Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-345

g4 2 345. omásrns ülés április 23. 1884. tározottan csatlakozom a gr. Zichy Jenő indítványához. Engem legkevésbé sem elégít ki Dobránszky képviselő nr indítványa, mert abban épen meg van az az eredendő hiba, a mi a legnagyobb nehézséget szüli, hogy kétharmad többség kívántatik. Ugyanis méltóztassanak először is utatmódot mondani, miként fogják ezt a kétharmadot constatálni. Minden perczben congressust, plebiscitumot összehívni, megszavaztatni az iparosokat? Méltóztassanak elhinni, ezzel csak azt fogjuk elérni, a mit ki akartunk kerülni, hogy t. i. az évek óta tartó agitatio különböző alakban, de mindig meg-megújuljon. Miután én azt hiszem, hogy ez senkinek sincs érdekében, legjobb, ha gr. Zichy Jenő indítványát fogadjuk el. Én erre magát a kormányt is bátor vagyok felkérni, s meg vagyok róla győződve, hogy mereven a kormány sem ragaszkodik e szakaszhoz, legalább, ha jól emlékszem, a bizottság tárgyalása alatt is azt vettem észre, hogy azért fogadta el e modust, mert akkor jobbat nem talált. De ha azóta meggyőződött róla, hogy ezt nehezen lehet keresztülvinni és ha hozzáteszem, milyen hosszú a szólásra telirottak lajstroma és hogy milyen erős küzdelem lesz e tárgyban, a mely különben nem is elvi kérdés : ha egyszer a kormány elfogadta a kötelező testületeket, nem látom okát annak, hogy miért csorbítsuk meg azt a kivitelben, hogy azután az illetők azt mondhassák, még pedig alappal, hogy csak irott malasztot nyújtottunk nekik. Én pártolom gr. Zichy Jenő indítványát. [Helyeslés a szélső halon.) Gr. Széchényi Pál, földmivelés-, iparés kereskedelemügyi minister: Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy már most felszólalok, de kénytelen vagyok ezt tenni azért, mert Helfy t. képviselőtársam egyenesen reám hivatkozott, állítván, hogy a közgazdasági bizottságban hajlandóságot látott bennem arra, hogy más valamihez is hozzájárulnék és nem kötöm magam szorosan ahhoz, a mi a szövegben van. Bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, hogy ha látta bennem ezt a hajlandóságot, engem roszul értett, mert én egyátalán nem voltam hajlandó e tekintetben engedni; mert meggyőződtem épen a sokféle indokolásból és sok mindenféle állításból, hogy vagy erőszakot követünk el az iparosok nagy többségén, vagy pedig olyant mondunk ki obligative, a mi, ha nem erőszak az iparosok nagy többségén, ugy is létre jön a szakasz mostani szövegezése mellett. Én semmiféle erőszaknak barátja nem vagyok, sőt ellenkezőleg azt hiszem, hogy ha a törvényhozás oly törvényt akar alkotni, mely későbbi izgatásoknak elejét veszi, akkor oly törvényt kell alkotnia, hogy a nagy többség elégületlenségét maga után ne vonja intézkedéseivel. Azt hiszem, hogy kivált vidéken az iparosok nagy többsége nem kívánja a kötelező testületeket; ez vidéken leginkább egy pár hangosabban szóló iparos kívánsága, melyet rá octroyálnak a kisebb számra. Másként áll a fővárosban és a nagyobb városokban a dolog, hol az iparosok zöme értelmesebb és belátja, hogy saját kezelésével jobban fognak menni a dolgok. Együtt vannak egy helyen s könnyebben mehet a kezelés, ezért kívánják a testületek létesítését. A szöveg ennélfogva megfelel azon állapotoknak, a mint azokat én ismerem. Nem állítom, hogy más nem vonhat le más consequentiát az általa ismert viszonyokból, de én így ismerem azokat és a legalkalmasabbnak látom a szöveget. Mert az megengedi, sőt kötelezőleg kimondja, hogy létesíttessenek, a hol az iparosok 2

/» -része kívánja kötelezőleg a testületek,de nem kötelezi azon vidékeket, a hol az iparosok nagyobbrésze azt nem óhajtja. Én igazságosabban a megoldást nem tudom képzelni s azért elejétől fogva ennek voltam és vagyok szószólója. A mi azon észrevételt illeti, hogy majd évenként congressusokat fognának összehívni, ezt tisztán csak szójátéknak kell nyilvánítani, mert azok is tudják, a kik ezt felhozták, hogy nem lesz rá szükség, mert egyszerű köröz vény nyel, aláírási ívvel létre lehet hozni azt, a mit csak congressussal mondanak létrehozhatónak. Erre nem lesz szükség, mert a hol a többség megvan, mindjárt elején megalkothatják a testületeket; a hol pedig nincs meg a többség, ott az iparhatóság évenként kérdést intéz körlevelekben és ha megérnek a viszonyok oda, hogy magok fogják kívánni a társulást, ott egyszerűen életbe léphet az ezen évenkénti felhívás által. A jelen szövegezés ezt nem zárja ki, sőt létesítését nyomban lehetővé teszi. Itt tehát semmi congressusról, sem izgatásról szó sincs, mert ennek csak akkor lenne helye, ha erőszakkal járnánk el az iparosok nagy többsége irányában. Ha most a testületek életbeléptetését erőszakolnók és ők azzal nem lennének megelégedve, akkor folytonos izgatásnak nyílnék útja és folytonosan hangoztatnák az iparosok, a mint eddig tették az általuk összehívott testületekben, hogy megint meg kell változtatni az ipartörvényt, mert nem bírják elviselni azon terheket, a melyeket a kötelező ipartestületek reájuk rónak. Hy utón az örökös agitatiónak nem fog vége szakadni. Én az eredeti szövegezést tartom igazságosnak, mert ez nem zárja ki az egyiket és megengedi a másikat és mert az ipartestületek életbeléptethetők bármikor, ha a viszonyok oda fejlődtek. Kérem a t. házat, hogy a szöveget ugy, a mint van elfogadni méltóztassék. Rónay János; Mielőtt e szakaszhoz szólok, gondolkoztam a felett, hogy szükséges-e ipartestületek alakítása ? azt kérdezem önmagamtól, hogy óhajtandó-e, hogy Magyarországon a képesítéshez kötött iparosok testületekbe lépjenek, vagy ma-•