Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-345

336 345. országos ülés április 23. 1884­bir, hogy az idegen, ki ilyen levegőhöz nincsen szokva, csak visszatartott lélekzettel haladhat át e helyiségeken. Találtam pinezehelyiségeket, me­lyeknek fekete falai arra utalnak, hogy azelőtt szénraktárak voltak; oly barlangok, mélyen a föld gyomrában, hova egy napsugár sem hatolhat. Más nagyobb nyomdák megint olyanok, hogy a tér víz­szintes válaszfal által két helyiségre, egy alsóra és egy felsőre van osztva, ugy, hogy az alsó munka­helyiségben összegyűlt rósz levegő még a felsőbe is hatol és az ottani munkásokat önkénytelen gőz­fürdőnek teszi ki". És azután azt mondja az orvos, hogy a fő­városban csak : ; 5 nyomda bir alkalmas szellőz­tetővel. Továbbá, a mi érdekes a viszony ismerteté­sére, különösen egy minden birálaton alól levő nyomdahelyiséget feltüntetve, a következő : A „Nyomdászok Közlönye" 1883. aug. 16-ki száma ezeket irja: (Olvassa) „Corvina-nyomda a neve egy volt gabonapinczének. Az akadémia­utcza, a mellett, hogy igen keskeny, többnyire 3—4 emeletes házakból van építve, e ház-óriások a vilá­gosságot elfoglalván, a földszinti helyiségek már meglehetős sötétek. De miután itt még emberek laknak, nincs mit keresnünk. Térjünk a patká­nyok birodalmába, a pinczébe. Vagy harmincz lépcsőn lemenve, forinamosó és egyéb requisitumo­kon keresztül bukdácsolva, a kimustrált gabna­pinczéből nyomdává változott „termekbe" jutunk. Dohos szag és nyirkos levegő üti meg orrunkat, párosulva a gyorssajtón avasodott olajjal. Ez a „gépterem". A falak köröskörül mellig érő deszká­val vannak burkolva, a mint ez már a gabonapin­czéknél szokásos. Körültekintve, néhány vézna, el­csigázott inasgyerek surran el mellettünk, egy boltozott nyilas felé törekedve, melyen át kísér­teties fényben néhány alakot látunk görnyedezni. Ezek betűszedők lehetnek! No, akkor itt lesz a szedőterem. De közeledjünk a hely felé... Szent isten!... Irgalmazz e szegényeknek!... Minő le­vegő ! Keressük az ablakot.. . nincs — csak a tálba vájt két rácsozott lyuk, melyeken át a ma­gasba nézve, önkénytelenül Szibéria ólombányái jutnak eszünkbe. Hát a hol állunk, nem ólombánya? Bizony az, csakhogy a szabad Magyarországban! És itt szedik és nyomtatják a „Nemzeti Ujság"-ot ós ölik a „nemzeti munkaerőt". Hogy a bagno­beli rabbal addig tapostatják a malmot, mig ki­leheli nyomorult lelkét, azt értjük, de hogy ez őskori halálra Ítéltek barlangjához hasonló si­ralomházban emberekkel egész nap és éjen át dol­goztatnak, az valóban lelketlenség. Sokkal egész­ségesebb pinczelakásokból kellett már szegény munkásesaládoknak kihurczolkodniok és e nyo­morult, dohos vermet még „Corvina-nyomdának" merik keresztelni. Hiszszük azonban, hogy a köz­| egészségügyi tanács nem fog soká késni e eholera­j fészek fertőtlenítésével". A lakásviszonyokra nézve bátor vagyok hi­vatkozni jeles statistikus Körösi Józsefnek 1881-ben kiadott munkájára, melyben nyomdász­munkáslakásokat 150—160-at emlit, melyek a kereseti és lakási viszonyokra tekintettel minden birálaton alól állanak. Ily viszonyok vannak itt a fővárosban, mig a vidéken, hol kisebb telepeken több helyiséggel is rendelkezhetnek, nem igen fordulhatnak elő. De az ily viszonyok tekintetbe vételével legelső kötelessége a fővárosnak és kor­mánynak a szükséges intézkedésekről gondos­kodni. Ezúttal nem akarok bővebben kiterjeszkedni azon viszonyokra, melyek különösen az esti lappal biró lapoknál vannak, melyek az éjjeli munkával együtt 12—13 óránál is többet tesznek ki, ez az éjjeli és nappali foglalkozás mind a szemre, mind a testi erőre nézve romboló hatással bir. Nem aka­rok szólani a vasárnapi munkaszünetről, mely kü­lönösen a vasárnapi lapok és a vasárnapot követő lapok kiadásánál j önné figyelembe, mely a nyom­dászok életére és egészségére igen káros befolyás­sal bir, a mely megérdemli a figyelmet, hogy a munkaórák megapasztásával fejlődni fog a mecha­nikára vonatkozó tekintettel azon erők szaporí­tása, melyeket jobban lehet felhasználni és ezen kivül több időt lehet fordítani a testi erő fentartá­sára és a szellemi művelődésre. Ezeket voltam bá­tor kifejteni, határozott indítványt nem teszek, mert mint Apponyi említette, egy haldokló félben levő ház már nem sokat intézkedhetik. {Igaz! szélső balfélöl.) Szükségesnek látom ezt hangsúlyozni és a minister urat fölkérni, hogy méltóztassék köze­geinek, a közegészségügyi tanácsnak és az erre hi­vatottaknak felhasználásával meggyőződést sze­rezni arról, hogy bizonyára a nyomdák és nyomdá­szok sorsa igényel sürgős intézkedéseket. Egyéb­iránt ne méltóztassanak a ministeri szobákból mindent rózsás üvegen át nézni, hanem méltóztass;-? nek egyszer a saját hivatala közelében levő azon dohos pinczehelyiségekbe belépni és azonnal meg­fogják látni, hogy min kell segíteni. Ajánlom az Irányi Dániel képviselő ur által elmondottak el­fogadása mellett ezeket is a minister ur figyel­mébe. Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve, a vitát bezárom. Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, ipar* és kereskedelemügyi minister: Irányi Dániel képviselő ur ezen fejezethez módosítványt nyúj­tott be, a mely három részre oszlik. Az első rész a gyáraknak negyedévenkénti megvizsgálását kí­vánja. Ezt minden további indokolás nélkül elfoga­dom. (Helyeslés.) A harmadik rész a jelentések köztudomásra hozataláról intézkedik. Ezt is el­fogadom, mert minden jelentés, a mely a minis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom