Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-346

346. országos ülés április 24. 1884. gg [ társulat kebelében az, hogy ott valóságos élet szabadon fejlődhessék, akkor semminemű visszavonásról, reactióról azokban a testületekben szó «em lehet. A munkaszervezés t. ház, mai napság annál inkább szükséges, az a morális erő, melyet a társulat megadni képes annál inkább kívánatos, mert azt mindnyájan tudjuk, hogy Európában az áramlat •elhagyta a soliditas utait és féktelen versenye, melyben a hamisítás és a roszaság az uralkodó, a selejtesnek nyitott utat. Mert hiába, az iparban ma nem az a kérdés, hogy az egy államnak forrása, mely nélkül nem lehet meg, hogy tehát első sorban törekedni kell arra, hogy az ipar valósággal solid legyen, hanem indul jelszó után, a melyet kiadott pl. Reulaux, a ki azt monda, nem a solid, nem a jó, hanem az olcsó és a rósz, a nagy massa uralkodjék a piaczon és azé leg}^en az előny, a ki a rósz portékával hamarább jön apiaezra. De hogy ez legyen az ipar valóságos feladata, épen a Pulszky képviselő ur által felhozott dolgokra nézve vagyok bátor czáfolatul azt mondani, hogy igy indulva, oda fogunk jutni, hogy épen mint az administratio terén, nem akarom mondani, melyik országban, a silányság importálásával az egész administratio megroszabbodott, ép ugy az ily haszontalan jelszavak colportálásával, t. i. avval, hogy nem a jó és a jutányos, hanem az olcsó, a rósz és a sok legyen a döntő, az ipart alapjában ronthatjuk meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon). T. ház! Minthogy én voltam az a szerencsétlen, a ki az ipart a megyékhez hasonlítottam, Pulszky képviselő ur kifejtette a maga szempontjából a különbséget úgy, hogy a megyében vagy egyáltalán a hivatalban teljesített munka a közhatalom kifolyása, mint a közhatalom orgánuma teljesít bizonyos functiókat; ott tehát megkövetelhető a a quaíifieatio és a teljesített munkáért jár bizonyos díj ; ez közérdek; az ipar nem az, mert az egyes érdeke. Legalább ugy emlékszem, hogy igy mondatott. De kérdem a t. képviselő úrtól, hol van a munka és munka közt a lényeges különbség? Vájjon az ipar mint olyan, mint az állam által nélkülözhetlen fontos factor, mely munkát producál, vájjon az más viszonyban áll az államhoz s annak társadalmához mint a közhivatal? Az egyik is szükséget fedez, a másik is. Tehát logikailag következik, hogy az egyiknek is a munkára qualifieáltnak kell lennie, a másiknak is. Mert a quaíifieatio megtagadása akkor, midőn arról van szó, hogy a ki a munkát végzi, még a díjat is el akarja venni, teljes lehetetlen, tehát a munka és munka közt igenis az aristocraticus észjárás tehet különbséget, hogy t. i. a fejmunkát másneműnek veszi, mint az iparosmunkát, de a munka lényegére nézve ott, a hol szolgálatról és viszontszolgálatról van szó, lényeges különbség nem hozható fel. Ezen soron elindulva tehát, ha elismerjük, hogy a hivaKÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. XVI. KÖTET. tal mint a közhatalom kifolyása, vagyis, a mely erők mint hivatalnokok végzik functiójukat, sem quaíifieatio, sem gondos szervezés nélkül nem felelhetnek meg feladatuknak, akkor egy államnak véghetetlen fontos nemzetgazdasági tényezője, a milyen az ipar, mely ugyanazon viszonyban áll a társadalomhoz mint a hivatal, t. i. a társadalom másnemű szükségeit fedezi és megvárja azért a díjt, tehát annak ne legyen biztosítva a maga qualificátiója, szervezete, hanem bocsáttassék az, különösen akkor, midőn mint Magyarországon mindenki elismeri, hogy meg van gyengítve, bocsáttassék egy féktelen versenynek az úgynevezett oldottkéve rendszer szerint! ? Ezt részemről nem aceeptálom és ezen oknál fogva, minthogy itt sem a liberalismus megsértését, sem a reactio jelenlétét nem látom, minthogy egyáltalában a kötelező ipartársulás kimondásában a tanonez oktatásával egyetemben azon egyetlen biztosítékot látom — a fájdalom, elejtett qualificatión kivül — a mely a magyar ipart a jelenlegi szerencsétlen közjogi helyzetben legalább némileg istápolja, teljes lelki nyugodtsággal pártolom gr. Zichy Jenő t. képviselőtársam indítványát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Pulszky ÁgOSt: T. ház! Nekem nem volt szándékomban ezen szakasz tárgyalásánál felszólalni, mert a törvény általános tárgyalásánál bátor voltam azon álláspontomat jelezni, mely a házban e kérdés körül kifejlődött és a pártok tanácskozásának alapjául elfogadott nézetektől egyaránt távol áll, minthogy nekem a törvény általánosságban sem kellett a részletes tárgyalás alapjául, még pedig részben azon intézkedések miatt, mely eket a quaíifieatio tekintetében magában foglal, részben azon intézkedések miatt is, melyek ép az ipartestületek körül a törvényben fenforognak. Nevezetesen akkor is meggyőződésem volt, most is az, hogy a törvény sokkal többet igér, sokkal több reményt kelt, mint a mennyit beváltani képes az életben. És hogy ép azért több baj fog elfogadásából következni és a panaszok a fenforgó viszonyok tekintetében még sokkal élénkebben fognak visszhangozni azon csalódások által, melyek e törvényből következnek, mintaa egyáltalában megmaradtunk volna a régi törvény alapján, legfölebb a tanonezoktatás terén téve néhány intézkedést. Természetes tehát t. ház, hogy ha az általános vitában ily szempontból felszólaltam, most sem járulhatok sem azokhoz, melyek a törvényben foglaltatnak a kötelező ipartársulatoknak az iparosok kétharmadának kívánsága alapján való megalakítása tekintetében; még kevésbé azokhoz, melyeket Zichy Jenő t. kép viselőtársam javasol módosításában és részemről megelégedtem volna teljeses azok kifejtésével, a miket az általá46