Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-346

352 316. országos ülés április 24. 1884. megalakult és ha a testület maga veszi kezébe azoknak conscriptióját, a kik esetleg tévedés folytán kimaradtak és maga hagyja ki saját köréből azokat, a kik tévedés folytán abba belejutottak, valamint ha a testületi organismus megteremtetett, lesz constatálható azok létszáma, a kik ezen törvényjavaslat szerint hivatva vannak dönteni a felett, lesz-e testület, vagy sem. Én tehát akár elvi alapját nézem az intézkedéseknek, akár a gyakorlati kivihetőséget tekintem, akár pedig az iparosoknak subjectiv megnyugvására szolgáló és csak másod sorban figyelemreméltó momentumokat is, nem juthatok más conclusióra, mint arra, hogy helytelen, czélszerűtlen és az egész intézménynek gyakorlati meghiúsítására vezető javaslat az, mely a bizottság szövegezésében tétetik le és hogy az ügynek eoncret helyes megoldása abban van, a mit gr. Zichy Jenő indítványa foglal magában, a melyhez szavazatommal hozzájárulok. (Élénk helyeslés bal- és szélső balfélöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én is abban a nézetben vagyok, a melyet az előttem szólott képviselő urak is kifejeztek, hogy ezen javaslatnak hátralevő részében a most tárgyalt szakasz az, a mely a legnagyobb fontossággal bir. Szabad legyen épen azért nekem is pár szóval elmondanom nézetemet. (Halljuk! Halljuk!) Mindenek előtt arra akarok reflectálni, a mit gr. Apponyi Albert t. képviselő ur beszéde végén a gyakorlati kivihetőség nehézségeiről mondott. Én, t. ház, egyáltalán nem osztozom azon nézetben, hogy aláírási ívek, lajstromok útján a többséget minden nagyobb baj nélkül kitudni ne lehessen. De figyelmeztetnem kell a t. házat arra is, hogy nem áll mit gr. Apponyi Albert képviselő ur mondott, hogy a nehézségek elesnek, ha kényszerítőleg mondatik ki az ipartársulat, mert azt mondja ő: ki tartozik bele, azt csak akkor lehet constatálni, ha már megalakult az ipartársulat. Engedelmet kérek, még azon szöveg szerint is, melyet gr. Zichy Jenő képviselő ur proponált, mielőtt meg akar alakulni az ipartársulat, constatálni kell, hogy van-e 100 oly iparos, ki az ipartársulatban résztvenni köteles. Mindazon nehézségek tehát, melyekennek constatálásával járnak, ép ugy megmaradnak a szerint a szöveg szerint, mint a másik szerint, a mit ha meggondolt volna gr. Apponyi Albert képviselő urjalán nem festette volna a nehézségeket oly túlzottan nagyoknak, mint a milyeneknek festette. Ezt mellékesen megjegyezvén, azt mondták a ma felszólalt t. képviselő urak is, hogy honnan vette t. barátom a kereskedelmi minister, vagy akárki más azt, hogy az iparosok nagy többsége nem kívánja, midőn mint gróf Apponyi Albert mondta, alig egy-két kivétellel kívánják az iparosok mind, hogy kényszerítőleg, törvényileg létesíttessék az ipartestület. Hogy ne kelljen messze mennem, megmondom, honnan veszem én ezt a meggyőződést. (Halljuk! balfélöl.) Veszem azoknak felszólalásából, a kik a szöveget ugy, a mint a bizottság javasolja, nem akarják elfogadni. Miért? Mert ha áll az, hogy az iparosoknak nagy többsége egy-két kivétellel mind kívánja, akkor a képviselő urak bátran elfogadhatják a szöveget, meg lesz az mindenütt. (Ugy van! jóbbfélől.) De ha önök félnek tőle, miként mondják, hogy ezen szöveg mellett nem lesz meg, akkor lerontják azon állításukat, hogy az iparosok kivétel nélkül mind kívánják. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Hiszen tegnap maga Graal Jenő t. képviselő ur is — a ki különben hasonlag állítja, hogy az iparosok általánosan kívánják — azt mondotta beszédében, hogy a törvény által kell őket reá kötelezni, mert máskép nem lesz meg, mivel az iparosok nem fogják akarni. Ezt Gaal Jenő képviselő ur mondja. Egy másik képviselő ur — a ki hasonlag nem fogadja el a szöveget — azt mondta, hogy az iparosok többsége nem kívánja, bár előre bocsátotta volt ő is, hogy ez nagyiparos kívánság, de utóbb azt mondta, hogy a többség nem kívánja, mert fájdalom, mint ő monda — ismétlem ő monda, én jobb véleménynyel vagyok az iparosokról — az iparosok többsége még ma nincs nálunk azon a színvonalon, hogy saját előnyét belássa, ők tehát nem fogják akarni és igy nem lesz testület, ha csak nem lesz kényszer. Tehát ismét ott vagyunk, hogy előbb azt mondják, az iparosok mind kívánják, azután oda lyukadnak ki, hogy kényszeríteni kell őket, mert a többség nem akarja. E szerint t. ház, meggyőződésemet épen azoknak felszól dásaiból merítem, a kik gr. Zichy Jenőnek módosításátpártolják szemben az eredeti szöveggel. Az is mondatott még, mikép lehessen azt hinni, hogy agitatio lesz, ha egyszer a törvény kimondta a kérdésnek megoldását? Bocsássanak meg t. képviselőtársaim, de hiszen az 1872-iki törvény is megoldotta a kérdést, mégis talán nem fogják azt mondani, hogy nem volt agitatio az iparosok körében. Volt, mert nem voltak vele megelégedve. Tehát, ha megoldjuk a kérdést, ugy, hogy — a mint saját állításaik lerontásával tényleg a képviselő urak maguk is beismerik — kényszerítőleg szabunk anyagi terhet és munkát az iparosok nagy többségére, akkor igen is lesz agitatio. Mert az a nagy többség ezen tehertől szabadulni fog akarni és megindítja majd az agitatiót ugy, a mint megindult az 1872-iki törvény ellen, természetes, felteszem, törvényes eszközökkel, de a megnyugvás, a melyet czéloznak, bizonyosan nem lesz elérhető. A mai ülés első szónokának, t. képviselő-