Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-353

358, országos ülés május % 1SS4. 101 tenni, főleg a pályázat kihirdetésével megbízott bizottságnak, hogy nem kellő alapossággal járt el. A törvényjavaslat indokolásában röviden az van mondva, hogy a tervezeti programm megállapítása után nyilvános pályázat hirdettetett. De ezen pályázati tervezet megállapításánál történt az első nagy hiba. Volt ilyen pályázati terv megállapítására egy classicus példa előttünk. Méltóztatnak tudni, hogy a német birodalom is emel jelenleg új parlamentházat. Két pályázat hirdettetett erre és a második pályázat alkalmával a concurrálni szándékozó építészek olyan programmot kaptak kezükbe, melyben minden kívánt és szükséges helyiség nagysága teljesen kimérve és használatának minden kellékeivel megjelölve volt. Ezt a programmot kiadták nálunk is a concurrálő művészeknek, vagy maguk szerezték meg, de a bizottság nem járt így el, mint a német Keiehstag bizottsága. Oly általánosságban volt tartva a részéről kiadott programm, hogy a legmagasabb röptű conceptiója aa építészetnek szabad tért nyert és nem is érezte magát lekötve a Ibi millióban megszabott financiális korlát által. Á programm határozatlansága egy nagy oka annak, hogy a pályázó tervek nagyobbrészt túldrágák. Valóban csodálatos, hogy a beérkezett pályázati tervek a parlamenti bizottságnak minden érdeme nélkül aránylag oly jók voltak.Teljesen egyetértek az indokolás azon tételével, hogy a bizottság a maga részéről ugy a beosztás, mint a külső és belső építés, művészeti kiképzés és idomzat tekintetéből a Steindl Imre építész ur által beterjesztett művet a végrehajtásra méltónak és alkaltottnak találta. Épen azon körülmény, hogy utólag szükséges volt ezen szép és kiváló tervezetet alaposan átdolgoztatni és módosítani, mutatja azt, hogy az első programm hiányos, illetőleg hézagos volt. Az építészek, hódolva szokásuknak, nem igen gondoltak ez alkalommal azon pénzügyi határral, a mely nekik meg volt szabva. Szívesen elismerem, hogy a pályanyertes terv módosításai után az építendő mű a czélnak megfelelő, szép és monumentális lenne. A mi pedig a stylust illeti, ez az egyéni gustus dolga. Én elfogadom az előadó urnak és Helfy képviselő urnak azon nézetét, hogy parlamenti épület ezéljaira kiválóan alkalmas a gót styl, a mely magában véve nem drágább mint a többi. Lehet ezen stylben, mint minden stylben, épen oly szépen és olcsón építeni, mint egy másikban drágán és csúnyán. Minthogy pedig nekem az épület conceptiója és kivitele tetszik, habozás nélkül arra rászavaznék, ha gazdag nemzet volnánk. Az épület nem relatíve, nem ahhoz képest, a mit mutatni és felölelni fog, hanem absoluíe véve nekünk túlságosan drága. Az előttünk fekvő törvényjavaslatra vonatkozólag ehhez képest két kérdés merül fel. Az egyik az, vájjon azon czél elérésére, a melyet legutóbb Szontagh Pál képviselő ur és tegnap gróf Tisza Lajos is kifejezett, valóban szükséges-e ily nagy összeget áldoznunk? A kormány azt mondja, hogy igen és ennélfogva azok, a kik e nézetnek egyszerűen hitelt adnak, consequensen járnak el, ha megszavazzák ezen nagy összeget. Én azonban tagadom, hogy egy nagy, monumentális, a czélnak teljesen megfelelő parlamenti épület emelésére ily nagy összeg szükséges lenne. Hogy mennyire birja az ország a költséget, erre nézve nem terjeszkedőm ki, meg mondták ezt már mások, én csak utalok arra, hogy a cultusministernek muít évi jelentésében ki van mutatva, hogy hány községben nincs még iskola. Addig mig az ország ebbeli kötelességének megfelelni pénzügyileg nem képes, ugy hiszem, luxusra áldozni valóban nem szabad, És én nem szavazom meg addig a nem okvetlen szükséges költséget, mig biráinkat, alsó hivatalnokainkat nem fizetjük ugy, hogy azon érzelem mellett, melyet nekik igen szép és ideális szempontból vindicált Szontagh Pál képviselő ur, tisztességesen megélhessenek, kötelességeiket ugy teljesíthessék, a mint az a közjóra nézve szükséges. Én, t. ház, megvallom, nehezemre esik kimondanom azt, hogy az ily drága épületei nem kívánom, mert tagadhatatlan, ily épületnek emelése nagy haszonnal volna az iparra és művészetre, tagadhatatlan, hogy ezen pénznek nagy része az országban benn maradna. De daczára annak, t. ház, ugy hiszem, hogy az adófizető polgárok iránti tekintet azon magasröptű czélok mellett is, melyet ugy Szontagh t. képviselő ur, mint gr. Tisza Lajos hangoztattak, figyelembe veendő. Ha azonban ily magas összeget vél szükségesnek a t. kormány, akkor nem volt szabad ily indokolással előállani a tervezett országház pénzügyi oldalára nézve, mint ezt itt olvassuk. T. ház! Abból, hogy köb- vagy négyszöginéterenkint egy egészen más viszonyok alatt épült bécsi épület ennyibe került, most egyszerűen következtetést vonni a hálunk építendőre, azt, bocsánatot kérek, igen nagy felületességnek tartom. És nem is áll az, a mi az indokolásban van mondva, hogy részletes és megbízható költségvetést készíteni ily épületről szinte lehetetlen és hogy ezt bizonyítják a külföldi hasonszabású építkezéseknek példái. Hát t. ház, bátor vagyok egy példára reá mutatni, a mely épen az ellenkezőt bizonyítja. Mert a német parlamenti épületnek költsége, berendezéssel együtt a legrészletesebb számítások alapján és az építésznek azon elvállalt kötelezettsége mellett, hogy többe semmiesetre sem fog kerülni, mint maximalis összeg meg van állapítva 18 millió márka, tehát mindenesetre kevesebb, mint a