Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-346

* 346, országos ülé vészeteknek szentelik magukat. Ez a morális momentum ha nem is vezethető vissza, ha nem is osztható fel egyes kézzelfogható pontokra, végre is a döntő úgy az egyeseknek, mint a nemzeteknek versenyében. És miután én ezen szempontból az erőteljes testületi szellem felébresztését okvetlenül szükségesnek tartom, ez az első és legfontosabb indok, melynél fogva az ipartestületek kötelező behozatal mellett vagyok. Ehhez járul még, a mint Graal Jenő képviselőtársam tegnap igen helyesen és bőven kifejtette, hogy csakugyan vannak a javaslatban az iparos testületekre ruházott oly feladatok, melyeknek a tapasztalás szerint más, mint az iparhatóság, mely magukból az iparosokból önkormányzati alapon alakul meg, megfelelni egyáltalában nem képes. E részben első sorban elég legyen a tanonczoktatási ügy rendezésére hivatkozni. Nem hiszem, hogy az administrativ egyéb teendőkkel ugy is bőven elhalmozott politikai hatóság akár kerületekben, akár városokban képes legyen azon minutiósus gondot fordítani az egész tanviszonynak és ÍÍ tanoncz-iskoláztatásnak ellenőrzésére, melyet egyedül az arra kellő szakértelemmel biró és semmi más teendővel nem terhelt iparos önkormányzati közegek végezhetnek helyesen és sikerrel. Itt tehát azon alternatíva előtt állunk, hogy vagy mindazon szép intézmények és mindazon szép elvek, melyeket a fiatal iparos generatiónak kiképeztetésére nézve ezen javaslatban lefektetni iparkodunk, megint csak ugy, mint eddig az ipartörvénynek sok helyes intézkedése irott malaszt maradnának a papíron, ha nem gondoskodunk arról, hogy azoknak végrehajtására a kellő közeg megteremtessék. Az a kellő közeg pedig ugy a dolog természete, mint az eddigi tapasztalat szerint más nem lehet, mint maguknak a kézműiparotoknak testületi organisatiója. (Helyeslés balfelöl.) De ha mindez nem volna igy, tisztán a gyakorlati kivihetetlenség indítana engem arra, hogy a bizottsági szövegezésben előirt módozatokhoz hozzá ne járulhassak. A bizottsági javaslat azt mondja, hogy a hol a kézmüiparosok két harmadrésze kívánja, ott a társulat behozatik kényszerítőleg s ez esetben azokra nézve is, kik nem járultak hozzá a határozathoz, a hol pedig a 2

/

3-rész ezt nem kívánja, ott nem hozatik be a társulat. Először is a mi azt a controversiát illeti, mely már ma a pro és contra felszólalt t. képviselők közt fenforgott, hogy mi idéz elő nagj^obb keserűséget azon iparosok között, kik a társulati intézmény behozatalát valamely helyen ellenzik, az e, ha a törvény ímperative kimondja, vagy ha iparos társaik által maj őriz áltatnak s igy kényszeríttetnek a társulatba lépésre, ez kérdés tárgya nem lehet, mert az is, a ki valamely dologtól, intézménytől vagy tehervállalástól idegenkedik, megnyugvást nyer, ha azt a törvény rendeli. (Ugy van! "bals április 24. 1SS4. 35 j | felöl.) A törvénytisztelet hála istennek annyira létezik nálunk, hogy ha a törvény ezt rá nézve kötelezőleg kimondja, megnyugszik benne. De nem fog megnyugvást nyerni soha és nem fogja ellenszenvét azon intézménynyel szemben leküzdeni soha, ha a hozzá hasonlók */» többsége által majorizáltatás utján erőszakoltatik a társulatba lépésre. (Élénk helyeslés balfelöl.) A mit a törvény kimond, azt kötelezőnek tekinti, de a mit a hasonlók 2

/a része ráparancsol, azt erőszaknak fogja tekinteni. Ugy hogy arra nézve : mi szül nagyobb megnyugvást, a törvénynek vagy az iparosok majoritásának dictatuma, alig lehet véleménykülönbség. De nem is tartom ezt kivihetőnek és constatálhatónak a i

h többséget. Megmondom — azokon felül, miket tegnap Graal t. képviselőtársam elmondott — miért. (Halljuk!) Az ipartestület kebelébe csak az iparosok bizonyos kathegóriája tartozik, azok, kik képesítéshez kötött ipart űznek. Maga ezen javaslatnak szövege elismeri azt, hogy lehetnek esetek, melyekben kétséges, hogy valamely iparos tartozik-e ezen kathegóriába s tartozik-e ennek folytán a testületbe belépni, igen vagy nem, Ezen javaslatnak 12. §-a egyenesen intézkedik azon esetről, midőn kétség forog fenn az iránt, hogy egy iparos köteles-e testületbe lépni, igen vagy nem. Már most az iparosokat vagy összehívják egy helyre, hogy határozzanak s

/s többséggel az iránt, létre jöjjön-e a társulat, ki áll jót arról, hogy egyrészt mindazon iparosok ott összejönnek, kik a testületbe lépni kötelesek lesznek és vájjon nem fog-e az ott jelenlevőknek 2

h többsége talán a tényleg létező iparosoknak kisebbsége lenni. Vagy nem hívják őket e,gj helyre össze, hanem valamely listának alapján házról házra megy a megbízott s a votumokat összeszedi. Ez esetben ki nyújt biztosítékot az iránt, hogy ezen közeg csak azon iparosokat fogja megkérdezni, kik kötelesek a testületbe belépni s nem fog-e sok esetben megtörténni, hogy ezen közeg talán jóhiszemtíleg, talán bizonyos tendentiával oly iparosokhoz is eljár a szavazatok beszedése végett, a kik iparuk természete vagy hefyzetök folytán a testületbe belépni egyáltalán kötelesek nem lesznek, a kiknek semmi hozzászólásuk, hogy testület létezzék-e, vagy sem. Ebből azután akár határozta el az ily módon constatált kétharmad többség a testület létrejöttét, akár nem, a reelamatióknak beláthatatlan sora fog keletkezni. Azok, a kik a testületi intézménye nem óhajtják, azt fogják mondani, hogy itt szavazott N, szavazott X, szavazott Y, a kinek nem volt joga e tárgyban szavazni. És igy ezen kétharmad többség constatálása végett oly vitás kérdések és olyféle bonyodalmak fognak előállni, a melyek e szavazatnak újból meg újból való megkezdését és a határozatnak újból meg újból való kérdésessé tételét fogják eredményezni. Csak akkor, ha a testület már