Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-350

350. «vii\g»i «lés Április 28. 1884. iegyszer az irány oda, a hova annak mennie kell, egy oly államháztartás, oly politika behozatalára, mely a nyomort nem szaporítja, hanem apasztja. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ezt kívántam ez alkalommal kifejezni. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját és a minister urat. Pauler Tivadar ;igazságügyminister; T. képviselőház! (Halljuk!) Ámbár álláspontomat Ezen törvényjavaslatra nézve tegnap már bővebben kifejtettem, mégis szükségesnek tartom, hogy némelyekre, a melyek a mai napon felhozattak, habár csak röviden, feleljek. Megfogja bocsátani a t. ház, ha azon kérdések taglalásába, melyek ezen törvénynyel úgyszólván semmi, vagy igen laza összefüggésben vannak, nem bocsátkozom. Teljesen osztozom az előttem szólt képviselőnek azon nézetében, hogy a túlhajtott humanismus a büntető rendszer alkalmazásában egyáltalában nem pártolható és nem igazolható. (Helyeslések.) De különbséget kell mégis tenni a túlhajtott humanismus és a törvény s társadalmi viszonyaink által követelt büntetési végrehajtásnak oly szabályai közt, melyek a mostani kor felfogásának megfelelnek. Tökéletesen egyetértek vele, hogy a sajtó bizonyos irányban a bűntetteknek talán igenis részletes tárgyalásával nem tesz szolgálatot a közerkölcsiségnek és a közbátorságnak; erre azonban az igazságszolgáltatásnak befolyása nem lehet addig, mig a sajtószabadság korlátait át nem hágják, mig olyat nem követnek el, a mi a törvénybe ütközik. Ez az illető szerkesztőségnek tapintatától, erkölcsi érzületétől (Helyeslés a jobboldalon) és leginkább a közönségtől függ, melynek az ily közléseket nem mohón olvasni, hanem visszautasítani kell. (Helyeslés.) Itt tehát t. képviselőház, nem az igazságszolgáltatás hanem egészen más tényezők működése szükséges. A mi azon kifogást illeti, hogy lassan folynak le a büntető perek, azt nem akarom kétségbe vonni, de méltóztassék megfontolni, hogy egy régi deák példabeszéd leginkább a büntető ügyekre nézve áll, mely azt mondja: „Praecipitantia est noverca justitiae", hogy ott, a hol egy ember megfenyítéséről van szó, nemcsak a humanismus, de az igazság megkívánja, hogy a bizonyítékok megszerzése és kellő indokolás előtt ítélet hozassák, hogy az illető ne zárassák el azon felebbviteli eszközöktől, melyeket a törvény neki megad. Ezt általában megjegyezve, áttérek a törvényjavaslatra vonatkozólag tett ellenvetésekre és észrevételekre. Maga a büntető törvénykönyv 52. szakaszában kimondja, hogy addig, mig az új börtönrendszert életbeléptetni lehet, az eddigi szabályok szerint történjék a végrehajtás. Előre látta tehát a KÉPVH. NAPLÓ 1881-84. XVII. KÖTET. törvényhozás, hogy azon költségeknél fogva, melyek az új rendszer életbeléptetésével járnak, ezt rögtön létesíteni nem lehet és igy nincs mit csodálkozni, hogy most a 4-ik évben még tökéletesen keresztül nem vihető. De ha tökéletesen keresztül nem vihető, azon kell lenni, hogy közelítsünk annak kiviteléhez, nevezetesen, hogy a büntető törvénykönyvben contempláltbüntető rendszer, ha nem is egy szerre,de lassanként életbeléptethessék. Annak pedig egyik fősarkpontja, hogy a fegyházra itélt fegyenczek külön elbánás szerint fenyíttessenek meg és a magánelzárás is bizonyos irányban alkalmaztassék. Ezt a kettőt eddigelé nem lehetett elérni azért, mert nem voltak sem magán zárkáink kellő számmal, sem fegyintézeteink. His;; évenként a budgetben 100,000 frtot szavaz meg a törvényhozás, a mely összeget ezen czélra, különösen magánzárkák építésére fordítottuk ; de most, minthogy 900-nál több oly fegyencz van, kiket fegyházban kellene tarani — s ezen állítást nem fogja kétségbe vonni Lázár t. képviselő ur s talán még többen vannak, tavaly annyi volt: egy fegyházról gondoskodni kell azért,hogy épen a fegyházi szabályok szerint szigorúan büntettessenek meg azok, kik nagyobb bűntetteket követtek el, nem pedig börtönben vagy fogházban együtt legyenek olyanokkal, kik sokkal csekélyebb bűnt követtek el és a kik enyhébb bánásmód és eljárásban részesülnek. A mi a soproni megszerzést illeti, a telek, mely 8 hold, az epületekkel együtt 28.000 frtért vétetett meg, a mi nem is történhetett volna — tekintve azon ingatlan értékét, — ha a gyár folytathatta volna üzletét; de nem sikerülvén, kénytelenek voltak azt az illetők eladni. Ez összeg a 380,000 írtban nincs benő, hanem a börtönátalakitásokra megszavazott összegből fizettetik ki. Ha a t. képviselő ur meg akar győződni, láthatja mind a terveket, mind a költségvetést, melyeket a közmunka és közlekedésügyi ministerium átnézett és jóváhagyott. A javító intézetre nézve megtétettek a szükséges intézkedések. Az ügyészségeket felszólítottam, hogy az abba valókat küldjék be, de eddigelé nagyobb számmal nem igen érkeztek. A mi a segélyezést illeti, igaz, a visszaesőkre rendszerint segély nem fordiítatik, de fenn vau hagyva, hogy ez esetről esetre megtörténhetik. Azonkívül a visszaeső a maga munkajutalmát és abból az illető hányadot megkapja és igy nem mondhatni, hogy a mennyiben azt kiérdemelte, minden segély nélkül bocsáttatik vissza a társadalomba; de egyátalán elfogadott elv az, hogy a visszaesők súlyosabban sújtatnak, mert csak azok nevezhetők visszaesőknek, kik a büntetést kiállva, ugyanazon büntettet, vagy hasonnemtít követtek el. A mi az államfogházat illeti, t. ház, a mostani épület csakugyan olyan, hogy azt csak azért 7