Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-360
560. orsíágos ülés május 13, 18S4. 213 javaslat tudtommal készen van s igaz, hogy nagyon ezélszerű volna, ha e tekintetben a törvényhozás mielőbb intézkedhetnék, de bátor vagyok arra hivni fel a t. ház figyelmét, hogy e rendkívül fontos s hosszadalmas tárgyalást igénylő kérdést, e sessióban — utalok a t. ház hangulatára — törvénynyé emelni alig lett volna lehetséges éspedig annál kevésbbé, mert még más előkészítő tárgyalásokra van szükség, melyeknek ez idő szerint végére járni már nem igen lehetett volna. Ily körülmények között valóban mulasztás lett volna a jelen törvényjavaslatnak előterjesztésével még továbbra is késni. Az itt érthető ügyeknek sikeres administrativ intéztetése elodázhatatlan kötelességévé tette a kormánynak, hogy e törvényjavaslatot előterjessze. De t. ház, azt hiszem az előadottakkal arra is megadtam a választ, hogy itt bureaucratieus túlkapásról szó sem lehet; mert általában véve ezen kérdések intézése körül a kedvezőtlen értelemben vett bureaukratianak alig lehet feladata. Ezen kérdések műszaki kérdések is, melyeket a helyi körülményeket és viszonyokat ismerő kezel elsősorban, és a melyeket végső sorban azon fórum vizsgálja meg, mely leginkább hivatott arra, hogy műszaki szempontból is végleg döntsön. Hogy pedig ez alkalommal sem bureaucratieus formák vagy érzék az, melyek a döntést befolyásolják, bátor vagyok a t ház figyelmét felhívni egyebek között arra is, hogy a ministeriumnak műszaki tanácsa valóban nem bureaucratieus testület, mert felügyelői a különböző megyékben helyi ismereteket szerezhetnek és oly tapasztalást, melynek alapján véleményök, eltekintve a szakszerűségtől, tapasztalati szempontból is valóban értékesek; igy tehát bureaucratieus intézkedésektől, túlkapásoktól félni teljesen indokolatlan. Még egy kérdésre vagyok bátor röviden reflectálni s ez az, a mit a t. képviselő ur, a t. előadó urnak az alispánokra vonatkozó megjegyzésére mondott. Az előadó ur hivatkozott az alispáni helyettesek kiküldésére. Ez a -kérdés ismételten fordult elő hasonló törvényjavaslatok tárgyalásánál. Az 1870: XLII. t.-cz. kijelöli az alispán helyettesét a főjegyzőben, de ezenkívül még azon megyékben, a hol a vízi ügyek különösen nagy számmal fordulnál; elő, szüksége mutatkozott annak, hogy necsak a törvényes helyettes, de a közgyűlés által ily ezélra kirendelt helyettes is vehessen részt ezen ügyek elintézésében. Erre nézve már a tiszai tövény —1884: XIV. t.-cz. — intézkedik és ha az előadó ur ezen körülményre utal, azt hiszem semmi olyat, nem tett, a mi akár a gyakorlati érzékkel, akár a dolog természetéből folyó felfogással ellenkeznék. Ezek után tisztelettel kérem a t. házat, hogy ezen valóban gyakorlati jelentőségű, eléggé meg nem becsülhető törvényjavaslatot méltóztassék | általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Somssich Pál: Azt, hogy a megyei jogok megnyirbálásáról van szó, tagadni nem lehet; hogy itt ez történik, csak az tagadhatja, a ki tagadná, hogy a nap süt. Mert ha egy testülettől, mely százados gyakorlatában volt valamely jognak, azt a jogot elveszik s azt másnak adják, hogy ez jogoknak megnyirbálása, azt tagadni nem lehet. A kérdés csak az, czélszerű-e ez alkotmányos, czélszerű-e magánjogi szempontból. Azt megengedem, hogy ez kérdés tárgya lehet. Az előttem szólott képviselő ur azt mondotta, hogy a javasolt elj ezélszerű azért, mert a megye közigazgatási eljárása nagyon lassú: a mennyiben egy esztendőben csak |kétszer van gyűlés. Szabad legyen megjegyeznem, hogy a legtöbb megyében négyszer van közgyűlés; másodszor arra, hogy rövidebb lenne a bureaucratieus eljárás, engedje meg, hogy tapasztalatból azt mondjam, hogy nem rövidebb. Ezek az urak idefenn olyan nehézségeket csinálnak a négy fal közt, melyeket ott a hely színén gyakorlatilag könnyen el szoktak intézni, de ismét az ügynek előbb le kell menni, azután mig publikálják, ismét fel kell jönnie és igy állítani merem, hogy legalább is hasonló gyorsaságú a megye eljárása mint a bureaukratikus eljárás, tehát e tekintetben az intézkedés ezélszerűségét nem látom. Kérdés: szükséges-e? Én nemcsak nem tartom szükségesnek, de ebben az esetben károsnak. Mert ha ezen ideiglenes intézkedést meghozzuk, az nagyon kellemes nyugpontot fog adni arra, hogy a vízjogi törvény megalkotása ad graecas calendas elhalasztassék. Mennél égetőbb volna a mostani állapot [visszásságán segíteni, annál inkább szükség volna ezen vizi jogi törvény megalkotását sürgetni, de kényelmesebbnek látszik a kormánynak és pártjának, hogy meg lehet ezzel az ideiglenes dologgal is élni, a minek az a következése, hogy annál inkább fog elhalasztatni a radicalis cura, melyet én pedig nagyon szükségesnek tartok. Hogy nagyon hosszúra terjedne, mig a vízjogi törvény megalkottathatnék, azt nem látom át, s ezt érvül el nem fogadom. Én is tagja voltam azon bizottságnak — bár kevés részt vehettem benne betegségem miatt — melyben a vízjogi törvényjavaslat nagy gonddal tárgyaltatott. És ki is van dolgozva meglehetősen, újabb enquétere alig lesz szükség, csupán azon fázisokon kell keresztül mennie, melyeket a szabályok minden törvényjavaslatra nézve megrendelnek. Én tehát nemcsak czélszerűtlennek, de bizonyos tekintetben károsnak tartom ezen intézkedést. A radicalis javítást, t. i. a vízjogi törvény megI alkotását óhajtom minél előbb; és nem helyeslem
