Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-349

349. országos ülés április 28. 1884 m vizsgálatot kívánni. Ajánlom ennélfogva módosít- | ványomat elfogadásra. (Helyeslés jobbfelöl.) Halász Géza: Ha a t. ház ezen eléggé meghánytvetett tárgyat még meg nem unta, (Hattpűc! a szélső bálfelöl) én is bátor leszek pár szóval hozzászólani. Én ugy látom, hogy szakszerűleg véve a dolgot, a két módosítvány közt — kivévén annak a végét — lényeges különbség alig van. És hogy ezen tárgygyal méltán foglalkozik a t. ház, arra nézve én mint szakértő bátor vagyok figyelembe hozni azt, hogy egyike a magyar legrosszabb szokásainak, a mely más nemzeteknél ilyformán nincs meg, hogy az asszony szülés után igen korán felkel s munkába megy. Tehát gr. Apponyi módosítványának azon iránya, hogy itt tulajdonkép nem a munkaadót, hanem általában a rósz szokást kell korlátolni és odahatni, hogy az megszűnjék, tökéletesen helyes, mert az a szokás nemcsak különféle testi hiányokat, betegségeket hoz létre a szülés után hanem a gyermekek egészségére is befolyással van, s a tapasztalat mutatja, hogy ez egyik oka azon csapásnak, mely Magyarországot a gyermekek nagy halandóságával sújtja. A szülőnek ezen rósz szokása egyik oka, hogy a gj^erinekhalandóság oly nagy Magyarországon. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Négy hét okvetlenül szükséges a nőnek szülés után, ennyi immkátúli felmentést meg kell adni. Ez ki van fejezve mind a két módosítványban. De a bizottság szövegezésének második része tökéletesen helytelen, mondhatnám, hogy nonsens. Mert merem állítani, hogy olyan orvos nincs és nem lehet az orvostani szabályok szerint, ki egy nőről, ha ő a szülés után négy hétre magát gyengének, munkaképtelennek állítja, az ellenkezőről hogy t. i. ő munkaképes, kiadja a bizonyítványt, tehát ezt orvostól kivánni sem lehet, tehát teljesen helytelen ennek törvénybe iktatása. Mit mond ellenben Apponyi t. képviselőtársam arra nézve, hogy hol kezdődjék az orvos működése? Azt mondja, hogy általában a nőt 4 hétig kényszeríteni nem lehet, de mindamellett, ha a nő maga kívánja, munkára mehet. Ha tehát az a gyerekágyi állapot nem tart annyi ideig, ha a nő maga kívánja, hogy munkánál alkalmaztassák, hát én nem tartom megtagadhatónak. Ennélfogva én az indítvány elfogadását ajánlom. Nem áll azon nehézség, melyet a minister ur a bérmentességre felhozott. Mert magától értetik és benne van a törvényben, valamint benn van a cselédtörvényben, hogy maga a gazda tartozik munkásait gyógyíttatni, tehát maga a gazda tartozik fizetni ugy az orvost, valamint ő viseli a gyógyítás költségeit. No már ha egyszer az a gyári orvos, vagy a munkaadónak orvosa vizsgálja meg, azért nem jár díj, vagy ha jár, elvégzi a munkaadóval és helyes, hogy azzal végzi el. A tiszti orvost épenséggel sem lehet szorítani erre. Idejárul még az, hogy ha j KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XVII. KÖTET. a tiszti hatósági orvosnak volna kötelessége vizsgálni, akkor kétszer annyi hatósági orvost kellene felállítani. Ezt csak az illető gj'ári vagy munkaadó orvosa végezheti. Én teljesen elfogadhatónak tartom gr. Apponyi indítványát, a minister uraltál felhozott ellenvetést sem a díjmentességre, sem az orvos díjazására nézve nem tartom alaposnak. s gr. Apponyi indítványát elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, ipar és kereskedelemügyi minister: T. ház! Nem tudom, hogy a t. ház miképen fog ítélni, de én reám személyesen az előttem szólott t. képviselő ur fejtegetései csakugyan azt a benyomást tették, hogy minden indok, a melyet ő hozott fel, az én javaslatom mellett szól. Van azonban egy indok, a melyet ellenem felhozott, melyről csakugyan nem tudom, hogy honnét vette a képviselő ur. Én is foglalkoztam eleget az ipartörvénynyel,denem tudok egy oly sort abban, a mel)" kimondaná, hogy a munkaadó köteles beteg munkásait orvossal ellátni és gyógyíttatni. Én nem tudom, hol találta ezt, de én nem találtam. Az ipartörvény erről nem gondoskodik s tudtommal egyáltalán semmiféle törvényben nincs és ha előfordul az az eset, hogy a munkaadó beteg munkásait gyógyittatj csakis köztük kötött szerződés alapján történhetik. A nagyobb gyárakat kivéve, nagyon sok gyár van, a melyeknél ilyen szerződés nem létezik és a hol a munkások maguk orvosoltatják magukat, kivált áll ez*azon gyáraknál, a hol munkáslakások nincsenek, hanem a munkások a gyáron kivül magánlakásokban laknak. Tehát ezen egyetlen indok, a mely javaslatom ellen szólhatna, nem állván, fennáll az, hogy az én javaslatom jobb. A mi az előttem szólott t. képviselő ur állítását illeti, hogy mint szakember mondhatja, hogy nincsen olyan orvos, a ki kimondhatja egy asszonyra, hogy alkalmas a munkára ha ő magát képtelennek mondja, hiszen ez is az én javaslatom mellett szól, mert abban az esetben mikor az asszony a munkaadó által talán kényszeríttetnék a munkára, nem lesz olyan orvos, a ki őt a munkára alkalmasnak fogja kimondani. Az pedig, hogy legnagyobb része a nőknek az országban mindjárt szülés után munkába áll, az tökéletesen igaz, csakhogy ezt meggátolni az egészségügyi törvénybe, nem az ipartörvénybe felveendő intézkedés által lehetne; az ipartörvénynek ahhoz semmi köze, hogy micsoda egészségi állapotban van valaki; a gyermekek halandóságáról gondoskodni szintén nem az ipartörvénybe való és ha talán ilyen intézkedés szüksége fenforog, arra kérném a t. házat, hogy utasítsa a kormányt, hogy vagy módosítsa az erre vonatkozó törvényt, vagy új törvényt alkosson, de ily intézkedés nem az ipartörvénybe való. Én azt hiszem, hogy a szándék az, hogy megh