Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-357

168 357. országos ülés májas 8.1884. Azt hiszem kijelenthetem, hogy Mocsáry Lajos képviselő ur javaslatát a többség nem fogadta el. Következik a mentelmi bizottság jelentése, Ugron Gábor mentelmi ügyében. Ha a t. ház a bizottsági jelentést felolvasottnak tekinti, (Helyeslés) az általános vitát megnyitom, az első szó illeti a bizottsági előadót. Szemenyey János előadó: Mindenki előtt tudva vannak azon események, a melyek f. é. márczius 15-én Czegléden történtek és a melyekből kifolyólag Ugron Gábor t. képviselőtársunk az eseményeket magában foglaló és felsoroló levelet intézett az elnök úrhoz, a melylyel, a mennyiben ezen eset által a mentelmi jog netalán megsértetett volna, az orvoslásra alkalmat óhajt nyújtani. Ezen levél a mentelmi bizottsághoz utasíttatott. A mentelmi bizottság megvizsgálván az esetet, ugy találta, hogy itt a mentelmi jog megsértése nem forog fenn, vagyis hogy a mai gyakorlat szerint a mentelmi jog keretébe eső sérelem nem történt. Minthogy azonban a bizottság e kérdésen nem akart egyszerre átsuhanni, következőknek elfogadását ajánlja: „1. Fejezze ki a ház jegyzőkönyvileg sajnálatát és rosszalását a Czegléden a f. év márczius hó 15-én történtek felett. 2. Utasítsa a ház a bel- és igazságügyministert, hogy a szükséges fegyelmi és bűnvádi vizsgálatok gyors megindítását és szigorú és gyors keresztülvitelét eszközöljék és azok különböző stádiumairól jelentést tegyenek." GyÖryElekí Már az előbbi jelentés tárgyalása alkalmával rá lett mutatva azon lényeges különbségre, a mely az indokolásban ezen mentelmi ügyben és a másik kérdésből kifolyólag beadott indítványra nézve létezik. Épen azért, azon helyzetben vagyok, hogy röviden nyilatkozzam az előadó urnak előterjesztése folytán. Szükségesnek tartom ugyanis, hogy a képviselőházban ezen kérdés tárgyalásakor világosan kifejeztessék, hogy a ház azon felfogást, melyet a mentelmi bizottság jelentésében kifejez, nem osztja. Mert méltóztassék csak azon két szempontot venni, a mely a jelentésben van Az egyik az, hogy azt mondja, hogy az 1867. VII. t.-cz. 47. §-a annyiban bir fontossággal, mert ugy tekinthető, mint a képviselőház mentelmi jogának illetékes magyarázata. Ez már magában oly felfogás, mely ellen nyilatkoznom kell, mert hogy a háznak egy bizottságra vonatkozólag akkor alkotott különleges törvényből, a ház szólásszabadságára is, a mentelmi jogra akarjunk következtetést vonni, ezt el nem ismerhetem. A másik, az 1687 :XII. t.-cz.-remár csak azért nem helyes hivatkozás a mentelmi jog tekintetében, mret ezen törvényczikkben a mentelmi jogfogalma a lehető legkorlátozottabban és a legrosszabbul van adva. Senki sem vette tagadásba az előbbi jelentés tárgyalásánál, a t. igazságügyminister ur maga is kinyilatkoztatta, hogy a mentelmi jogra vonatkozólag azon felfogásban osztozik, melynek az 1867-ben kiküldött 10-es bizottság adott kifejezést, abban pedig világosan benne van, hogy a képviselői minőségben nemcsak a házban, a tárgyalás közben tett nyilatkozatért nem vonható felelősségre a törvényhozás tagja, hanem a házon kivül, mint törvényhozási tag tett nyilatkozatáért és ilyen minőségben való cselekményeiért sem vonható felelősségre a képviselő a ház beleegyezése nélkül és ott is csakis azon felelősségre, a mint azt a ház saját szabályaiban megállapítja. Evvel határozott ellentétben áll az 1867: XII. t.-cz. 47. §-a, a mely azt mondja, hogy „csak a tárgyalásközben tett nyilatkozatáért" •— ebben a véleményben tehát azt hiszem, a háznak osztoznia nem lehet. A másik, a mi még veszedelmes abban, az ki van mondva a mentelmi bizottság jelentésében, hogy az 1867: XII. t.-cz. nem tartalmaz ugyan büntetőjogi sanctiót, de a hatóságok tálkapásaival szemben, fegyelmi vizsgálat elrendelése és a fegyelmi büntetések tekintettek eddig is és tekintetnek ma is mint a mentelmi jog megsértésének megtorlásai. Én azt hiszem, hogy ha valamihez a jelenlegi büntetőjogban kétség nem férhet, ugy semmi esetre sem férhet kétség ahhoz, a mi épen a büntetőtörvénykönyv 193., 195. és 475. §-ában foglaltatik. A 193. §-ban az van: hogy ha valaki hivatalos hatalmával visszaél, valakit törvényellenesen letartóztat, elfog vagy elfogat, súlyos büntetéssel büntettetik. Már pedig a mentelmi jog megsértésével világosan törvényellenesen teszi. A 195. §-ban elő vannak sorolva az esetek, a mikor ezen bűnténynek súlyosabb esetei fordulnak elő. A 475. §-ban a hivatalos hatalommal való visszaélés tényálladékaként van meghatározva az, hogy ha „valaki jogtalanul mást valaminek eltűrésére kényszerít" és én t. ház, ezt különösen tartom szükségesnek kijelenteni azért, mert fordult elő nemrég is azt hiszem, Incze képviselő ur esete alkalmából — egy eset, a hol oly felfogás jutott érvényre, mintha a képviselőnek büntető ügyben való megidézése, a mi, mint méltóztatik tudni, különbeni előrevezetés terhe mellett történik, holmi fegyelmi kérdést képezne. Ha valakit elővezetés terhe mellett megidéz valamely hivatalnok vagy biró, akkor olyannak eltűrésére akarja kényszeríteni jogtalanul, a minek eltűrésére nem szabad kényszeríteni a képviselőt, mert őt kihallgatni a ház engedélye nélkül nem szabad. Ezt constatálni akartam és épen ezen magya-