek, és előadván, hogy immár ők nem csak, hogy a becsületes emberek útjára tértek, hanem vagyont is szereztek; a ki látja egyegy képen ábrázolva, hogy azok, kik katonai pályára léptek, mily hőstetteket vittek véghez Afrikában az arabok ellen, és aki tudja, hogy mindez mennyire buzdítólag, nemesítőleg hat azokra, kik ott tanulnak, ott neveltetnek, annak el kell ismernie, hogy az ily intézetnek erkölcsnemesítő hatása van és óhajtania kell, hogy az ily eltévedt ifjak minél nagyobb számban részesülhessenek az ilyen intézetek jótéteményeiben. (Helyeslés balfelől.) Már pedig, ha abból az összegből, a mely arra a czélra van szánva, egy félmilliót veszünk el, igen kevés marad és különösen kevés fordítható haladéktalanul ily intézetek építésére, Ugyanazért ismételve kérem a t. házat, hogy