Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-330
48 330. országos ttles máreitng IS. <«S4. Darányi Ignácz előadó: En részemről az egész bekezdés értelmét világosnak tartom. Ha minden megkülönböztetés nélkül az van mondva, hogy az épületek ezen költségekhez járulni tartoznak, ez azt jelenti, hogy mindazon épületek, legyenek azok akár a községekben, akár a községeken kivül, melyek az árviz ellen a töltések által tényleg védetnek, a hozzájárulásra köteleztetni fognak. Ezekben van szerencsém a felvilágosítást megadni. Széll György: T. ház! Ha és a mennyiben igy áll a dolog — a min most már nem kételkedhetem — arra hivom fel a t. ház figyelmét, hogy az 1871: XL. t.-cz. 29. §-a oly terheket ró a község lakosaira árviz-veszély idején, miszerint eddigelé ez a terhes kötelezettség a vizszabályozásra vonatkozó törvényekben felvéve nem volt, de nem is méltányos, nem is igazságos, hogy felvétessék. Köztudomású dolog ugyanis t. ház, hogy a Tiszavölgy népe csaknem évről évre kora tavaszszal, mikor az árviz kezd emelkedni, otthagyja az iparos műhelyét és igavonó jószágával megy a védtöltésekre dolgozni. A tisztviselő éjjele-nappala hónapokon át csak a védelem vezetése és felügyelete körül telik el, mezőgazdaság, ipar s kereskedelem, közigazgatás, jogszolgáltatás mind-mind szünetel. És mégis folytonosan remegés az élete, mert tudja és látja, hogy az eddigi szabályozási rendszer mellett minden erőfeszítés mind hiába lesz. Álig marad valami az ily tavaszi védelmek körül előforduló költség fedezésére fordítani szokott tetemes kiadásokon túl egyéb czélokra. Tönkre kell jutni aprodonként minden tiszavölgyi községnek, mert az erőfeszítésnek is meg van a határa. Én álltam a nép élén, voltak hetek, a vész alatt, hogy Makónál 4 száz előfogat és 1200 kézi munkás rendeltetett ki s dolgozott naponként sárban, esőben a Tisza védtöltésén, sok esetben elpusztult igavonó jószága, ő maga heteken át beteg lett. Ha a szegényebb kézimunkásoknak nem volt élelme, a városi pénztár fedezte azoknak napi élelmezését, innen láttatott el a rend fentartása végett kirendelt katonaság és egyéb munkafelügyelőség igen sokszor minden megtérítés nélkül; annálfogva kérdem, ha vájjon még ily terhes szolgálattétel s költségeskedés után is lehet belevonni a községi épületeket 's ^ elteikeket az ármentesítési költségviselésbe ? En azt tartom, hogy ez sem a méltányossággal, sem az igazsággal meg nem egyeztethető lenne: azért tehát a szakasz rendelkezése ellen a következő indítvány elfogadását kérem: „Módosítvány. 15. §. 2. bekezdésének 3. sorában e szavak: „ésépületek" hagyassanak ki." Elnök: Ha szólani senki nem kivan, az előadó urat illeti meg a szó. Baranyi Ignácz előadó: Mindenekelőtt kijelentem, hogy a közlekedési bizottság részéről Szögyény Emil képviselőtársam módosításához hozzájárulok, mert ugyanazt a fogalmat, melyet a közlekedésügyi bizottság kifejezni kíván, még szabatosabban irja körül. Csávossy t. képviselőtársam indítványához hozzájárulok azon indokokból, melyeket az igen t. minister ur kifejtett. Kovács Ferencz t. barátom módosítására csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a törvényjavaslatban nem volt elég az állammal szemben meghatározni a maximalis megterheltetés elvét, hanem szükséges volt gondoskodni arról is, hogy az állam érdekében is mindazon érdekek bevonassanak áteherviselésbe, a melyek a töltések által tényleg védetnek s a melyek eddig bevonva nem voltak. Mert csakis ekkor érhető el az, hogy minél később következzék be az államnak maximalis megterheltetés alapján való hozzájárulása. A mi Becker t. képviselő ur módosítását illeti, arra nézve van szerencsém megjegyezni, hogy ezen módosítás teljesen felesleges, mert az, a mit ő kivan, lehetővé van a törvény által téve. A 15. §. ugyanis csak azt mondja, hogy a különböző vizszinek egymásközti arányát a közlekedési ininiäter állapítja meg s hogy ezen arány nem eshetik új osztályozás esetén sem változás alá. De nem ez az, a mit a t. képviselő ur contemplál, mert a t. képviselő ur módosításának ezélzata az, hogy ha belvízi szabályozás eszközöltetik valamely árterületen, a belvizszabályozás után az osztályozást újra megejteni lehessen. Ennek, a mit a képviselő ur akar, a törvény nem praejudicál, sőt ellenkezőleg a 13. §. módot ád arra és meghatározza, hogy új osztályozásnak különösen ily esetekre való tekintettel mily módon lehet helye. Végül Széll György képviselő ur előadására kívánok egy-két szót megjegyezni. A t. képviselő ur a vízvédelemre vonatkozólag fennálló szabályok és törvények intézkedéseit nem helyesen méltóztatott kifejteni. Az 1871: XL. t.-cz. 29. §. az anyagszerek s a munkának feltétlen lefoglalását csakis közveszély esetén teszi lehetővé. Már pedig az ily közveszéiy olyan, mint a tűzvész, a hol mindenki, a ki közel van, kell hogy a tüzet oltani siessen. Ez oly természetes intézkedés, a melyet bővebben indokolnom felesleges. A mi pedig azt illeti, hogy az anyagszerek és a lefoglalt védszerek az illetőknek nem kárpótoltainak, ez sem áll, mert az 1871: XL. t.-ez. 30. §-a világosan rendelkezik az iránt. De a képviselő urnak a jelen törvényjavaslatra vonatkozó panasza sem állhat e részben, mert a 35. §. a
