Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-353

{00 86S- »*»**&«« W*» míji S 2. 1884. másik, egyenjogú factora, a törvényhozás irányá­ban sem abban, hogy oly emléket állítson, a mely hogy ugy mondjam, a parlamentaris alkotmányos­ság eszméjét cristallisálásra segítse és ez által, emberileg szólva, örök időkre fönnállását jelezze. (Éiénk tetszés a jobboldalon.) Ez az, a miért én e törvényjavaslatot pár­tolom. Én is azt hiszem, hogy lehet ilyen roskatag épületben is nagy dolgokat véghez vinni. Tudjuk, hogy az 1789 iki franczia forradalom a „Jeu de pomme" terméből indult ki; tudjuk, hogy a Lajtán túl is a lovagiskolában tartattak a képviselői gyű­lések ; de tudjuk azt is, hogy meg nem állapodott alkotmánya nemzetek szoktak ily helyeken tanács­kozni, még pedig olyankor, midőn forradalomszerű nagy változások mutatkoznak a küszöbön s egye­sek által kárhoztatott, mások által ujjongva üdvö­zölt eruptiók készülnek. Ellenben merem állítani, hogy conservativ hajlamú és irányú nemzeteknél, a melyek parla­mentáris életet élnek, a parlamenti paloták fényes­sége tanúskodik az én nézetem helyessége mellett. (Ugy van! a jobboldalon.) Nem szükséges rámutat­nom az országokra, a hol ez valósággá vált; mind­nyájan ismerjük azokat. Főleg abból az indokból fogadom tehát el a törvényjavaslatot, mert akarom, hogy alkotmá­nyosságunknak maradandó emléke legyen; hogy az ország fönnállása ezredéves ünnepélyén, miként a ministerelnök ur is megpendítette, az készen legyen (Tetszés a jobboldalon) s nem akarom itt eltagadni azt a hő óhajtásomat, vajba magam is láthassam azt. (Tetszés a jobboldalon.) Óhajtom, hogy megtestesülve szemlélhesse alkotmányosságunk ezen inearnatióját azon nép, a mi népünk — megjegyzem, hogy midőn e szót említem „nép", egész összességében ertem a népet a legmagasabb állású polgártól a legutolsó társa­dalmi helyzetű polgárig, de vannak e népnek oly társadalmi rétegei, melyek kevésbé tanultak s kik abstrahalni nem képesek s kik ha látják ezt a roskadozó vityillót, a melyben vagyunk, midőn különb megyeházak, de még különb városházak is akadnak, bennök kétely támadhat, vájjon oly biz­tos és rendíthetlen alapra van-e fektetve a magyar parlamentáris alkotmányossága, hogy az emberileg szólva, örök időkig éljen. Én ezek képzeletére kívánok hatni, képzeletére azon polgároknak, kik nincsenek annyira instruálva, hogy abstrahalni tudjanak. Nem járulok tehát ahhoz, hogy e kérdés napi­rendről levétessék, hanem kivánoin, hogy pertrac­táltassék és a javaslat megszavaztassák. Végül még egy megjegyzésem van a csurgói kerület országos és általam is mélyen tisztelt kép­viselőjéhez, ki szónoki fordulatokban gazdag be­szédét ugy végezte, mint végezte a XVI-ik század vallási nagy reformátora dr. Luther Márton a wormsi gyűlésen. Bátor vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy dr. Luther Márton igenis jogosítva volt ezen szólamra: „ Itt állok,nem tehetek máskép, Isten engem ugy segéljen", mert ő akko­riban személyes biztonságát, de életét is koczkáz­tátva látta. (Élénk helyeslés jdbbfelo'.) De szemben a képviselő úrral, bátran merem mondani, hogy mi sokkal jogosultabbak vagyunk „si licet exem­plis in parvis grandibus uti ff e szavakkal élni, t.i. mi kormánypárton levő képviselők, mert mi leg­alább koczkáztatunk valamit, a képviselő ur nem koczkáztat semmit, mert ő nem koczkáztatja azt, hogy esetleg adója terhe nőjjön. De nem kockáztatja népszerűségét sem, mert tudva van, hogy e házon kivül az övéhez hasonló felszólalást mennyire ked­vezően fogadják. Ellenben mi. ha nem is koczkáz­tatjuk az elsőt, mert tagadjuk, hogy a javaslat a terheket oly nagy mértékben fokozza, hogy adó­emelést tegyen szükségessé, esetleg koezkáztatjuk népszerűségünket választóink előtt, kiket a fenye­getés, hogy ezen javaslat még adóemeléssel is jár­hat, még meg is félemlíthet (Tetszés a jobboldalon.) Ugy hiszem, kimutattam, hogy a t. képviselő ur e szónoki formula használatára kevésbé volt jogosítva, mint vagyunk mi. Elfogadom a tör­vényjavaslatot. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Moz­gás bal felől.) Steinacker Ödön; T. ház! Egy sok mil­lióba kerülő országos épület emelésénél ugy hiszem indokolt, hogy a műszaki tekintetek kellő világí­tásba helyeztessenek. És igy legyen megengedve nekem, mint okleveles végzett építésznek, azon szakszerű fejtegetések után, melyeket tegnap hal­lottunk gr. Tisza Lajos képviselő úrtól, főleg mű­szaki szempontból megvilágítani némileg az előt­tünk levő törvényjavaslatot. Ugy hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy országház építése szükséges és hogy annak hivatásához méltónak kell lenni Nézeteltérés csak azon kérdésre nézve van, vájjon arányban állnak-e azon anyagi eszközök, melyeket a kor­mány e ezél eléréséibe fordítani óhajt, a czélíal; és másodszor vájjon elbirjuk-e ezen nagy költséget? Azon kérdésére Somssich t. képviselőtársam­nak, hogy tulaj donkép miért ilyen költséges az előttünk levő tervezet, nézetem szerint nem adott helyes választ az igen t. ministerelnök ur. En bátor vagyok azon nézetnek adni kifejezést, hogy ha nem is az előmunkálatokra szánt időnek rövid­ségénél, de más okoknál fogva is az előterjesztés, mely fölött tanácskozunk, el van hamarkodva és bármilyen ritkán legyen is szerencsém egy nézeten lenni Orbán Balázs t. képviselőtársammal, itt ha­tározottan ki kell jelentenem, hogy igaza van neki abban, ha azt mondja, hogy az előttünk levő tör­vényjavaslat nincs kellőleg előkészítve. T. ház! Azon szemrehányást vagyok kénytelen

Next

/
Oldalképek
Tartalom