Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-355

J46 **55. or zá?os ü vények és részvények beváltására szükségeltetnek és a mely összegek aranyban fizettetnek, továbbá azon összegeket, melyek a földtehermentesítési kötvények beváltására megkívántatnak, évenként 5%-os papirjáradéki kötvények kibocsátása által szerezze meg. A mint a törvény ezen intézkedéséből látni méltóztatnak, ezen eljárás nem egyéb, mint a f-oiiversio egy neme, a mennyiben bizonyos nemű kölcsöneink másnemű adóssággá eonvertáltatnak. Ennélfogva e dolgot csupán a conversió szempontjából szabad felfogni és lehet helyesen megítélni. Ezen szempontból tekintve pedig az említett eljárás egyáltalában nem kárhoztatható. Mert eltekintve attól, hogy nem közönyös az államkincstárra nézve, hogy minő adósságai vannak, hogy vájjon lejárati és aranyban fizetendő, vagy pedig járadéki és papírban kamatozó kölcsönei vannak, mondom, ettől eltekintve, figyelembe veendő először is azon körülmény, hogy államháztartásunkban oly bevételi felesleggel, melyből összes adósságainkat törleszthetnők, ez idő szerint nem rendelkezünk. Figyelembe véve továbbá azon körülményt is, hogy említett adósságainkon kivül vannak más adósságaink is, melyeket évenkint állami saját bevételeinkből kell törleszteni és tényleg törlesztünk is, minők pl. a gömöri iparvasuttal, a a tiszavidéki vasúttal, a zágráb - károlyvárosi vasúttal kapcsolatos kölcsönök, a lánczhid-elsőbbaégi kölcsön, a sorsolási kölcsön, továbbá az Ausztriának fizetett államadóssági járulékban foglalt dománialis kölcsön; mindezeket tekintetbe véve, nem kárhoztatható az említett eljárásnak alapjául szolgáló azon elv, hogy í.zon terheknek, melyek első sorban beruházásokból származtak, egy része átháríttassék a jövő nemzedék vállaira, melynek érdekében a jelen generatió a legsúlyosabb körülmények közt, igen sokszor óriási áldozatot hozott, átháríttassék pedig azon biztos kilátásban és reményben, hogy a jövő nemzedékek könnyebben fogják viselni ezen terhet, mert teljes mértékben élvezni fogják azon gyümölcsöket, a melyeknek m;,gvai ezen beruházások által hintetnek el {Ugy van!) és a melyek gyümölcseit mi legföljebb részben élveztük, de terheit teljes mértékben éreztük. Ha tekintjük tisztán pénzügyi oldalát ezen eljárásnak, szintén ezen eredményre kell jutni. Mint említettem, 9.000,000 frtot tesz azon összeg, mely az 1882-ik évből származva, ezen czímen áthárul mint teher a jövő évekre, tehát ezen 9.000,000 írt, illetőleg annak évi kamatjai képezik azon terhet, mely e czímen áthárul az 1882-ik évből a következő évek sorára. Ezzel szemben azonban a zárszámadások bizonyítása szerint látjuk; hogy ugyancsak 1882ben 18.200,000 frt fordíttatott csupán vasútépítésekre és ezzel kapcsolatos beruházásokra; i íKá'HS 6. 18S4. eltekintve minden más beruházástól és vagyoni cserét képező kiadásoktól. Tehát egyrészt a 9.000,000 frt illetőleg évi kamatterhe, másrészt a 18.200,000 frt, mindkettő átszáll a 1882-ik évből a jövő évekre. Összehasonlítva ezen két számot, azt hiszem, állíthatom, hogy a plus annyira fölülhaladja a terhet, hogy már azon szempontból sem lehet az említett eljárást ugy fogni fel és ugy tüntetni elő, mintha az a jövő nemzedékek érdekeinek sérelmét vagy épen veszélyeztetését foglalná magában. Azonban visszatérve magára a zárszámadás tényleges eredményére, már többször volt szerencsém felemlíteni, hogy az 1882-ik évi tényleges deficit 46.300,000 frtot tesz. Ezen összeg, daczára annak, hogy 1,7000,000 írttal kedvezőbb, mint a megelőző év tényleges deficitje és daczára annak, hogy 97* millióval csekélyebb, mint a mennyiben előirányoztatott a törvény alapján, még mindig igen tekintélyes nagy összeg és igen szomorú színben tüntetné fel államháztartásunk helyzetét, ha azí kellene mondani, hogy ezen 46.:00,000 frt deficit az államháztartás rendes keretében mozgó tényezők ki nem elégítő voltának képezi eredményét. Azonban a dolog nem így áll. A zárszámadási bizottság jelentésében ki vannak mutatva azon kiadások, a melyekre a deficit legnagyobb részben visszavezethető ; ki van mutatva, hogy beruházásokra és pedig szoroson vett beruházásokra , 1882-ben kiadatott 22.540,000 forint; adósságok törlesztésére 12.660,000 forint. — Vasúti kamat-biztosifási előlegek fejében kifizettetett 10.648,000 frt. Tehát ezen három tétel együtt már 45.852,000 frtot tett. Mint ezen kiadási czímek természetéből látni méltóztatnak, ezek tulajdonképen a szó szoros értelmében vett vagyoncseréi képeznek, vagyis oly kiadások, melyeknek egyenértékét az államkincstár vagy már a korábbi években vagy 1882-ben megkapta, vagy későbben fogja megkapni. És ha összehasonlítjuk ezen vagyoncserét képező összegeket a tényleges deficittel, azt találjuk, hogy a kettő között mutatkozó különbözet mintegy félmilliót tesz. Ennek következtében alaposan állíthatjuk azt, hogy azon esetben, ha 1882- ben ezen vagyoncserét képező kiadások szüksége nem merül vaia fel, az államháztartás többi ágazatai körében mutatkozó deficit körülbelül egy fél milliót, vagyis szabatosan meghatározva 490,877 frtot tett volna. Ennyit kívántam megjegyezni a tényleges eredménynek az előirányzathoz való viszonyára nézve. Most méltóztassék a t. ház megengedni, hogy egy pár szót szóljak a közigazgatási előírás é.51 utalványozás eredményéről. (Halljuk!) Mint a zárszámadási bizottság jelentéséből látni méltóztatnak, voltak egyes kiadási tételek és pedig számos ilyen tétel volt, melynél az előirányzathoz képest