Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-331

531. országos ülés márcxius 21. 18S4 71 ságos alapot akar teremteni, vagyis arányosítást, továbbá egy igen helyes alapelvre van alapítva, hogy önmaga az ország lakossága döntsön ezen anyagi kérdésben sorsa felett és mindenben lehetőleg részt vegyen. Azért mindenkor meg kell ragadni az alkalmat a felszólalásra, mikor a szükség parancsolja. Es itt az alkalom, midőn a törvényjavaslat ma itt tárgyaltattatik, hogy pedig a felszólalásnak szüksége előállott, egyszerűen azon tény igazolta, hogy nálunk a Dunántúl az új kataszterből bekövetkező adóemelés folytán nagy az elkeseredettség. Ez pedig fokozódik azon vidékeken, a melyek Ausztria határával közeli szomszédságban vannak. Én röviden csak a mi megyei viszonyunkról akarok említést tenni. Hiszen a többi megyék képviselőinek mindenkor szabad hozzászólásuk van saját viszonyaikat illetőleg. Megyénkben az adóemelés legalább is 30°/o-al feljebb rúg, a tiszta jövedelem emelése következtében; a legtöbb helyen 1007,-el, sőt némely helyen 1207 -en felül történt a tisztajövédelmi emelés, mint például Német-Szent-Mihály községben. Ez természetesnek látszik sokak előtt, de engedjék meg, hogy ezen téves felfogás eloszlatására, a miről meggyőződést szereztem más vidéken való barátaim körében, némi felvilágosítással szolgáljak. Ugyanis a régi időben, kivált a mi megyénk a bécsi piaczra levén utalva, tűrhető közlekedési eszközökkel rendelkezett, nagy szorgalommal s igen nagy instructióvalgazdálkodva jövedelem tekintetben szép eredményeket tudott felmutatni szemben az alfölddel s kivált természetesen Erdélylyel. Ezek a viszonyok most lényegesen megváltoztak. Hála istennek, az ország többi részei a jó közlekedési eszközök következtében, az európai piaczczal érintkezve, lényegesen emelkedtek, a föld minősége jobb levén, mint a mi vidékünkön és jobb beruházások által viszonyaik határozottan jobbakká lettek, mint a mieink és igy lényeges különbség állott elő a múlttal szemben. Igazolom ezt röviden épen pl. a felső-eőri járás lakóinak életmódjával. Bárki meggyőződhetik arról, hogy ezen járás szolgabirósága minden évben legalább is 3000 igazoló-jegyet állit ki a szegényebb osztálybeliek részére, a kik mind Ausztriába mennek mint mesteremberek, ácsok, kőművesek stb. kenyerüket megkeresni, a lakók többi része fa- és borkereskedéssel, továbbá a magyar megyékben aratással keresi kenyerét. Úgy hogy a nem legdúsabb talajú földön — mert hegyes a vidék és záporeső által okozott károknak gyakran van kitéve — az otthonmaradó családtagok a legnagyobb szorgalommal művelik földjeiket. Jöttek azonban e becslőbiztos urak, a kik sok gazdasági theoriával birván, túlbecsülték az illetők földjeinek tiszta jövedelmét, az által elkeserítve a szorgalmas népet. Erre ugyan mindenki azt felelheti, hogy íme, ott a törvény, miért nem védekeztek az illetők ez igazságtalanság ellen. A törvény jó, ismétlem, hogy mindenkinek jogában van minden alkalommal hozzászólni a dologhoz, de vegyük csak a gyakorlati életet és számoljunk azzal. Az in teliigentiának kellene az initiativát megragadni, mint minden tekintetben, úgy ennél is és részt venni a dolgokban, de tudjuk, hogy mily hanyagul teljesíti ez osztály e kötelességét. Hogyan kívánhatjuk azt, hogy a föld népe ismerje a kataszteri törvényt, midőn, fájdalom, még az urak nagyobb része sem érti azt és közönynyel nézte a történendőket. Igen is, a gyakorlati életben semmi sem történt e tekintetben. Egyes esetekben pedig, a hol történt valami, ott sok huzavona és disputa után sem vezetett eredményhez, végleg azzal oldották meg a kérdést, tessék annak idején reclamatióval élni. Ez határozottan téves felfogás és a törvény szellemével sem összeegyeztető, mert ha a törvény azt akarta volna, nem rendelt volna többféle felszólamlásokat el — de gyakorlatilag is nagy bajt okoz, mert milliókra való felszólamlásokat idézne elő, azok az államnak nagy költségeket, az egyeseknek pedig a huzavona által hosszú időig tartó aggályokat és nyugtalanságot okozott volna. De ezen kivül főhiba, melyből nagy baj keletkezhetik az illetőkre, a mintaterek kijelölésével történt. A mintatereket az illetők nem ugy jelölték ki, hogy az első osztályba azon kerületben kevés számú, de valódi legtökéletesebb földet választottak volna ki, hanem kerestek egy oly mintaföldet, melynek osztályozásába sok holdak estek. Most mi történik, hogy ha az osztályozásra nézve van kérdés ? Kimennek a bizottsági tagok, megtekintik a földet, melynek osztályozása miatt az illető reclamált, összehasonlítják a mintafölddel s ez természetesen olyan lesz mint az s erre a folyamodót elutasítják. De a baj onnan van, hogy túlságos szigorral alkalmazták az első osztályt oly földminőségre, a mely nem első osztályú, hanem másodrendű. E tekintetben tehát az orvoslás igy be nem következik, ennélfogva kérem a t. minister urat, kinek meggyőződésem szerint az a törekvése, hogy igazságos eljárás követtessék és nyugalom idéztessék elő a lakosságnál — adja ki utasításban, hogy midőn itt nem adófelemelésről, hanem arányosításról van szó, ha felszólalások történnek és a bizottsági tagok meggyőződnek arról, hogy a mintaterekkel nagy hibák történtek, a bizottság a lehetőségig mellőzve a mintaf öld eket az igazságnak és a méltányosságnak megfelelőleg fogadja el az osztályozást. Második kérésem az, hogy miután helyesen az új törvényben az tartalmaztatik, hogy a felebbezéseket ne küldjék az illetőkhöz vissza, noha tán e miatt egyesek nyugtalanítva lesznek, mert elébb az volt az eljárás, hogy ha két esetben nem volt összhangzó az ítélet, visszaküldetett a járási