Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-353
353. országos ülés május 2. 1SS4. 107 mely egységárt alkalmaztuk akkor, midőn ezen 9 l A milliót kihoztuk, mert ezzel szemben csak azon egységárak állíthatók,. Ezt voltam bátor minden további félreértés elkerülése végett megjegyezni. Elnök: A felhangzott közbekiáltásra vonatkozólag megjegyzem, hogy a képviselő urnak igenis volt jogczíme szólani, mert első beszédje alkalmával a képviselő ur maga hozta fel ezen adatokat, most azokra idéztek másokat, tehát ő neki joga van megmagyarázni, hogy mikép értendők ezek az adatok. {Helyeslés.) Dobránszky Péter: T. ház ! Abban a pillanatban, a midőnt. képviselőtársam gr. Tisza Lajos hivatkozott arra, hogy Dobránszky kihagyott valamit, a túloldalról valaki azt mondta, hogy nem Dobránszky, hanem Dobzsánszky. Én tudom, hogy mily üzelmeket és mily szédelgést folytatnak bizonyos kortesek ezen névvel és hozzá fűzött insinuafióval — Ugron Ákos: Kődobálás ! (Zaj!) Dobránszky Péter: Majd megfelelek arra is — Ugron Ákos: 0 izgatott kődobással! Dobránszky Péter: Én, t. ház, azon czélzatok és azon értelem ellen, a melyet ezen reám erőszakolt gúnyszóhoz fűznek, t. i. „ruthén" és muszkavezető, az ellen én e házban ünnepélyesen tiltakozom. (Helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a baloldalon.) Szalay Imre: T. ház! En nem szoktam eltagadni, ha valamit mondok; én voltam az, a ki közbe szólt, hogy Dobzsánszky. Én nem is tudtam, nem is hittem, hogy a t. képviselő ur ily nemes hévre fog gyúlni ezen egyszerű szó miatt; mert én nem tudok oroszul, azt hittem, hogy az ő nevét igy kell oroszul kiejteni: Dobzsánszky. Egyszerűen ez volt értelme közbeszólásomnak. (Derültség a szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, annyival tartoznak egymásnak, hogy egymás nevét elferdítve ne hozzák fel itt a házban. (Helyeslés.) Huszár István: Nézetem szerint t. ház, a törvényjavaslat a mostani könnyelmű gazdálkodásnak egyik legpraegnansabb bizonyítványa. (TJgy van! balfelöl.) Még a pénzügyi bizottság is, — mi nagy dolog — sokalja az összeget, elfogadásra csak is azért ajánlja, mert az építendő országház a magyar állam nagyságát, tekintélyét emeli. Ezt, azt hiszem mindnyájan óhajtjuk pártkülönbség nélkül. En azonban, t. haz, a magyar állam nagysá gát, tekintélyét nem árpalotától mérem, nem a palotákban keresem. (Élénk tetszés és helyeslés balfelöl.) Nagy urat, egészséget, gazdagságot, t. ház. decretálni nem lehet, és minden nagyravágyás gyengeség, csakis bukásra vezet. Tagadhatatlan, t. ház, hogy mi 1867-ben egy századokon át kizsarolt gazdaságot vettünk át, felszerelés, tőke nélkül, teli adóssággal; de tagadhatlan tény az is, hogy kezdetben, de különösen az utóbbi években gondatlanul, pazarul bántunk még ezen szép örökségünkkel és túlbecsülve szerencsénket, erőnket, mindent, fölötte drágán és gyakran ferde irányban investiáltunk. De ha már a mézes hetek első mámorában kissé farsangoltunk is, most szomorú tapasztalatainkon okulva, ezen gazdálkodást tovább folytatni nem szabad. (Igás 1 TJgy van! a baloldalon.) Mert nem kevesebb, mint nemzeti létünk van veszélyeztetve. Erre én már kezdetben mint képviselő saját pártomat többször figyelmeztettem s a mi akkor,' rémkép volt, ma már szomorú való. (Igaz l ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen szerencsétlen gazdálkodásnak lett természetes következménye az, hogy a rohamosan emelkedő adók mellett is; maholnap már nem fogunk alapot találni a deficit fedezésére, de ezen folytonos adóemelés mellett is a már elviselhetlenné vált adókat is nyugodtabban elviselnénk és mig bírjuk, fizetnénk, ha azon meggyőződésre jutnánk, hogy ezzel a haza oltárára hozunk elkerülhetlen szükséges áldozatot, nem pedig ezen drága, rossz és tarthatatlan gazdálkodás tovább folytatására. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az előirányzatban 9 és V* millióra kerekszámban van találomra felvéve az új országház költsége. Tapasztalatból mondhatom, hogy egyszerű építkezéseknél is az előirányzat rendesen l /s vagy 7 4-el többe kerül. Elfogadom tehát azt a nézetet, mely szerint a fölszerelés és az időközi kamatokkal együtt az országház palotájának felépítése legalább 15 millióba fog kerülni. És minthogy csak drága kölcsönnel építhetjük fel, elfogadom azon nézetet is, hogy az ezen házból való kiköltözés IVA államnak és az adófizetőknek évenkint legalább is egy millió forintjába fog kerülni. Sok viszontagság közt a Rákoson, Pozsonyban és mint Szontagh Pál képviselő ur mondotta, e rozzant viskóban megéltünk és talán meg fogják élni, ha isten akarja, a nemzet megalkotásának ezer éves ünnepét; de tartok tőle, hogy az ily formában épült palotában a mi utódaink a második ezredévet ünnepelni nem Az igen t. ministerein ök ur azt méltóztatott mondani, hogy tettünk már czélszerű, hasznos beruházásokat. Elismerem ezt is. Építettünk iskolákat, vasutakat, ezeket is drágán s talán némileg czélszerűtlenül, de mégis az első szellemileg, a második pedig pénzben fogja idővel téríteni a beruházott összegek kamatait. Ezen palota azonban t. ház, nem csak soha nem fogja, de nem is kívánjuk, hogy meghozza a rá fordított tőke kamatait; de a számításból nem szabad kifelejteni azt sem, hogy azonkívül ezen épület fentartása 14*
