Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-330
330. országos ülés márczias IS. 1884. 5J szerint azt hiszem, hogy azon kötelezettség, melyet ezen törvény által az állam magára vállal s melyet előre kiszámítani alig lehet, esetleg igen súlyosan fogja érinthetni az állampénztárát. A folyó hajókázhatóvá tételének költségeit az állam viselendi, viselni fogja azon kívül azon többletet, mely a 20%-os s illetőleg a 60%-os kulcs szerint reá háramlani fog. Igaz ugyan, hogy egy némelyek s ha jól tudom, különösen gr. Tisza Lajos képviselőtársam akként nyilatkozott, hogy ezen kötelezettség kevés, vagy épen semmi lesz, én azonban ennek ellenkezőjétől tartok. Ugyanis midőn a kataszter először készült, kedvező számítással a föld holdankénti tiszta jövedelme kevésre vétetett és ezen kevésre vett összeg is, későbben bizonyos okokból a kormány által leszállittatott. Nyilvánvaló tehát, hogy a földnek holdanként! tiszta jövedelme a valósághoz képest csekélynek mondható. Mármost ha a Tisza árterében lévő legelőterületeken, tekintetbe sem véve a mívelés alatt lévő földnek jövedelmét osztályozás szerint pl. 2. frtba állapíttatott meg holdankint, ennek húszszorosa 40 frt; miből a 60°/o-os kulcs szerint 22 írtban állapittatik meg a föld értéke, ennek kamatja 1 frt. Kérdés, vájjon nem fog-e gyakran előfordulni az az eset, hogy igy az állam pénztára igen nagy mértékben fog igénybe vétetni, részint mert a kötelezettséget előre kiszámítani alig lehet, részint, mert gr. Tisza Lajos szíves lesz felvilágosítást nyújtani az iránt, hogy ezen kötelezettséget mi oknál fogva tartja igen kevésnek, vagy semminek, főleg pedig azért, mert a Tisza szabályozását országos érdekűnek tartom, aggályaim daczára, a szakasz* elfogadom. (Helyeslés. ) Gr. Tisza Lajos: Nem akarok új abban ^kiterjeszkedni a 60 és 20% elemzésébe és abba, hogy az sok-e, vagy kevés. Ezt az általános vita alkalmával volt szerencsém kifejteni. De ugyan akkor jeleztem, hogy leszek bátor a 23. §-hoz módosítványt benyújtani. Nevezetesen már akkor kimondtam, hogy meggyőződésem az, miszerint lesznek egyes társulatok, melyek még ezen 60%-on felül is kénytelenek volnának költekezni, de hogy még azon esetben is, ha ezen 60%-on belől maradna a költekezés, helyi viszonyaik olyanok, hogy fennállásuk veszélyeztetve van. Ezen társulatokat megnyugtatni az iránt, hogy reájuk nézve lehetséges különleges intézkedéseket tenni, okvetetlenül szükséges. Az igen t. minister ur akkor tett nyilatkozatában igen sok megnyugtatót mondott; de azt hiszem, sokkal helyesebb, ha ezen megnyugtatás magába a törvény szövegébe felvétetik, (Ugy van!) Czéloztatott is ez már magánál a 23. §. fogalmazásánál, a melynek S-ik bekezdésében ez áll: „a túlterhéltetés ezen megállapítása nem zárja ki azt, hogy rendkívüli baleseteknél az illető társulat aü állam részéről esetleg segélyben részesüljön". | De ez könnyen ugy volna magyarázható — első tekintetre, megvallom, magam is igy magyaráztam — hogy balesetek bekövetkezésével ettől eltérőleg tétethetnek intézkedések. Itt pedig első helyen szerintem nem arról van szó, hanem arról, hogy azon társulatok megnyugtattassanak, a melyek ma már oly kedvezőtlen anyagi helyzetben vannak, hogy ezen törvény intézkedésének rájuk alkalmazása által lehetetlenné tétetnék nekik a fennállás. Ennélfogva ezen szakasz 8-ik bekezdésében ezen szó után „hogy" a következő szavak közbeszurásátvagyok bátor indítványozni: .rendkívül mostoha anyagi viszonyok fennállása esetén", midőn is ezen 8-ik bekezdés igy fogna szólni: ,A túlterheltetés ezen megállapítása nem zárja ki azt, hogy rendkívül mostoha anyagi viszonyok fenállása esetén, vagy rendkívüli baleseteknél az illető társulat az állam részéről esetleg segélyben részesüljön". (Helyeslés.) Azt hiszem t. ház, a legkevesebb, hogy ennyi biztosítékot adjunk azon támüatoknak, melyek az általam múltkor ecsetelt szomorú helyzetben vannak, hogy igy legyen türelmük, mig azon intézkedés, mely ő rajtuk is véglegesen segítene, megtörténhetik. Bátorkodom módosítványomat ugy a t. minister urnak, mint a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Fenyvessy Ferencz jegyző: (olvassa a módosüványt). „A 23. §. hatodik bekezdésének első sorában a .hogy" szó után a következő szavak beszúrandók : „rendkívül mostoha anyagi viszonyok fennállása esetén, vagy". Hoitsy Pál: T. képviselőház: Nem az iránt akarok felszólalni, hogy ezen 23. szakasz fogadtassák el, hanem ennek legutolsó bekezdésében van egy passus, melyre nézve'némely megjegyzéseket bátorkodók tenni. Ezen utolsó bekezdés szól az 1881 : LII. t.-cz. 6. §-ának második bekezdéséről. Méltóztatik tudni t. ház, hogy mikor 1881-ben az alföldnek egy részét az árvíz elborította, sikkor a törvényhozás ugy intézkedett, hogy ezen elrontott gátak államilag kiépíttessenek. Égy kormánybiztos lett kiküld ve és a törvényben meg lett állapítva, hogy később fog elhatároztatni, hogy ezen munkálatokat mennyiben viselje az állam s mennyiben az érdekeltek. Az 188Í: LII. t.-cz. 6. § 2-ik bekezdése, melyre itt hivatkozás történik, következőleg szól; „Későbbi törvény fogja meghatározni, hogy ezen munkák költségeihez az állam fog-e és mily arányban hozzájárulni." Ekkor t. ház, még csak 2 millió írtról volt szó,annyira volt praeliminálva ezen költség, melybe a védekezés helyreállítása kerülni fog. Azóta ezen költségek megnövekedtek. Nem akarom kifogásolni azt, hogy megnövekedtek; mert akkor, mikor forcirozva kell a védekezési munkát végrehajtani, 7*