Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-350
5f *5Ö országos ülés április 29. 1584. ne méltóztassék ezen alapnak végleges megcson- 1 kításába beleegyezni, hanem ezen félmilliót csak kölesönképen engedélyezni a minister urnak azon kikötéssel, hogy az ugyanannak az alapnak visszafizettessék. Ez czélja a módosításnak, melyet felolvasni szerencséin volt és melynek elfogadását kérem. (Helyeslés a s:élső baloldahn.) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Én a t. képviseli) urnak ezen indítványára már tegnap megtettem ellenészrevételeimet; különösen kiemeltem azt, hogy a mennyiben az csak kölcsönkép adatnék ez az összeg, akkor szükségkép azt az állam közös jövedelméből, tehát a jövő esztendei budgetnek rovására vissza kellemi fizetni. Én pedig sem méltányosnak, sem ig-azságosnak nem találnám, ha a bűntettesek által elkövetett büntettek, vétségek vagy kihágások folytán begyült pénz áll rendelkezésünkre, hogy azt ne fordítsuk arra a czélra, mely ép úgy megfelel a büntető törvényben contemplált ezélnak, mint az az intézet, mely a 27. §-ban ben foglal tátik. Mikor a törvény hozatott, senki előre nem láthatta, hogy azok a büntetéspénzek oly tetemes összegre fognak rúgni. Most is elegendő pénzösszeg fog maradni, mert a mint tegnap is mondottam, augusztustól deezember végéig, tehát 4 hónap alatt 160,000 írttal szaporodott az alap. Azután ismételve figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ezek a javító intézetek, a milyenek a mi büntető törvénykönyvünkben contempláltatnak, nem olyan dolgozó házak vagy vásoit gyermekek neveltetésére szánt intézetek, milyen több van a külföldön, hanem hogy a törvény határozottan naondja, hogy azon fogházra itélt egyének, kik 20 évüket túl nem haladták, hat hóra elzárathatnak, vagy ha a bíróságczéls^erűnektalálja, javítóintézetekbe kerülnek; ugyanezt a felügyelő bizottság is elrendelheti. Javító intézetekbe kerülhetnek azok is, a kik 12—16 évük között bűntettet követnek el, de fel nem foghatják, hogy büntettet követtek el lelki állapotuk, elmebeli tehetségüknél fogva. Azonkívül oda kerülhetnek a csavargók és koldusok. Ennélfogva nem lehet párhuzamba helyezni ezeket az intézeteket oly intézetekkel, mint a milyent most például Budapest fővárosa tervez, t. i. a hol oly vásott, erkölcsileg alásülyedt gyermekek, a kik nem szegték meg a büntető törvénykönyv rendelkezéseit, czélszerüen neveltetvén, később a társadalomnak vissza adatnak. Miután tehát azon czélok, melyeket a büntető törvénykönyv -_'0. §-a eontemplál, el fognak éretni, a büntető törvénykönyv többi czélja pedig sürgősen követeli ezen szükséglet fedezését, kérem a t. házat, méltóztassék azt úgy elfogadni, a mint az a jelen törvényjavaslatban ajánlva van s az igazságügyi és pénzügyi bizottságok által elfogadtatott. (Helyeslé' jóbhfelől.) Miután már felszólaltam, még egy észrevételt kívánok tenni, a statistikai adatokra vonatkozólag. Ha az igazságügy minister ur külön jelentést nem is adott ki az utolsó évben, az igazságszolgáltatatásra vonatkozó adatok a statistikai hivatal által kiadott füzetekben benfoglaltatnak, melyeknek egyike mindig az igazságszolgáltatásra vonatkozó statistikai adatokat tartalmazza. Nem adta tehát az igazságügyministerium külön datokat, mert a statistikai hivatalnak hivatása ezentúl is, mint eddig minden évben, az ide vonatkozó statistikai adatokat közleményeibe felvenni. (Helyeslés johbfelől.) Körösi Sándor: T. ház! Kijelentem, hogy a napirenden levő törvényjavaslat első szakaszát az eredeti szöveg szerint fogadom el és nem fogadom el az Irányi t. képviselőtársain módosítványát. Nem fogadom el pedig azért, mert miként tegnap is mondottam, nagyfontosságúnak tartom ugyan a szabadon bocsátott foglyok segélyezését és az ifjú fegyenczek javítására szolgáló javító fogházak felállítását; de elősorban mégis fontosabbnak tartom a fogházíik felállítását és szaporítását, mert először azon helyzetben kell lennünk, hogy a fegyházra ítélt bűntetteseket elzárhassuk s azután gondolkozhatunk a felől, mit csináljunk velük, ha majd szabadon bocsátjuk őket. De ezen alkalmat megragadom arra, hogy egy pár szóval refle< táljak Irányi t. képviselőtársamnak azon vádjára, mintha én tegnap szemére vetettem volna humanismusát. Engedje meg a t. képviselő ur, humánus érzelmeiért nálamnál nagyobb tisztelője e képviselőházban nincs; ha van, csak olyan lehet, mint én. Nagyrabecsülöm humánus érzelmeit, de mikor positiv törvényalkotásáról van szó, a törvény alkotójának a humanismuson kivül más egyebet is szem előtt kell tar tani. Nevezetesen szem előtt kell tartania, a büntetés czélját, mely, mint tegnap is mondottam, első sorban az elkövetett bűntett megtorlásában áll. Nem értem, miért vádol engem a képviselő ur, és mikép mondhatta, hogy különösnek tetszik előtte midőn egy jogtanár a büntetésben alkalmazandó humanismuson megütközik, holott Beccaria már száz évvel ezelőtt megírta nagyhírű mun kaját „a bűntettek és azok büntetésé "ről. — Erre megjegyzem, hogy ha nem hiszi, méltóztassék megnézni „a bűntettekről és vétségekről" irt közkézen forgó művemet, ott meg fogja látni, hogy én Beccariát véghetetlenül tisztelem, sőt tanítványa és követője vagyok, mert az ő nyomán a halálbüntetés ellenzői közé tartoztam mindig és most is azok közé tartozom. — De nem tartozom azok közé, a kik egyáltalában semmi szenvedést, semmi fájdalmat nem akarnak okozni a büntetéssel az illetőknek, hanem azok közé tartozom, a kik meg is szenvedterni óhajtják az elitélt bűntettest azért, hogy azon makacs ellentállást, a melyet tettével
