Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-332
• 332. országos ülés mArczius 22. 1884. dések kezdeményezése végett az igazságügyministernek adatik ki." Dobránszky Péter: T. ház! Gyergyó vidék székely nagyközségeinek és vidékének egy kérvénye fekszik a t, ház előtt, a melyet a kérvényi bizottság is mint figyelemre méltót terjesztett a képviselőház elé. Nagyon fontos a tárgy, nemcsak azon helyre bir érdekkel, hanem általános érdekkel is bir, azért méltóztassék megengedni, hogy kissé közelebbről foglalkozzam azzal, hogy mi tulaj donkép ezen kérvény tárgya? Azt mondhatnák először is, hogy ezek a székelyek megint valami kivételes intézkedést kérnek és itt megint privilégiumokról van szó és indignálódva utasíthatnák némelyek vissza ezen kérvényt, mint a mely merényletet intéz a törvényhozás és az ország érdekei ellen, hogy t. i. némely vidékek örökké ily particularisnak tetsző és aprólékos kivételekkel fordulnak a képviselőház elé. T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy én méltassam a kérvényt úgy, a mint az megérdemli, {Halljuk! Halljuk!) Mit kérnek a gyergyóvidéki székelyek? Azt, hogy az 1871. évi arányosítási törvény rájuk nézve sajátságos és kivételes természetű és gazdasági viszonyaiknál fogva épugy hatályon kivül helyeztessék, mint a hogy az 1880: XLV. t.-cz. 37. §-a kivételt tett ugyanolyan sajátságos viszonyokra való tekintetből a Királyföldre, Teke és Bátor községekre, azaz a mit, a helyzetet méltányolva, méltányosnak, helyesnek, okszerűnek talált a törvényhozás a királyföldi szászokra nézve, ugyanazon viszonyok közt és ugyanazon okoknál fogva találja azt a t. ház és a törvényhozás méltányosnak a székelyekre nézve is. A gyergyóvidéki székelyek ugyanis sajátságos természeti és gazdasági helyzetben élnek. Nagy baj, hogy az országnak legtávolabb határszélén levő természeti és gazdasági viszonyokot nem ismerjük és ennek következtében kellően méltányolni nem is vagyunk képesek és hajlandók. Gyergyó vidéke havasok által körülfogott kis medencze, egy kis völgy, a melynek nagysága legfeljebb l 1 /*—-2 D mértföld. Ezen a Maros által szelt völgy azonban maga is 2000 láb magasban fekszik a tenger szine felett. Egálja zordon, szántóföldnek az egész völgyből alig használható 1 /s rész tehát mindössze alig V* • mértföld.És ezen kisvölgy ölén vanl2 nagy község, több mint 33,000 lakossal. Azt kérdezhetné valaki, ha nincs elegendő szántóföld és nincsen erdősége oly terjedelemben, a mint voltak, mert a korlátlan és féktelen tutajokkal való üzérkedés, magukkal a székelyekkel kiirtatta saját erdejüket, ugy hogy ennek következtében, a hol még vannak is erdők, azok messze, hozzáférhetlen bérezek tetején vannak; minélfogva erdőipar-, favágás-, tutajkészitéssel, isten tudja meddig nem tarthatják fel magukat, ugy mint eddig fentartották — mondom — minden egyéb jövedelemforrás hiányában, azt lehetne kérdezni, hogy hát miből élnek? Mert nekik nincs vasutjok, semminemű iparuk és bányászatuk; maradna számukra csupán a borszéki borvizzel való kis jelentőségű házalás, melyet szekerén szállítanak faluról falura. De ebből meg nem élhetnek; fenmarad tehát még mint legfőbb életforrás számukra a havasi legelőkön a marha- és juhtenyésztés. Gyergyó vidékén oly birtokviszonyok uralkodnak, hogy a havasok, erdők és legelők ősidőktől fogva a község közvagyonátképezik és a községek által kezeltetnek községi czélokra. Ezen közvagyon jövedelméből fedeztetnek a község közköltségei, ebből tartatnak fenn az iskolák és templomok, fizettetnek a papok és ebből szereztetnek meg a művelődés egyéb eszközei. Ezen közös, ősi társas gazdaság mellett, a mely nem önkényesen és esetleg fejlődött ott ki, hanem a természeti viszonvok kényszerítő hatalma folytán, élhettek és boldogultak eddig; most fenyegetve van a népesség az arányosítási törvény végrehajtása által Gyergyó vidékén is. Eddig t. i. a községi közvagyon havasaira és legelőire a községnek népessége juhot, marhát hajthatott, annyit, a mennyi csak erejétől kitelt; kapót a közerdőkből ingyen tüzelőszerszám- és épületfát; azonfelül nem fizetett köz, ségi adót; mert a község közvagyonának jövedelmeiből fedeztettek a közköltségek. Ily életmód mellett — mondom, fennállhattak; azonban, ha a közvagyon haszonvételekre és birtokokra oszlik, az elaprózott egy-két holdnyi földön marhát tenyészteni nem lesz lehetséges ; valamint erdőt fentartani sem lehet, ha az ugy elapróztatik, hogy egy-egy embernek 10 szál fa jusson. Az előbbi viszonyok közt ismétlem — fenn tudott maradni a székely nép, de ha előbb-utóbb bekövetkezik az arányosítás után a tényleges felosztás is, ez akkor alapjában támadja meg a gyergyóvidéki székelyek legfőbb életforrását, az állattenyésztést, a marha- és juhtenyésztést. Azok tehát, a kik ez idő szerint minden más nevezetesebb életforrástól meg vannak fosztva, a kikről azt el lehet mondani, hogy tisztán az álattenyésztésre támaszkodnak, ha ezen legfőbb életforrásukban is törvény által támadtatnak meg, akkor ki vannak téve a valóságos elzüllésnek, elpusztulásnak és a bekövetkező nyomor még inkább fogja őket a kivándorlásra késztetni Moldvába és Romániába, a hová eddig is valóságos áramlatként özönlöttek, mint eddig. Az arányosítási törvénynek a gyergyóvidéki sajátságos és kivételes természetű gazdasági viszonyok közt minden átmenet nélkül erőszakolt végrehajtása tehát egyjelentőségtí volna a gyergyóvidéki székely népességnek száműzetésével a saját szülőföldéről és ősi lakhelyéről. Ez pedig nem lehet sem a törvénynek intentiója, sem nem állhat az ország érdekében.
