Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-360

214 3éö. or Kágos ülés májas 13. 1884. azt, hogy két évre változtassuk meg az eddigi szokást. Ezért átalánosságban nem fogadom el a törvényjavaslatot és azt a napirendről levétetni kívánom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mocsáry Lajos : T. ház! Baross Gábor igen t. képviselőtársam kétségbe vonta Lükő Géza barátom azon állításának valódiságát, hogy ezen intézkedés által a megyei önkormányzatnak hatásköre ismét szűkebb körre lesz szorítva. Én ugy tudom, hogy a megyei önkormányzat sarkpontja az volt, hogy a közgyűlés intézkedett administrativ ügyekben; már pedig hogy ezen javaslat által a közgyűlések hatásköre megszorittatik, ebben azt hiszem, kétkedni lehetetlen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Mind az, a mi a megye közönségének mint olyannak administrativ hatáskörét megszorítja, mind az, a mi a közgyűlés tárgyait fogyasztja, kétségkívül csonkítja a régi megyei önkormányzatnak még eddig fenlevő maradványait. Azt hiszem tehát, hogy nem arról nem lehet beszélni, hogy a megyei önkormányzatnak újból szűkebb térre szorításáról van-e szó, hanem arról nem lehet egyáltalán beszélni, hogy itt ne szándékoltatnék a megyei önkormányzatnak újabb csonkítása. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Igen t. képviselőtársam Baross Gábor egész okoskodásának súlya arra volt fektetve, hogy ezt az ügyek gyorsítása kívánja, mert az eddigi eljárás szerint igen lassú volt az ügyek menete. Én erre vonatkozólag csak annyit kívánok megjegyezni: sat cito, sí sat bene! Én az elintézés jóságának rovására nem akarom gyorsítani az ügyek menetét. Különben is ezen ügyek olyan természetűek, hogy itt a rögtön való intézkedésnek szüksége igen ritkán fordul elő. Ha pedig tekintetbe veszszük, hogy mi módon lehet jobban elintézni ezen ügyeket, az én véleményem szerint a részrehajlás veszélye sokkal inkább előfordulhat akkor, hogy ha egyes ember bizatik meg elintézésükkel, mint akkor, hogyha azok bízatnak meg benne, kik a megye közgyűlésén jelen levén, az összes érdekeltség kívánalmait tartják szem előtt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. államtitkár ur még azt is méltóztatott előhozni, hogy hiszen ezen ügyek azért sem valók a megyei közgyűlések elbírálása alá, mert szakszerű technikai kérdések levén, szakszerű elintézést kívánnak. Ez sem áll. És hogy ezt méltóztatott állítani az államtitkár urnak, bocsánat, ez azt bizonyítja, hogy kissé még új a maga hivatalában és nem ismeri egész terjedelmében azon ügyeket, melyek ressortjába tartoznak és nevezetesen azokat, melyek megyei elbírálás tárgyát képezik. Mert ugyanis legtöbb esetben mik fordulnak itt elő ? Például ma a malmok újra igazittatnak s az a kérdés, hogy azok ászokfája miként helyeztetik el, nem emeltetik-e fölebb, nem j bocsáttatik-e lejebb. Erre valami nagy szakértelem j egyáltalában nem szükséges. Itt csak azt kell constatálni, hogy hol állott az a homlokkő, hogy ne történjék változás és ne okozzon sérelmet a birtokosoknak. Ilyenek ezen ügyek, a melyek itt elintéztetnek, ehhez pedig józan ész, gyakorlati ismeret és igazságosság szükséges. Sokkal nagyobb fontosságúak ezek, minthogy nagy technikai ismeretek volnának szükségesek. Mindezen tekinteteknél fogva teljesen osztozom azon nézetben, melyet Lükő t. képviselőtársam előadott és hozzájárulok azon indítványhoz, melyet ő a bizottság javaslatával szemben tett. B.Kemény Gábor,közmunka és közlekedésügyi minister: T. ház ! Igen röviden kívánok azokra reflectálni, melyek a szóban levő tőrvényjavaslatot illetőleg felhozattak. A mi a bureaucraticus szempontot illeti, készséggel elismerem, hogy a közlekedési ministeriumnál magánál igen nehézkesen mentek ezen ügyek tárgyalásai, de e tekintetben igyekeztem is segíteni, a mennyiben az egész kezelési rendszer megváltozott. Nem arról van tehát szó, hogy itt az itteni eljárásban tétessék változás, hanem pusztán abban, hogy bizonyos kérdések közvetlenül maga az alispán által intéztessenek-e el, vagy pedig a megye által. Mindennap találkozunk a közlekedési ministeriumban egyes olyan kérdésekkel, a melyek az 1840: X. t.-cz. rendelkezésével kapcsolatban állván, nem az alispán, hanem a megye által kellett hogy elintéztessenek. És azért épen, mert kellett hogy a megye által intéztessenek el, hónapról hónapra és néha évről évre elmaradtak. Ezek legnagyobbrészt technikai kérdések; ily kérdésekben való döntésre nemcsak megyegyülés, de semmi néven nevezendő gyűlés nem eléggé alkalmas, mert technikai kérdéseket, miután azok egybe vannak állítva, kevés szakértőkre és nem nagyon sok kézre kell bizni. Nehezen biztatható az, a kinek valami ügye van, hónapról hónapra, néha évről évre, hogy várjon egy kissé, majd jön a megyegyülés, akkor meg fog oldatni a kérdés. Azt mondám, hogy nem csak hónapról hónapra, hanem néha évről-évre elhalasztatnak a dolgok. Azért, mert a technikai kérdések fel vannak véve, az még nem mindig elég. Sokszor új technikai felvételek, számítások válnak szükségessé. Ma hozatik egy végzés, a mely ellen felfolyamodással élnek, az megsemmisíttetik, de az olyan megyék, a melyekben kétszer van megyegyülés, elhalasztják az ügyet a jövő évre. Nem egy ilyen ägy van. Felhozhatnám például a Szolnokmegyében levő Dózsa malmát és nem tudom még hányat, melyeket nem tudtunk tisztába hozni éveken át, csak azért, mert nem volt meg ez az intézkedés. Én azt gondolom t. képviselőház, hogy azon szellemnek, mely a megyéket