Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-330

5J §30, orsiágoa fiiéi márezlui IS. 1884, mint akkor kellett, mikor egy darabban tudomásom szerint körülbelül 90,000 hold volt viz alatt; mikor a gátakat vízben kellett építni s földet sem volt honnan venni: akkor természetes, hogy nem lehetett kímélni a költséget és foreirozva kellett végrehajtani a munkát, hogy a következő árviz mindent a legnagyobb rendben találjon, illetőleg, hogy vizveszedelemtől tartani többé ne lehessen. S azóta a költségek még jobban megszaporodtak. A háznak az utolsó előterjesztés szerint, melyet a közmunka- és közlekedési minister tett, tudomása van róla, hogy 5.700,000 frt fordíttatott e munkálatokra. Tudom, hogy azóta még több is fordíttatott, sőt többre lesz szükség még ezentúl is ; de mondom, nem akarom kifogásolni e költségeket, hanem méltóztatik a t. ház belátni, hogy mikor ekkora összegekről van szó, a vidék összes lakosságára nem lehet az megnyugtató, mikor a kérdés ma is nyitva tartatik. Ebben mindig csak arról van szó, hogy a rendelkezés, a mint az 1881-ben hozatott, fennáll azontúl is, tehát egy későbbi törvény fogja elhatározni, hogy ezen körülbelül 10 millióra rugó összegből az államot esetleg mennyi fogja illetni és mennyi az érdekelteket, kik a védekezésben résztvettek. Nekem tehát ezekkel szemben csak az a kérelmem van a közmunka- és közlekedési minister úrhoz : méltóztassék e tekintetben egyszer már vagy intézkedni, vagy a házhoz törvényjavaslatot benyújtani addig is, mig ezen munkálatok teljesen befejezve vannak, hisz körülbelül lehet azt tudni most, hogy a védekezés főösszege mibe fog kerülni és hogy ha ezt nem lehetne tudni, legyen szíves oly törvényjavaslatot beadni, a melyben bizonyos aránykulcs szerint ki legyen fejezve, hogy az illető érdekeltek e költségekből mily részt viselnek és mily részt visel az állam. Addig ott a vidéken a legnagyobb mérvű nyugtalanság van, mert sem a község, sem az egyesek nem tudják, hogy mennyi fog az óriási összegből rájuk esni. Azért ismételten kérem a minister urat, hogy vagy egy javaslatot terjesszen be a háznak, vagy legalább nyilatkozzék az iránt, hogy az emberek, annyira a menynyire, megnyugtatva legyenek. Különben e szakaszt gr. Tisza Lajos^módosításával elfogadom. Horváth Gyula: Engedje meg a t. ház, hogy én e szakaszhoz és a közvetlenül előttem szólott t. barátom által tett reflexiókra nyilatkozzam. Mielőtt azonban ezt tenném, kijelentem, hogy a szakaszt gr. Tisza Lajos módosítványával fogadom el s ép e módosítás indokolja leginkább azt, hogy csakugyan a javaslat dispositiója, a mely 60 és 20%-ei vesz fel alapul arra, hogy az állam annak elköltése után hozzájárul, bizonyítja legpraegnansabban, hogy az tényleg nem megfogható előny; csak a kimondása annak az elvnek a törvényben, hogy bizonyos esetekben hozzá kell járulnia az államnak, ez csak még elvi j elentőséggel bir. De hogy tényleg az által még oly társulatoknál is, mint pl. a szeged-sövényházi, nem lehet ily maximum megállapítása mellett oly eredményt elérni, hogy azon társulatokon segítve legyen, legpraegnansabb bizonyítéka az, hogy e gyenge társulatokon segíteni lehessen, szükséges a ministernek rendkívüli megterhéltetés esetén, a törvényben felhatalmazást adni. Ha én az 1881: LII. t.-cz. végrehajtása iránt, daczára annak, hogy erről a kérdésről egyik-másik oldalon a házban és azon kivül igen sok mondatott, három év alatt e házban nyilatkozatot nem tettem, azt méltóztassék egyszerűen annak tulajdonítani, hogy én mint ezen törvényczikknek végrehajtásával megbízott egyik közeg, nem tartottam, nem tarthattam magamat illetékesnek a nyilatkozattételre. Most azonban, miután már az általános vita alkalmával is több képviselő ur által, ha jól emlékszem, Tors Kálmán képviselő ur által ez felhozatott, interpellatióban Széll György képviselő ur által is megemlittetett, a mire ő maga az általános vitánál hivatkozott és az előttem szólt t. képviselő ur is, de mindig egy bizonyos indokolással hozzájárultak ahhoz, hogy ha a rendkívüli viszonyok folytán ott drága munkát teljesítettek és ennek természetszerű következménye kell, hogy legyen az, hogy az illető vidék államsegélyben már ez utón is részesittessék, hogy végre valahára ez a dolog teljes ridegségében felderittessék: engedelmet kérek a t. háztól, hogy erre vonatkozólag épen csak annyit mondhassak el, a mennyi szükséges. Majd midőn a törvényjavaslat következtében a t. minister ur jelentést, vagy pedig javaslatot terjeszt a Láz elé, lesz módja a t. ház minden tagjának ehhez a kérdéshez tüzetesen hozzászólni. Én egészen eltérőleg, nem azt tartom, hogy rendkívüli drágaság, vagy egyáltalán drágaság czímén kell az államnak hozzájárulni és ezt, azt hiszem, hogy kétségtelen adatokkal is alkalmam lesz bebizonyítani, hanem van egy másik czím is és ez a czíni az, hogy ott a Tisza-Kőrös-Maros közti vidéken már a 30-as évek előtt voltak társulatok és e társulatok mindegyike 1830-tól kezdve 188 l-ig bezárólag magát védképes állapotba igyekezett helyezni. — 1881 után már csak hogy a kataszteri törvény rendelkezéseinek is megfelelőleg eddigi beruházásait kimutathassa, de különben is fel kellett venni a régi töltéseknek mennyiségét. Ma azon munkálatoknak, a melyek szükségeseknek mutatkoztak, nagy része befejeztetett. És hogy áll jelenleg a dolog? A mi egymásután hosszasan lassan 1830-tól kezdve egészen 188l-ig teljesíttetett, az a mennyiség nem tesz annyit, meg sem közelíti, a mi 1881. év szeptember 1-től 1882. év augusztusáig, tehát 8 hónap alatt építtetett. Nagyon természetes, hogy ha azon illető ér-