Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-329

2 fi 329. országos Illés márczius 17. 1884. annyira elfoglaltattak, hogy az utczákon, a tereken a nép csaknem ember ember hátán volt. A templomba bementünk, mint Ugronék ; az istentisztelet elvégeztetvén, onnan mi jöttünk ki először és mikor a nép meglátja Verhovayt, egetrázó éljenekkel fogadja, vállaira felveszi, és viszi a Kossuth térre, a szónok számára már előre elkészített emelvényre. A nép, nagyon természes, a mint minket látott, minket a maga körébe felvesz és visz az áramlat egész az emelvényig, ugy, hogy Ugronékat tőlünk elzárták. Mintán mi az emelvényen elhelyezkedünk, a nép csendességet akar, akkor el kezd Verhovay ur beszélni; azonban a városház felöli részről jönnek Ugron Gábor ur és társai. Ugron Gábor ur levett fővel. (Nagg derültség. Egy hang: Akkor nem vertéli volna be a fejét.) Akartam mondani levett kalappal. (Derültség.) Tehát levett fő véggel ott a nép közé tolakodtak, a nép ezt látva, az emelvényre már előbb följőve kezdte őket innen is visszavonulásra inteni. Én mindig Verhovay felé néztem, egyszerre azt hallom egy mellette levő, úgy láttam az iparos osztályhoz tartozó egyéntől, hogy „itt jönnek a polgármester emierei.'' Ezt meghallván az emelvény körüli emberek, rögtön feljönnek, átért elfoglalják és kezdenek ezen urak felé, t. i. Ugron Gábor és társai felé kiabálni, lármázni s őket egyszersmind arra kérni, vonuljanak vissza és ne zavarják meg a békét. (Nevetés jobb felől. Fölkiáltások: Szép kérés!) A nép látván azt, hogy Ugron Gábor ur — mondhatni a legnagyobb vakmerőséggel — tört felénk, t. i. az emelvény felé — azt a népet, a mely az emelvényen volt, nekem sikerült visszatartani, hogy őket még jobban meg ne támadja, mint a mennyire megtámadta. Mikor ők mégis próbálgatták a feljövetelt, őket a nép záptojásokkal meghajigálta. (Egy hang a szélsőbalon! El voltak rá készülve!) Mit tehetek arról! Mondom meghajigálta őket és ennek következtében ők visszavonultak.Á nép mikor látta a visszavonulást, elkezdett csendesedni s Verhovay ur az alkalommá] élve, ismét a néphez kezd szólni, az embereket mindenekfölött rendre és a törvény megtartására utasította. (Nevetés jobbfelöl. Egy hang : Verhovay és rend!) 0 beszél. Alig 10 percznyi időköz után a városházában megmosakodva, Ugron ur ismét jön vissza a városháza és a nép között felállított huszárság, majd azon a nép felől felállított állami csendőrség, majd azon közvetlenül a nép mellett álló városi rendőrségen áthatol s a nép közé jut és ott harsány hangon, a mint hallottam bottal a kezében, midőn Verhovay beszélt, Verhovayt fenyegette s állítólag azt kiáltotta: „Mit keres ez a bitang, békerontó itt? Majd megtanítom én!" Ezt hallva, a nép visszafordul. {Égy hang a szélső balról: Nem áll!) Én ugy tudom! A nép visszafordult és azt mondja Ugron urnak: „Takarodjék innen az ur!" (Nagy derültség.) „Takarodjék innen az ur, az ur nem Verhovayt bántja az ilyen beszéddel, hanem megbánt minket, a kiknek képviselője Verhovay!" És Ugron ur még tovább fenyegetőzik és akkor a nép magának elégtételt vesz és őt visszahátrálni kényszeríti a maga útja módja szerint. (Derültség.) T. ház! E szomorú eset következtében a katonaság a népet a Kossuth-térről távozásra inti, majd kényszeríti, mi a népet békére, csendre intjük, egyszersmind szintén a katonaság közbenjárását kikérve. {Ellenmondás szélső balfelöl.) Igen! Mert mi elküldtünk a huszárkapitány úrhoz, a ki oda volt kirendelve és kértük, hogy innen a Kossuth-térről a népet távozásra intsék. Távozásra intették a népet ők is, mi is és egyszersmind kijelentettük sajnálkozásunkat az események felett, eltávoztunk a Kossuth-térről. Szabadjon még a dolog felderítése végett röviden a következőket előterjeszteni. Mielőtt mi lementünk volna, Czegléd városa függetlenségi pártjának százas végrehajtó bizottsága ülést tartott. Az ülés alkalmával bejelentetik, hogy az ünnepély megzavarása végett Ugron képviselő ur és társai épen márczius 15-én fognak Czeglédre levonulni. A mennyiben már évek előtt márczius 15 -ét mindig az ő képviselőjüknek beszéde tartásával ünnepelték, most felkérték Verhovayt, hogy ő jöjjön, míg ezen urakat határozatuk kézbesítésével kérve kérték: urak, tudjuk mi Verhovay iránt Czegléd városa közönségének vonzalmát, érzületét, hallván már a nép, hogy mi fog történni, a városi polgármester intriguája következtében, a függetlenségi párt százas bizottságának akaratával és határozatával szemben. Felszólította ezen urakat tehát és különösen Hermán képviselő úrhoz intézte ezt a határozatot, hogy tartózkodjanak, ne jöjjenek le erre az ünnepélyre ; ha akarnak valamit Czegléden, tessék más napra halasztani, vagy ahhoz egy hétre s ekkor tartsák meg beszédjüket. Ekkor nem bánják, sőt megengedik, kezeskedve egyszersmind arról, hogy a csend megháborittatui nem fog. T. ház, ezen figyelmeztetésre mit sem hajtva s Hermán képviselő ur ezt figyelmen kivül hagyva, oda válaszolt a százas bizottságnak, hogy mi köze neki a százas bizottság rendelkezéséhez, ő arra nem ád semmit, ugyanazért ők már elhatározásukhoz ragaszkodva, erre az ünnepélyre lemennek. Remélem t. ház, mert valóban nem hittem, hogy ma nekem e dologhoz hozzászólnom s e tekintetben felszólalnom kelljen, elnézéssel leend, hogy eszméimet s a dolog menetét kellő szabatossággal a még mindig felzaklatott kedélyhangulatnál fogva sem terjeszthettem elé. Elnök: Az általam tett javaslat nem támadtatván meg, azt hiszem, a t. ház beleegyezni méltóztatik, hogy a beadott levél véleményes jelentés