Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-332
!W2. országos ttlés~márczins 22. 18^4. 8? Nekünk, ha valahol, ugy azokon a fenyegetett és legjobban kitett határszéleken van leginkább szükségünk egy, a magyarsággal testben-lélekben, annak minden aspirátióiban és czéljaiban összeforrott népességre. Az ottani határszéli székelyek tulajdonképen a mi leghívebb határőreink minden tekintetben. Ezeket az elzüllés, elpusztulás veszélyének törvény által kitenni valóságos bűn volna, az ország és nemzet ellen! Ennélfogva bármennyire érzem is helyzetemnek súlyát, midőn egy ily nagy fontosságú agrár kérdésben felszólalok, de másrészről éreznem kell súlyát a kérdésnek nemcsak azon vidék szempontjából, hanem az egész országra való tekintetből. Az agrár törvényhozás azon rohamos és tömeges intézkedéseinek, melyek 1848-tól, tulaj donképen a 30-as évektől kezdve mostanig minden átmenet nélkül folyamatban vannak és tisztán csak az európai kaptafák és minták szerint hajszoltattak keresztül, meg van már a szomorú következményük, t. i. nem az következett be eddig a mit e törvényektől vártak, hogy általában a gazdálkodás belterjesebbé vált volna, mert ehhez más tényezők egész halmaza is szükséges, hanem bekövetkezett nemcsak a székelyföldön, nemcsak oly viszonyok közt, a hol a nép csaknem kizárólag a marhatenyésztésre van szorulva, hanem bekövetkezett a magyar alföldön is, a hol pedig kövér búzatermő földek vannak, hogy az állattenyésztés alapjában megrendült és a marhaállomány úgyszólván megtizedeltetett. Ezt én kirívó statisztikai adatokkal tudnám kimutatni. Minélfogva azon általános tendentia, mely nemcsak Magyarország gyengéje, hanem egyáltalán európai divat, hogy t. i. a törvények egalizáltak, nniformiroztak tekintet nélkül a helyi és természeti viszonyokra és a természeti viszonyok erejénél fogva képződő társadalmi és közgazdasági állapotokra, tekintet nélkül hegyre, völgyre, havasra, ezen nivellirozó tendentia eddig is már a legnagyobb válságot zúdította magyar mezőgazdaságunkra és népességünkre és a nélkül, hogy okulnánk az eddigi következményekből, még tovább is akarunk rohanni ezen az utón és nélkülözhetlen átmeneti intézkedések hiányában a magyar alföldi népről most már a gazdasági bajokat át akarjuk vinni a székelyföldi, a gyergyói havasok közé is. Midőn tapasztaljuk t. ház, hogy e veszélyes, túlhajtott, theoreticus és doctrinair irányú törvényhozás már minden országban megszülte az életben a visszahatást; midőn azt tapasztaljuk, hogy azon országok, melyektől mintákat szoktunk kölcsönözni: Németország, Poroszország, legújabban Porosz-Szilézia kis gazdáira nézve igyekeznek mentő törvényt alkotni, a szomszédunkban pedig Ausztria a hegyi vidékek lakosságának érdekeiről gondoskodik, mi ezzel szemben tovább megyünk a theoriák nyomán és oly törvényjavaslatot akarunk kényszeríteni a sajátságos viszonyok közt élő népre, mely őket elpusztulással fenyegeti! Ha más országoknak 30—40—80 millióból álló népesség mellett, van elég erejök ilyen kísérleteket tenni, nekünk nincs erőnk ily kísérletekre, mert nem vehetjük közönyösen, hogy ilyen törvények következtében százezrek, milliók elpusztuljanak, nekünk nincs arra való népességi feleslegünk, hogy csak egy embert is nélkülözzünk. Ennek következtében t. ház, komolyan megfontolandó dolog ily nagyjelentőségű törvénynek, ily agrár törvénynek, mely a nép életébe és esistentiájába annyira belevág, keresztülerőszakolása minden átmeneti intézkedés nélkül addig, a niig nem nyújthatunk számukra bányászatban vagy iparágakban vagy más gazdasági módokban új életforrásokat. Mihez forduljon e nép, ha a marhatartás is eiüttetik lába alól?! Míg a gazdasági viszonyok gyökeresen át nem alakulnak, ott nem lehetséges más üdvös megélhetési törvény, mint az ősi törvény, mely őket eddig fenn tudta tartani és létöket biztosította. Törvényhozásnak doctrinák, theoriák után indulni, veszélyes. És t. ház, midőn a törvény, nem mondom általában az egész országra, ámbár ott is ismételten rámutattam a következményekre, de különösen Gyergyó vidékére, a havasok népére ily veszélyeket rejt magában, méltán kérdjük t. ház, mi szükség van ezen törvényre ? ki smgeti azt azon vidéken? Tán a birtokosok, az érdekeitek maguk? Szó sincs róla. A törvény 187 i-ben megalkottatott 13 év előtt és a törvényben ki van mondva, hogy ha magok a birtokosok nem kérik az arányosítást, akkor a törvényszék tartozik azt hivatalból folyamatba tétetni. Hogy a törvény fennáll, annak elmúlt 13 éve, nem kell a törvény senkinek, sőt mindenki veszélyt lát benne; de mert a törvényben benne van, hogy ha senki nem kívánná, akkor hivatalból kell folyamatba tenni az arányosítást, tehát folyamatba tette a törvényszék. Azt kérik a gyergyóvidéki szé keiyek ilyen kényszerhelyzetökben, hogy legyen kegyes a törvényhozás ngyeleinbe venni az ő sajátságos természeti és gazdasági helyzetöket és legyen kegyes rájuk gyergyói székelyekre is kiterjeszteni az 1880: XLV. t.-cz. 37. §-ának a Királyföldre, Teke és Bátos községekre hozott kivételes intézkedéseit. Azonban t. ház, a gyergyóvidéki székelyek kérvénye alternatív. Ok kénytelenek számolni a lehető legroszabb esélyekkel is és azt kérik továbbá, hogy ha a törvényhozás nem tartaná méltányolandónak kérelmöket és rájuk ki nem terjeszthetné azon törvényes oltalmat, melyet a szászokra kiterjesztett, akkor azt kérik, hogy az arány osításitörvénynek hézagai pótoltassanak és egészíttessenek ki. Felhozzák különösen a törvénynek azon szakaszait, a melyek okvetetlen kiegészítésre és pótlásra szorulnak. Nevezetesen az 1871; LV-ik
