Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-353

104 SSS, országos ülés május 2. 1SS4 indokolja és mondja meg, mi ezélra kéri és kitől kéri? Az ország nagy czéljairól, nemes eszményeiről és azok megvalósításáról t. ház, különfélekép nyilvánulhat a meggyőződés. Nyilvánulhat úgymint a legnagyobb magyar, halhatatlan Széchenyink fényes történelmi tette bizonyítja és nyilvánulhat ugy, mint a hogy az bizonyos vasárnapi népgyűléseken szokott, a hol fájdalom, rendesen a gyomortól kölcsönzik az indokokat és a lelkesedést (Halljuk ! Halljuk! Mozgás a szélsőbalon) és a hol rendesen beszélni szoktak oly emberekről a kik jól ebédelnek és olyanokról, a kik nem ebédelnek jól én a hol rendesen beszélni és declamálni szoktak népnyuzókrók adóexeeutióról és másokról. Csanády Sándor: Igazságuk van! Dobránszky Péter: A nagy Széchenyi nem ily példát adott nekünk. Az ő idejében pedig Magyarország hátrább volt mint ma, nem volt 8 ezer kilométer hosszú vasúthálózata, nem volt 16,000 népiskolája, nem volt fiumei kikötője és nem szabályoztuk vizeinket szá? milliót felül haladó költségekkel, a Duna két részre hasította az országot, mert nem volt állandó összekötő hid rajta és nem volt ezen országnak ezer és ezer más dolga, a mi ma van. Széchenyi akkor azt mondhatta volna, a mint tegnap hallottam egy hasonló álláspontot, hogy építsünk előbb utakat, tartsunk jól fizetett hivatalnoki sereget és hagyjuk el az akadémia luxusát. Azonban Széchenyi nagyszabású hazafi és államférfiú lévén, igy szólt: „Azon esetben, ha a nemzeti nyelv és a tudományok művelésére egy tudományos akadémia állíttatik fel, én felajánlom e ezélra egy egész évi jövedelmemet", mely akkor 60,000 frt volt, de a mai érték szerint százezrekkel ér íe] és Széchenyi példájának utánament lelkesülten az akkor fenkölt és áldozatkész hazafiaknak egész serege. T. ház! Vannak nemzeti czélok és eszmények, a melyek megvalósításánál kufárkodni, krajezárok felett czivakodni nem szabad, nem méltó a nemzethez. Nem méltó, mert egy nemzethez nem illik a szatócsok zsugori mértéke sohasem, de legkevésbé akkor, midőn az állam fenségét kell magasztosán demonstrálni; midőn az alkotmány és törvény cultura kér templomot, házat, oly házat, mely méltó legyen ezen nemzet ezredéves dicső történetéhez s mely oly fenségesen szép és nagyszerű legyen mint e nemzet reménye és joga a jövőre. Volt idő t. ház, volt egy eszményibb, lelkesebb nemzedék, mely nem alkudott fillérek felett hanem Nyáry Pállal együtt lelkesedett és midőn rengeteg milliókat kértek nemzeti czélokra, egyhangúlag kiáltotta, hogy „megadjuk". Fényes és dicső kor volt az, nagy és dicső alakokkal, nem mint a mai, melynek némely része kortesvásárt csinál magából az ország templomából. Jövőt emlegetünk, jövőt követelünk! mily czímen követeljük azt? ha áldozni a jövőért nem vagyunk készek. Hisz az országház;) nem kér egy-egy polgártól egyenkint annyi áldozatot, mint a mennyibe kerül egy esteli színház, még annyit sem, a mennyit muzsikáló czigányaink tányérjára szoktunk borravalókép dobni. (Helyeslés jobbfelöl. Derültség balfelöl.) A mit állítok, azt kimutatom számokkal. Bizonynyal ideje lesz felemelkedni a nemzeti becsület magaslatára. (Derültség balfelöl.) És nem kellene minden nagy nemzeti kérdésből törpe napi kérdést csinálni. Koldussá teszszük és kifosztjuk a népet. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Ez a vád! És nem foglalkoznám e kérdésekkel, ha nem emeltetett volna e vád. T. ház, a kinek a haza és az állam kell s a ki egy haladó állam ezernyi szükségleteit fedezni akarja, annak áldoznia kell és én t. ház, nem azzal izgatnám az állam és törvénytisztelet ellen a népet, hogy bőrig excquálják, megnyúzzák, hanem arra tanítanám a derék népet, hogy igyekezzék polgári és hazafiúi kötelességét teljesíteni s akkor nem fogják exequálni és megmagyaráznám még minden polgárnak, hogy a legnagyobb teher nem az, melyet a haza ró reánk, hanem az, melylyel önmagunkat sújtjuk és pusztítjuk, midőn erőnkön túl költekezünk és minden számítás nélkül élünk. Ez az igazi pazarlás.(Helyeslések.) De van a tékozlásnak egy más neme is t. ház és ez abban áll, hogy eltékozoljuk a nemzet legdrágább erkölcsi kincsét, becsületét, hitelét, midőn e házban hirdetjük országvilágnak, hogy e hazában nincs vagyon, nincs életbiztonság, nincs igazságszolgáltatás, hogy itt betyár és fosztogató az állam csak úgy, mint a társadalom. (Helyeslések. Derültség és felkiáltások balfelől: Éljen í) T. ház, kötelességem beszámolni e helyen és be fogok számolni választóim előtt is, hogy miért hozom meg az országnak az áldozatot. Meg fogom nekik mondani, hogy te egyholdas székely atyámfia, a te nevedben az országházára, a törvényhozás templomára megadtam 2 krt és a te nevedben 5 holdas atyafi megadtam 10 krt. (Helyeslés jobboldalon. Derültség baloldalon.) És előre tudom, mert ismerem az én székelyeimnek hazafiságát. . . . Hoitsy Pál í Gralieziában vannak?(Derültség.) Dobránszky Péter: Mit méltóztatik Galicziáról beszélni? (Halljuk! Halljuk!) Ismétlem —• tudom előre, hogy az én hazafias és áldozatkész székelyeim, (Nagy derültség balfelől) székely választóim mit fognak mondani. Azt fogják mondani: ha tetted, jól tetted, hogy a hazának 2 krt és ÍO krt szavaztál meg nevemben. Még többet is megadnánk annak a hazának, a melynek mindent köszönhetünk, a mi előttünk szent és drága. Bocsánat t. ház, ezen polemicus bevezetésért, de a midőn oly provocáló és a hazafiságot compro-