Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-350

4-S 350. országos ii'é.í ApriUs 29 1884. s hogy ekkor haladás csakugyan az lenne, hogy mint régen a községek határában az akasztófa, ma fényes, renaissanee stylíí, árnyas parkkal ellátott fegyintézet fog ott állni. Körösi t. képviselőtársam helyesen jegyezte meg, hogy nem a javítás a föczél, hanem az elkövetett bűntett megtorlása s ennek szerintem olyannak kell lenni, hogy a megtorlás közben az, a ki a társadalom ellen bűnt követett el, ne részesüljön jobb ellátásában, bánásmódban, ne legyen jobban elhelyezve, mint azok a tiszteséges, de nyomorban levő emberek, kikre a mai állam fájdalom, oly kevés gondot fordít. T. képviselőház! Irányi t. képviselőtársam tegnap a kertről beszélt, melynek, fájdalom, nincsenek terebélyes fái, hol a rabok meglelhetik az árnyat. Irányi Dániel: A politikai foglyok, nem a rabok! Herman Ottó: Hát én eonstatálom t. ház, hogy ha én csak Magyarország fővárosát veszem, fölvethetem a kérdést, hogy a becsületes emberek, a kis gyermekek, a munkások egészségi szempontból mikép vannak ellátva árnyék és szabad levegő dolgában}? Fel is hozatott itt a gyári munkások helyzete, melyet a legborzasztóbb helyek, a fris levegő hiánya jellemez és akkor, midőn társadalmunkban minden lépten-nyomon ilyenekre találunk, azon elmélkedjünk-e, hogy a helyett, hogy ezen becsületes ereket nyomorukból kiemelve, visszatartóztassuk attól, hogy a fegyintézeteket majdan megnépesítsék; arra áldozunk — a túlhajtott humanismus nevében, hogy azok a szegény rabok — mert igy divat őket nevezni, valami jobb helyzetben, kényelmes ellátásban részesüljenek! T. ház! A magam részéről érzem és talán már be is bizonyítottam, hogy a humanismus szolgálatában állok, megteszek minden kötelességet, de azok tálhajtásait határozottan károsnak tartom a társadalomra nézve. (Helyeslés a szélsőbalon.) Van még egy dolog, a mit érinteni akarok s ez főleg a sajtó működése és hatása. Ismerem a sajtó hatalmát, számolok vele mindenkor, de nem tartozom azok közé, a kik a sajtó bizonyos részének támadásaitól félnek. Azt hiszem, valakinek kell is már akadni, a ki odadobja magát áldozatul azoknak a támadásoknak, melyekben minden bizonynyal részesülni fog azért, mert meggyőződését kimondja és fellép az ellen, a mit rosznak tart. A sajtó nemcsak nálunk, hanem egyáltalán azt az elfajulást mutatja, hogy az érdekes dolgok hajhászata czímén, formális oktatást tart a tisztelt gazember uraknak, miként kell jövőben el jármok, hogy hurokra ne kerüljenek. Mit a sajtó egy bizonyos részének e parlament tárgyalása? Sokszor a legfontosabb közgazdasági, művelődési, financiális kérdések ' feletti tárgyalás ? Ha akad egy akasztás, ha akad ' egy az embert legbelsejéhen megbotránkoztató bűntett, annak hasábok szenteltetnek, az illető bűntettesek arezképei megjelennek s a bűntett maga a legnagyobb részletességgel lerajzolíatlk és leíratik, sőt hozzácsatoltatnak azon combina tiók is, hogy ha a gazemberek nem jártak volna el igy és ugy, menekülniök is sikerült volna. Hiszen csak Budapest főváros uiczáin menve, a bűntett elkövetése utáni napon mindenütt a legnyersebb brutalitással rajzolt képeket találunk a lapokban, (Ugy van!) agyvelőt rázkódtató leírásokkal kisérve. (Ugy van! Mozgás.) No már tudva azt t. ház, hogy a népnek sokszor van hajlama arra, hogy a maga nyomorát, a maga alárendeltségét érezve, abban lássa becsvágyát, hogy ő is ki legyen rajzolva és leírva, ugy ezek a leírások és rajzok egyenes tanítások, a melyeket azoknak ad a sajtó, a kik jellemileg gyengék és kikben meg van az a törekvés, hogy magukat bizonyos poséban a lapok által tárgyaltatva lássák. És van egy másik dolog is. Eltettem egy budapesti nagy lap esti lapjának egyik számát, még pedig oly időben, mikor a társadalom elég anyagot nyújtott, hogy a sajtó azon anyaggal komolyan és behatólag és érdekesen is foglalkozzék, azon esti lapban nem kevesebb mint 16 hír foglaltatik, gyilkosság, rablás, öngyilkosság, sikkasztás és egyéb ily czímek alatt. (Mozgása) Eltekintve attól, hogy ezeknek a bűnügyeknek oly annyira való előtérbe ho.v.ása az egész í?rvjtó által az országnak oly képét mutatja az olvasó előtt, mely nem lehet ezen országé, mert bármekkora legyen is Magyarország h myatlása, mégis ki kell mondanunk és hiszem, hogy ugy van, hogy a bűntettek csak kivételesek és nem általános dolgok nálunk, de physiologiai oldalát véve a dolog nak, az ember idegrendszere eltompul. Beszéltem emberekkel, még pedig többekkel, a kik akkor, midőn Magyarország országbíróját meggyilkolták, nem botránkoztak meg, nem rettentek meg, hanem azt mondták, hogy „ez érdekes.* (Mozgás.) Miért? Mert amolyan egyszerű gyilkolás, rablás, egy tanuló öngyilkossága, ez mindennapi u. n. unalmas esemény, melyet a lapok csak odavetve, commentár nélkül tárgyalnak, csupán akkor függesztenek hozzá commentárt, ha borzalmas, ha, rettenetes, ha anatómiai, visszataszító, undorító leírásokat kapcsolhatnak hozzá. Az erkölcsi érzék eltompulása, a legirtóztatóbb bűnöknek nevetgélő megbeszélése innen ered. Ez a dolog physiologiája. T. ház! Én hangsúlyozom még egyszer azt, hogy ha mi azt akarjuk elérni, hogy a bűnügyek szaporodás helyett apadjanak, akkor az első dolog az, hogy következzék már egyszer az igazságügy azon reformja, mely az igazságszolgáltatás mostani lassú és sok esetben teljesen megbizhatlan menetét gyorsítsa és jóvá alakítsa, a második pedig az, hogy vétessék már