Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-346

300 346. országos üléi április 24. 1884. dalmi létalapján szükségesnek tartom; épen azért, mert azt hiszem, az összes benne levő egyéb foglalkozások, terjedjenek azok kisebb vagy nagyobb körre, legyen azoknak jellege állami, vagy bármi, az állam egységéből származtatom le, én azokat soha sem a liberalizmus, sem a reactio alapjáról, hanem egyedül a szükség szempontjából bírálom meg. Mert t. ház, elvégre igen könnyű liberalismusról beszélni, a liberalismust hirdetni. Tapasztaljuk a túloldalról, tapasztaljuk erről az oldalról; sőt én bátran merem állítani, hogy ha valamely clericalis fractio tagjaihoz ezt a kérdést intézi az ember, ők is valóságos liberálisoknak tartják magukat a maguk szempontjából. De a liberalismue kritériuma gyakorlatilag a testületek szempontjából felvetve, nem a hirdetésben van, hanem a mű ködési tér, a fejlődés szabadságában, az autonómiában és abban a képességben, hagy egy egészséges, valódi alap teremtessék meg, mely a haladást biztosítja. Mert t. ház, ha ezen a soron indulunk el, a melyen megkísértették egynehányan elindulni, t. i. a kényszer szempontjából és a túlsó oldalról az állítólagos kényszerrel szemben az vettetik tol, hogy ha a kényszertestület kimondatik, az illiberalis, mert kényszerítő van már, magában a törvényben is, ez a törvény tehát reaetionarius ; én ezzel szemben azt merem állítani, hogy a legalkotmányosabb országnak törvényhozása egyetlen egy törvényt sem bir megalkotni, a melyet ily módon reaetionariusnak, kényszerítőnek keresztelni ne lehetne. (Tetszés a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek t. ház, hát mi egy törvényhozásnak a feladata törvényeivel? Az, hogy ő az élet nyilvánulásait, az illető hatásköröket, szóval mind azt, a minek szabályozása állami és társadalmi szempontból okvetetlenül szükséges, praeeis törvénynyel szabályozza is. Ilyen módon, t. képviselőház, van kényszer még a jogegyenlőség törvényében is, van a lelki iBmeret szabadságát deeretáló törvényben is; kikkel szemközt? a kik a jogegyenlőséget, a lelkiismeret szabadságát elismerni nem akarják. No már t. képviselőház, ezen a soron elindulva, az ipart a munka szempontjából fölvetve és nem téve azt a megkülönböztetést, melyet a múltkor Pulszky Ágost t. képviselő ur tett, mikor pl. a hatóság munkáját egészen másnak qualificálta, mint az iparosét — egyiket közérdeknek, a másikat egyéni érdeknek — hanem a munkát ugy véve, a mint azt venni kell: én részemről a munkát minden téren szervezni óhajtom és a munka szervezetének első alapfeltétele az, hogy az ipar fejlődése, a társulatok megalakítása általbiztosittassék. A punctum saliens a liberalismusra vonatkozólag nem abban van, hogy a keret megalkottatott — mert kereteket alkotunk a társadalomban a törvények által — hanem hogy a társulatok functiója milyen alapra fektettetik, milyen tér biztosíttatik azok számára a haladás értelmében ; tehát t. képviselőház avval, ha kimondatik az ipartársulatok kötelező volta, a liberalismus absolute nincs érintve, hanem igenis érintve van akkor, ha a törvény beleelegyedik abba az életbe is, melyet ezek a társulatok a maguk körében ki akarnak fejteni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy egy világos példát mondjak t. ház, a magyar vármegye a maga természete szerint, mint geographiai s administrativ egység fennállott történelmileg magával a nemzettel. Volt ez a vármegye átalakítva is, sőt van átalakítva most m. A Bach-rendszer meghagyta a magyar vármegyének geographiai határait és bele szervezte a maga hivatalait. Mi volt a lényeges különbség ? Az, hogy az igazi autonóm magyar vármegye belső életének szabadsága biztosítva van, szabadon fejlődhetik és a Bach-megyének szükségkép azért kellett megbuknia, mert ott a belső élet legutolsó ere is rubricákba volt belekényszerítve. (Ugyvan! a szélső balon.) T. képviselőház! Ezekben körülbelül felhoztam azokat az érveket, a melyek nem engedik meg, hogy a kötelező ipartársulásra reá hárittassék a reactio bélyege, vagy hogy az, mint kényszer fogadtassák el. Felvettetett itt az a körülmény, hogy vájjon akkor fog-e keletkezni ingerültség és visszavonás a megalkotandó ipartestületek kebelében, ha azok két-harmad többségnek a határozatára bízatnak? Én, t. ház, az iparos mozgalmat ismerem, nem a legközelebbi időkből, hanem még a kiegyezést megelőzőleg. Akkor is tapasztaltam, a mit tapasztalok ma, hogy feltűnően az úgynevezett felsőbb körök érdeklődtek az iparosok sorsa iránt és nagy hajlandóságot mutattak arra, hogy az iparosok kívánalmainak eleget tegyenek. Tekintettel egy más áramlatra, mely conservativ jelleggel bir, ezt a kettőt egybefoglalva, én jelenleg nem akarom alkalmazni Bukle-nek a hires deduetióját, hogy az állami életnek milyen alakulásaiban történik az, hogy pl. az aristokratia a clericalisokkal karonfogva Iparkodik épen a társadalom gyöngébb részét a maga részére hódítani és capacitálni. Most csak annyit akarok megjegyezni, hogy a kötelező ipartársulatnál, ha azt a törvény kimondja, a visszavonás ép ugy ki van zárva, amint visszavonás nem keletkezik abból, hogy az emberi társadalom ugy indult meg, hogy minden ember tartozik tartozni egy községhez, minden község tartozik tartozni egy vármegyéhez és a vármegye az államhoz. Ha egyszer ez a törvényben ki van mondva, akkor eleje van véve annak, hogy bármely rakonczátlankodó, mellékérdekeket hajhászó a keretet megbontsa, és annak létrejövetelét megakadályozza. Én határozottan állítom, hogy ha a törvény kimondja a kötelező társulást, ha biztosítva van a