Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-343

298 343. orsKágos ülés április 21. 1884. sára s a családi élet kötelékeinek szilárdítására szükséges, utasítsa a t. ház a kormányt, hogy a vasárnapi munkaszünet iránt törvényjavaslatot terjeszszen elő." Vasárnapi munkaszünetet értek és határozottan kijelentem, hogy ez alatt nem általán fogva minden ünnepnapot kívánok érteni. Ez az egyes egyházak dolga, a törvényhozásnak más szempontból kell kiindulnia. A vasárnapot azért tartom czélszerűnek a pihenésre, mert az minden hetedik napja a hétnek és azt hiszem, hogy ez egy napi pihenés valamint szükséges, ugy elégséges is. A mi pedig a többi ünnepnapokat illeti, azokat a törvényhozás természetesen megengedheti, de kötelezőknek nem mondja ki. És legyen szabad ez alkalommal arra emlékeztetnem a t. ministerium tagjait, hogy már ezelőtt nem tudom hány évvel arra voltam bátor felhívni a kormánynak és különösen a mostani igazságügyminister, akkori vallás- és közoktatásügyi minister figyelmét, hogy igen tanácsos lenne, ha a kormány az illető egyházak fejeivel érintkezésbe tenné magát az iránt, hogy az ünnepnapok, melyek nem vasárnapra esnek, a mennyire lehet, vasárnapra tétessenek át, ugy a mint történt Franeziaországban, a római curiának, a pápának beleegyezésével. Ott nevezetesen — kivéve négy napot — a többi ünnep mind vasárnapra van át téve. Ezen négy nap az újév, azután, ha jól tudom Űrnapja, augusztus 15., Nagyboldogasszony napja, mely egyszersmind a Napóleonok névnapja volt és végre karácsony első ünnepe. És ha a római curia Francziaországban beleegyezését adta ezen áttételhez, nem gondolom, hogy mi nálunk ezen oldalról nehézség forogna fenn, csak akarni kell és megfontolni, hogy az mig egyrészben a vallásnak egyáltalában nem árt, nincs és nem lehet ártalmára, másrészt ugy közgazdasági, mint sok helyt erkölcsiségi szempontból kívánatos. Azonban ismétlem, hogy én ezen határozati javaslat által csak a vasárnapi munkaszünetet kívánom törvény által megállapittatni, kérve a t. házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Helyeslések.) Elnök: Föl fog olvastatni a határozati javaslat. Duka Ferencz jegyző (olvassa a határozati javaslatot): „Tekintettel arra, hogy a vasárnapi munkaszünet ugy a testi erő fentartására, mint a szellem fejlesztésére, a valláserkölcsi érzelmek ápolására, a családi kötelék szilárdítására szükséges: utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy a vasárnapi munkaszünet iránt törvényjavaslatot terjeszszen elő". Gróf Széchenyi Pál, íöldm ívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Nem azért, mintha ellenezni, vagy arra akarnám kérni a t. házat, hogy ezen határozati javaslatot ne fogadja el, hanem felvilágosításul vagyok bátor a i t. háznak tudomására hozni, hogy ezen kérdés már körülbelül 5—6 éve tanulmány tárgyát képezi a ministeriumban, mert más országok példájára, mint mindenütt, itt is azon óhaj, hogy a vasárnapi munkaszünet behozassák, már régebben fölébresztette többekben azon kívánságot, hogy e tekintetben Francziaország után induljunk. De már eddig is sok nehézség merült fel e kérdés megoldása körül elannyira, hogy azt hiszem, miszerint ezen kívánságnak, melynek a határozati javaslat kifejezést ad, egykönnyen és egyhamar a kormány nem lesz képes eleget tenni. Mert nagyon meggondolandó egyrészt az, hogy ott, a hol az erkölcsi magaviselet, kivált az alsó néposztálynál nem oly kitűnő fokon áll, hogy ha a munka megszüntettetik, azon idő egy részét, mit most munkával töltene el, nem dorbézolással a korcsmában fogná e eltölteni és hogy ez által talán a törvény több kárt okozhatna, mint a mennyi hasznot hajthat: másrészről mindenesetre meggondolandó szerintem az is, hogy azok, a kik ezen időt kenyérkeresetre kívánják felhasználni, ezen kívánságnak törvényerőre emelése által elüttetnének ezen kenyérkeresettől ; mert végre ha vallási szempontból ítéljük meg a dolgot, h a aiZt illető az istentiszteletet elvégezte, miért kellene korlátozni őt abban, hogy csendesen dolgozzék, családja fentartásáról gondoskodjék még vasárnapi munkájával is ? (Helyeslés.) E kérdésnél tehát mint mondám, annyi ellentétes érdek van összeütközésben, hogy azt bizony könnyen megoldani nem lehet, kivévén igen erős vető szóval, mely egyik vagy másik félre nézve bizonyára igazságtalanságot rejtene magában. Én tehát nem ellenzem a határozati javaslat elfogadását, sőt némi tekintetben magam is hozzá járulok, a mennyiben én is óhajtom, hogy ezen kérdés srabályoztassék, de reménylem, óvatos lesz azon kormány, mely ezen kérdést meg fogja oldani és óvatos lesz azon képviselőház is, mely e kérdés felett dönteni fog. (Helyeslés.) A mi Miehl Jakab t. képviselő ur módosítását illeti, én azt a msgam részéről szükségesnek nem tartom és nem tartom szükségesnek azért, mert ezen szakasz b) alatti kikezdése a felügyeletet is előírja, nemcsak azt, hogy megengedni köteles az isteni tisztelet látogatását, hanem az is ott áll, hogy felügyelni tartozik, hogy a tanoncz az isteni tiszteletet látogassa. Én azt hiszem, hogy a felügyelet kötelezettsége jobban megfelel a czélnak, mint ha azt mondanók, hogy az istentisztelet látogatására szorítani tartozik, mert azon iparos sok esetben más felekezethez tartozik, mint a tanoncz, a hol talán vallási érzületével össze nem egyeznék, a tanonezot arra szorítani, hogy járjon az isteni tiszteletre. E szerint ha a „felügyelet" kifejezést I tartjuk meg, az sokkal jobban megfelel annak az