Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-343
343. országos ölés április 2!. 1884. 297 — épen azért az iparosokat e terhek alól felmenteni nem tartanám indokoltnak. Polónyi Géza: Szavaim félreniagyaráztatása miatt kérek szót. Csak annyit kívánok megjegyezni, hogy az előadó ur félreértett engem, mert én egyik osztálynak sem akarok előnyt adni a másik felett, mintán tudva van, hogy az Írásbeli bejelentés kötelezettsége az ügyvédeket kivéve más osztálynál nem létezik. Ismétlem nem akarok előnyt adni egyik osztálynak sem a másik felett. Gr. Széchényi Pál, földmivelés-, ipar- és kereskedelmügyi minister: T. ház! Én szintén kérem, hogy a Polónyi t. képviselő ur által beterjesztett módosítást ne méltóztassék elfogadni. Nem azért, mintha én valamely osztály terhét nehezíteni akarnám, hanem mert a törvényjavaslat, ugy a mint be van terjesztve, nem változtat a helyzeten. Ma is, ha rendszeresen kezeltetik a dolog, a munkás köteles tanonczszerződést mutatni fel s ezen szerződés bélyeggel láttatik el. Hogy pedig ezen szerződés bejelentése szükséges, azt méltóztatnak átlátni, s a közgazdasági bizottság is szükségesnek látta azért, hogy a tanonczok ellenőrzése könnyebb legyen. De szükséges azért, hogy a hol kötelező társulatok fogadtatnak el, az iparhatóságra nézve könnyebbé tétetik a tanonczok nyilvántartása. Én tehát kérem a t. házat, hogy mivel e szakasz csak a jelen helyzetet hagyja meg, s új terhet a közönségre nem ró, méltóztassék ezt ugy a mint van elfogadni. Csanády Sándor: T. ház! Engem a tapasztalás meggyőzött arról, hogy a kormány minden alkalmat felhasznál arra, hogy a népet zsarolhassa, (Derültség) hogy a maga részére pénzt vegyen igénybe. Azonban nem szabad nekünk épen az iparososztályt terhelni azzal, hogy minden alapos ok nélkül a méltányosság ellenére újabb adókkal terheljünk. E szempontból kiindulva, én a Polónyi t. képviselőtársam módosítását elfogadom. Elnök: Ha szólani senki sem kivan, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 61. §. nem támadtatott meg, tehát kimondhatom, hogy az elfogadtatott. Azonban Polónyi t. képviselő ur egy módosítványt adott be. Á kik e módosítványt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások balfelöl: Többség!) Most kérem, méltóztassanak felállani azok, kik nem fogadják el a módosítványt. (Megtörténik. Felkiáltások balfelöl: Kisebbség!) A szavazók meg fognak számláltatni. Kérem azokat, kik elfogadják Polónyi képviselő ur mósítványát, méltóztassanak szakaszonként felállani. (Megtörténik.) Most kérem azon képviselő urakat, a kik nem fogadják el Polónyi képviselő ur indítványát, méltóztassanak szakaszonként felállani. (Megtörténik.) T. ház! Az összeszámolás szerint Polónyi KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XVI. KÖTET. t. képviselő ur indítványát elfogadta 44, nem fogadta el 68 képviselő és igy a szakasz változatlanul fogadtatott el. Következik a 62. §. Tibád Antal jegyző (olvassa a 62. §-t). Miehl Jakab : T. ház! Minden tag bizonyára meg van győződve, hogy mily fontos a tanonczokra nézve a vasárnapi és ünnepnapi isteni tisztelet látogatása. E szakasznak b) pontja azt mondja, hogy tartozik időt engedni, hogy vasárés ünnepnapon az isteni tiszteletet látogassa; a c) pont pedig, a mely az iskolákról szól, azt tartalmazza, hogy tartozik arra szorítani a tanonczot, hogy az iskolát vasárnap látogassa. En tehát arra kérem a t. képviselőházat, hogy a mesterember és iparosra azon kötelezettséget méltóztassék róni, hogy tartozik inasát vagy tanonczát szorítani arra, hogy vasár- és ünnepnapokon az isteni tiszteletet látogassa. Erre vonatkozó módosítványom a következőképen szól: A 62. §. végszavai következőképen szövegezendők: „és őt az isteni tisztelet látogatására szorítani". Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a módosítványt). Irányi Dániel: E szakasz b) pontja szerint a munkaadó köteles időt engedni és felügyelni arra, hogy atanoncz vasár- és ünnepnapon az isteni tiszteletet látogassa. Hasonló rendelkezést foglal magában egy későbbi szakasz a segédmunkásokra nézve. Ebből implicite az következik, hogy tehát a többi idő alatt — ha a munkaadónak tetszik — a tanoncz, valamint a segéd köteles munkával tölteni a vasárnapot és ünnepnapot. Már az imént mondott beszédemben voltam bátor kiemelni annak fontosságát, hogy a vasárnapi muukaszünet megtartassák, részint egészségi, részint valláserkölcsi és szellemi tekintetekből. Azon — merek hízelegni magamnak — rokonszenves fogadtatás, melyben szavaim részesültek, arra engednek következtetnem, hogy a t, ház tagjai helyeslik ezen indítványt s annálfogva remélhetem, hogy azon határozati javaslatot el méltóztatnak fogadni, a melyet ezen szakasznak kapcsán kívánok benyújtani. Nem azért szólalok fel tehát, hogy ezen szakaszt magát módosítsam, hanem, hogy felkérjem a t. házat arra, hogy a kormányt utasítani méltóztassék, hogy a vasárnapi munkaszünet iránt külön törvényjavaslatot terjeszszen elő, (Helyeslés) mert megengedem, hogy vannak kivételek, melyeket a törvényhozónak meg kell engednie s a melyeket igy futólag azt gondolom sem én, sem bárki más a ház t. tagjai közül nem állapíthat meg. Annálfogva, a további indokolást mellőzve, bátor vagyok egy határozati javaslatot felolvasni, melyet a t. háznak elfogadás végett ajánlok: „Tekintettel arra, hogy a vasárnapi munkaszünet ugy a testi erő fentartására, mint a szellem fejlesztésére, a vallás-erkölcsi érzések ápolá38