Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-349

52 34y. or^égoi ülés április 28. 18S4. az orvosi bizonyítványnak kiadása csak az érdekelt nőnek kívánságára történhetik és hogy ezen orvosi bizonyítvány bélyegmentesen állítandó ki, nehogy ebből szükségtelen költség származzék. Ez értelemben nagyon kérem a t. házat, ne méltóztassék azon hibába esni, melylyel egy jeles franczia iró, ki a nők munkásságával sokat foglalkozott, saját honfitársait vádolja. „A mi politikusaink, bármely párthoz tartozzanak is különben, egyetértenek és egyenrangúak abban, hogy mindaz, mi a nőre vonatkozik, egyáltalában nem bir azon tulajdonsággal, hogy az ő érdekeltségöket és részvétöket felkeltse." Én ugy a magyar nép ezen gyöngébb és leginkább oltalomra szorult részének, mint a fiatal generátornak, a serdülő gyermekeknek érdekében ajánlom indítványomat ez újabb szövegezésben. (Élénk helyeslés lalfdől). Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt): „Nők szülés után 4 hétig csak tiszti orvosi bizonyítvány mellett alkalmazhatók gyári munkára. Az orvosi bizonyítvány csak az illető nő kívánatára és bélyegmentesen adandó ki." Gr. Széchenyi Pál földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister: Már első alkalommal voltam bátor kijelenteni,hogy én is szükségesnek tartok intézkedést felvenni a törvénybe azon nők érdekében, a kiknek egészségök fentartása végett szülés után ápolásra van szükségük; csak hogy jeleztem azt a különbséget is, a mely köztem és t. barátom gr. Apponyi Albert között van. Javaslatában ugyanis ő azt kívánja, hogy a nők négy hétig szülés után munkához ne legyenek bocsáthatók, kivéve, ha a tiszti orvos bizonyítványt állít ki, hogy a munka nekik nem árt. Én azonban ezt oly tehernek tartom a nőkre nézve, melyet a törvényhozásnak nem volna helyes reájuk róni. De segíteni akarván rajtuk, én azt mondtam, hogy anőknek legyen joguk dolgozni akkor, ha maguk látják, hogy ez egészségüknek nem árt, de legyenek attól megmentve, ha egészségük ápolása végett több héten át nem teljesíthetik munkájukat, a melyre szerződésileg kötelezvék. Ekkor egészségük állapota legyen mentség nekik arra hogy tőlük a szerződésileg kötelezett munka ne követeltethessék, vagyis hogy szerződésük azért felmondható ne legyen, mert néhány hétig nem teljesíthetik kötelezettségüket. A védelem szempontjából azt hiszem, hogy igyekezetünk körülbelől egy. Mindegyikünk a legnagyobb pártolást óhajtja a kíméletet érdemlő szegény nőknek nyújtani, csak a keresztülvitel módjában van köztünk eltérés. Én nem vagyok meggyőződve arról, hogy t. barátom intézkedése úgy óvja meg a nőket mint az én javaslatom, a melynek második része szerint, ha a munkaadó meg akar arról győződni, hogy az illető asszony felmentendő-e a munkától, a tiszti orvosnak bizonyítványát követelheti. Ez oly része módosításomnak, a mely a protectió alá veendő asszonyoknak nagyobb előnyt nyújt, mint azon intézkedés, a melyet t. barátom óhajt. Másrészt azt a nagy ellentétet sem látom, a melyet felemlített, hogy milyen immorális és lealázó az, ha a munkaadó követelheti az asszonytól, hogy megvizsgáltassék. Az én módosításom szerint ritkább esetekben fog az asszony megvizsgáltatni, mert gr. Apponyi módosítványa szerint minden oly asszonyt, a ki munkára akar menni, meg kell vizsgálni. Hogy mi tehát a lealázó, ha az asszony, vagy ha a munkaadó kívánságára teljesíttetik a vizsgálat, azt nem látom be, főleg, mivel a vizsgálatot ugyanazon személy teljesíti, csakhogy az egyik esetben a munkaadó, a másik esetben a szegény asszony költségére történik a vizsgálat. Azt hiszem tehát, hogy módosítványommal sokkal inkább protectió alá veszem a szegény asszonyokat, mint t. barátom. Amennyire nem vagyok barátja annak, hogy minden új törvénynyel a bélyegtörvénynek valamely rendelkezését lerontsuk, elismerem, hogy a módosítvány ezen része némi könnyebbséget nyújt azon nőknek; csakhogy ez a költség legcsekélyebb része lenne; mert ott van a tiszti orvos díja, Ha azon szegény asszony a tiszti orvosnak díjat köteles fizetni azért, hogy bizonyítványt állítson ki neki, ha munkába akar menni, vájjon ez nem egy újabb neme volna-e az adónak, melyet azon asszonyra rovunk? Nem sokkal igazságosabb-e, hogy a munkaadó fizesse a tiszti orvos díját, a ki, azt hiszem, könnyebben fogja ezen költségeket viselhetni s ha megakarja azt kímélni, nem fogja kívánni a vizsgálatot, hanem pihenni hagyja a szegény asszonyt. Azt hiszem tehát, hogy ezen intézkedés mellett sokkal ritkábban fog előfordulni azon eset, hogy az illető szegény asszonyok megvizsgáltassanak, másodszor nem nekik fog költségükbe kerülni a vizsgálat és harmadszor meg lesz nekik adva az az oltalom, a melyet, mint tapasztaltam, a t. ház hajlandó nekik megadni. Ennek folytán ugy vélem, t. ház, hogy bátran ajánlhatom módosítványomat elfogadásra, mert annak első része által meg lesznek mentve az illető szegény asszonyok azon terhes kötelezettségtől, hogy szülés után rögtön kénytelenek legyenek munkába állani, annak második része által pedig lehetővé tétetik az, hogy ha az illető asszonyok netalán kénytelenek lennének egészségük fentartása miatt hosszabb ideig távol lenni a munkától, ne a munkaadó önkényétől függjön, hogy őket szerződésszerű munkájuktól megfoszsza, Módosítványom második bekezdése pedig nem olyan, mely illusoriussá teszi az első részt, hanem olyan, mely a vizsgálattal szükségszeríüeg járó költségtől és tehertől a munkásosztályt felmenti és rárója a munkaadóra, a ki ennek folytán ezen terhet magától elodázni kívánván, valószínűleg minél ritkább esetben fogja a