Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-359

196 359. országos ülés májna 12. 1.884. idebenn egy mesterséges bor szabadalmával gyarapítsuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szükségtelen azért, mert Magyarországon egyetlen egy hang sem emelkedett, mely ily mesterséges borgyártás szabadalmát kivánta volna. Káros azért, mert Magyarországban, hol a bortermelés nagy mennyiségben történik és a borkereskedelem az országnak egyik fontos érdeke, azon gyanú fog támadni, hogy szükséges ily szabadalomra törvény azért, mert már eddig is valószínűleg nagyon sok ily készített bort fogyasztottak természetes bor gyanánt, (ügy van! a szélső baloldalon.) Én részemről ezt nem ismerhetem el. Lehetnek visszaélések, melyek titokban működnek. De hogy ezen visszaélés ma Magyarországon jogos tulajt készíttethet volna arra, hogy törvényszerű szabadalommal űzhesse ezen mesterséget, ilyen körülmény ma Magyarországon nem forog fenn. De veszedelmes e törvényjavaslat azért is, mert borkereskedelmünk hitelét megingatván, a külföldet azon felfogásra vezetheti, hogy ily törvényjavaslat létében valószínűleg tetemes ily gyártott bor fog a külföldi kereskedelemben is valódi és természetes bor gyanánt átcsempésztetni és a külföldet azon különben is mindig lappangó ürügy megragadására vezetheti, hogy ezen visszaélés meggátlására majd a határon fog intézkedni ugy a mint Szerbia megkisérlette, midőn a magyarországi borkivitelt megbénítani igyekezett azzal, hogy a határon ehemizáló intézetet akart felállítani a hamis borbevitel meggátlására. Ezen indokok azok, melyeknél fogva e törvényjavaslatot nem fogadom el. De még egyet meg kell jegyeznem a t. kormány indokolására és ez az, hogy nem tudom, honnan meríthette azon állítást a tisztelt kormány, hogy a chemia mai állása mellett semrami esetre sem lehet megkülönböztetni a természetes bort a mesterséges bortól. Ez egy oly állítás koczkáztatása, melyet alig hiszem, hogy a t. kormány komoly megfontolással tehetett volna. Ez idézte elő már most azt is, hogy Magyarország két nagytekintélyű szakközege, az országos gazdasági egyesület és az ipar és kereskedelmi kamarák gyűlése, e törvényjavaslatot mint a legveszedelmesebbet mutatta be és ismerte el. A t. minister ur ugy látszik ezen állításomat kétségbe óhajtja vonni. Vagyok bátor tehát hivatkozni a gazdasági egyesületnek — nem tudom, hogy itt van-e — a ministeriumhoz intézett föliratára és est felolvastatni kérem, melyben egyenesen az állíttatik, a mit mondottam és ugyanazt jelentette ki az iparkamarák gyűlése, a midőn monda, hogy a borkivitelre és kereskedelemre ezen törvény a legkárosabban és a legveszedelmesebben hat. Ezeknél fogva t. ház azon meggyőződésben vagyok, hogy ha eddig még halasztani lehetett a borgyártás tilalmáról szóló törvény megalkotását, ma ezen javaslat bemutatása után, mely javaslat hitelünket megingatja, külföldi kereskedelmünket megzavarja, halaszthatlan szükség lesz, a borgyártási tilalom meghozatalára. S én azon reményben vagyok, hogy a kormány jövőben a nemzet közérzületének, a közgazdasági és a financiális érdek minden kívánalmának megfelelő, a bőrgyártás tilalmát tartalmazó törvényjavaslatot be fogja nyújtani. Azon reményben járulok a napirendről való levételhez, hogy ily törvényjavaslatot, milyen a jelenlegi, Magyarország borkereskedői és termelői veszélyeztetésére többé benyújtani nem fog. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Széchenyi Pál, földmívelés-, ipar- s kereskedelemügyi minister: A t. ház azon határozatát, hogy a kormány törvényjavaslatot nyújtson be a borgyártás ellenében, a kormány kötelezőnek ismerte el és hosszas ideig tárgyalást folytatott a felett, miként lehessen ezen határozatnak eleget tenni. A tárgyalás közben kiderült, hogy a borhamisítást egyáltalán megszüntetni nem lehet, mert nem lehet minden esetben, tehát nem ugy, mint a képviselő ur jelentésemből kiolvasni akarta, hogy semmi esetre, — de nem lehet minden esetben megvonni a határt a természetes és a gyártott bor közt. Mert méltóztatnak tudni, hogy az újabb pinczkezelés már némi közlekedést mutat a bőrgyártásnak nevezett kezeléshez és ott a határok oly könnyen össze mosódnak, hogy azokat tisztán meghatározni mindenesetben nem lehet. Másrészt pedig a tárgyalás közben felmerült előttünk azon elvi álláspont is, hogy ugy az ipart, mint a kereskedelmet korlátozni nem lehet és ennek folytán feladatommá tűztem, leginkább ott orvosolni, a hol a természetes borokra nézve a kereskedelemben szemben a, mesterséges borokkal kár fejlődhetik. Ezen kár szerintem azon eoncurrentiában van, melyet a mesterséges bor, mely úgyszólván minden költség nélkül készíttetik, a természetes bornak okoz, melynek költségei a termelő terhére esnek és szerintem a leghelyesebb eljárás az volt,hogy ezen mesterséges bor termelését megnehezítve, egyszersmind ezen mesterséges boroknak a valódi bor neve alatt való kereskedelme és ez által a concurrentia a természetes borokkal szemben tökéletesen megszüntettessék. Azt méltóztatott mondani az előttem szólott t. képviselő urnak, hogy talán nincs tudomásom arról, hogy a gazdasági egyesület borászati szakosztálya és a kereskedelmi kamara részéről, mily vélemények mondattak. Tudom, hogy a t. képviselő ur azon feliratokból vette azt a három kifejezést, hogy azon törvény indokolatlan, másodszor káros és harmadszor veszedelmes, mert ezek szószerint foglaltatnak azokban a kérvényekben. De azt a kifejezését a t. képviselő urnak, hogy a törvényjavaslat a legveszedelmesebb és a,zért kell