Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-330

330. országos ülés märciius 18. 1884. 56 ártérbe be, mely a múltban sohasem volt megterhelve s annak tulajdonosai igen érzékenyen viselik e terheket, mert az 55 kr. tényleg mégis adójuknak 12%-át, az 1 frt 54 kr. 40°/o-áts azl884-ki ujabb 22% kirovás 6°/o-át teszi adójuknak. Ezen kirovás tetemesen sújtja azokat, kik a múltban nem fizettek. Ennélfogva én magam is azon nézetben vagyok, hogy itt úgy a méltányosság mint jogosság, valamint a magasabb állami érdek megkívánja azt, hogy az állam ezen határozottan magyar vidékeken, mely tulajdonképen nem is a saját hibájából jött ezen viszonyok közzé, hanem jött az által, hogy a felsőbb Tisza nyakrafőre szabályoztatok, az összes vizek egyszerre rohamosan íevezettettek a közép Tiszára és épen Csongrád vidékére, úgy hogy ott nem esése a víznek, hanem hogy úgy mondjam hullámzása állott be. Ujabb átmetszések által történt ugyan valami kevés könnyítés, de a mint láttuk, hogy miként szabályoztatott a Tisza a múltban, valamint ezen ealamitás mind lejebb jött egész Csongrádig s azt a pusztítást tette a közép Tisza vidéken Szeged és Csongrád közt, ugyan ily pusztításokat fog tenni az alább következő vidékeken is, ha azokat készületlenül találja s a következmény az lesz, hogy egyszerre 6, 8 millió forintokat kell majd töltés emelésekbe befektetni ott is, mint ez felül a Tisza, Kőrös, Marosnál épen most is történt. Én mondom, ezekben gondoltam elmondhatni mindazt, a mi ezen ügyre vonatkozik s engedelmet kérek a t. háztól, ha felvilágosítást akarva adni, bizonyos kérdésekre nézve talán hosszasabban fárasztottam becses türelmét. {Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Szólásra senki sem lévén följegyezve, ha a minister ur sem kivan szólani — B. Kemény Gábor közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! Röviden akarok nyilatkozni azon megjegyzéseket illetőleg, miket Széll György képviselő ur e szakaszra vonatkozólag tett. Bátor vagyok azonban annyit előrebocsátani, mint már az általános vita alkalmával érintettem volt, hogy én az eredeti javaslatból ezen intézkedést kihagytam, kihagytam pedig azért, mert azt hittem, hogy czélirányos az egyes társulatokat illető segélyezésre nézve általános szabályokat nem állítani fel, hanem esetről esetre nyújtani nekik segélyt. Általános szabály felállítását szerfelett nehéznek találtam, mert a mi tervet eddigelé én láttam, magam is megkísértettéin számítást tenni, mind olyan, hogy bizonyos körülmények közt annak a segélyére kell lenni, a mely még eddig önállónak meg birt maradni és bizonyos körülmények közt meg nem megy a segélyére annak, a melynek már a segélyezése csakugyan közérdekűvé válik. Egy bizonyos nemét a megnyugvásnak mindenesetre adhat bármely társulatnál az, ha egy ilyen maximum-tétel megállapíttatik, de van egy pár társulat, a mely olyan helyzetben van ugyan, hogy ma még meglehetős jelentékeny terhet is megbír, de megnyugvást nyújt számukra azon biztosíték, hogy ha olyan viszonyok közé jönnének, hogy enynyire vagy annyira megterhelve volnának, akkor államsegélyben részesülnek. Ebbe belenyugszom magam is, annyival inkább, mert nem kerülte el figyelmemet az a körülmény sem, a melyet Fekete képviselő ur felhozott, hogy nem fog-e majd ebből túlságos kiadás az állam vállaira nehezedni és bizonyos kivételes helyzetbe jönni a Tiszavidék, a melyben az ország más vizmenti vidékei nincsenek. Azon meggyőződésre jöttem, hogy kivévén a sövényházai és egy más társulatot, alig fog lenni olyan hamar ezen átalakítás folytán társulat, a mely az államsegélyre fogna szorulni. Újabb átalakítások folytán bekövetkezhetik, hogy egyes gátak miatt új befektetéseket kell tenni, de azon Összegeket, habár jelentékenyebbek lesznek a jelenlegieknél, az illető társulatok meg fogják bírni. Azt egyébiránt elhiszem, hogy miután a befektetések ugy számittatnak, miszerint ha netán valami új gátat kell építeni, a régi befektetéseket hozzá kell számítani és igy 50—60 vagy 100 év múlva ez Összegek igen fel fogván szaporodni, akkor majd ebben intézkedni kell, de az messze van, addig lesz módja az országgyűlésnek, ha szükséges lesz, máskép intézkedni. Most áttérek azon megjegyzésekre, melyeket a szakaszt illetőleg hallottam. Igen t. képviselőtársam gr. Tisza Lajos egy módosítványt tett, a mely épen arra vonatkozik, a mit bátor voltam említeni, hogy nemcsak rendkívüli balesetek következtében beállott viszonyok közt mondassák ki egyes társulatok segélyezése, hanem általában a rendkívüli mostoha viszonyok közé jutás esete is felvétessék ebbe. Én ezt szívesen elfogadom, ebben a helyzetben van a sövényháza-szegedi társulat is, a hol nem fordult ugyan elő baleset és nem momentán baleset folytán, de tényleg olyan viszonyok közé jutott a társulat, hogy egy millió forint hátraléka van és még körülbelül 500,000 frt értékű munkálatot kell elkészítenie. Ennek folytán a 27,000 holdnyi árterület oly módon terheltetik meg, melyíyel nem képes kijönni. Megtettem erre nézve a szükséges intézkedéseket és igyekezni fogok azt mentől hamarabb keresztülvinni. {Helyeslés.) Hoitsy képviselő ur kérdést intézet az 1881 : LII. t.-cz. 6. §-át illetőleg. Méltóztatik tudni t. ház, hogy az í 881 : LII. t.-cz. Intézkedik a felől, hogy a Maros, Tisza és Kőrös vidékén kij elölt helyeken bizonyos védmunkálatok végrehajtassanak. Intézkedett akkor, mikor a végleges tervek készen nem voltak; felvétetett erre § millió, de a törvényben sem volt kimondva, hogy mennyibe kerül, hanem azon alkalommal egyelőre 2 millió frt vétetett fel. A tervek elkészültek 1882-ben, ha nem