Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-343
296 5J3- országos fi] már a régi ipartörvényben a 12-ik évet választotta mint határt, tekintettel volt arra, hogy némileg védelmezze a gyermekeket az ellen, hogy túlzsenge korukban oly foglalatosságokra ne adassanak, melyeket talán ki nem bírnak. Én tehát, miután vannak iparágak, melyek nehezebbek, a hol kívánatos, hogy a zsenge gyermekek ne alkalmaztassanak, legalább azt az egyet óhajtanám, hogy bizonyos iparágakra nézve az életkor valamivel felemeltessék és ennélfogva bátor vagyok a következő indítványt beterjeszteni: „Kéményseprők, mészárosok, hentesek, kőmívesek, kőfaragók, molnárok és ácsok 14 éven aluli ifjakat tanonczokúl fel nem vehetnek." Ez a gyakorlati életből vett óhajtása igen számos iparosnak. Gr. Bethlen Ödön előadó: T. ház! Ugyan azon indokoknál fogva, melyeket már előbb Zay Adolf képviselő ur indítványa ellen felhoztam, ellenzem ez indítványt is. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha szólni senki sem kivan, következik a szavazás. Az első kérdés az lesz, elfogadja-e a ház a 60. §-t változatlanul,szemben a beadott módosítványokkai ? Hanem fogadtatnék el, következnék a két módosítvány feletti szavazás. Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e a 60. §-t változatlanul ? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott és igy a módosítványok elestek. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa aGi .§-t). Polónyi Géza: T. képviselőház! Ipartörvénynek tárgyalásánál a törvényhozásnak gondosságát és éber figyelmét talán egyetlen egy körülmény sem kell, hogy annyira igénybevegye, mint azon közgazdasági axiómának megoldása, hogy a hazai iparosokat telhetőleg versenyképeasekké tegyük, illetőleg tőlük a versenyképesség feltételeit meg ne tagadjuk. Ezen axiómának érvényesítése talán ép a financiális kérdésben a lehető legdöntőbb és legfontosabb. Xem hiszem, hogy czélzatosan történt volna de tény az t. ház hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban annyi és oly súlyos anyagi áldozatok rovatnak az iparosokra, hogy félek, ha a külfölddel szemben összehasonlítást teszünk azon terhekre nézve, melyek ott és itt az iparosok vállaira nehezednek, a magyar iparosok versenyképessége jelentékenyen korlátoltatik. Nem akarok t. ház, ÜZ adózás viszonyairól szólni, a melyek köztudomásúlag kedvezőtlenebbek nálunk az iparosokra nézve, mint a külföldön, hanem méltóztassék figyelemmel lenni a törvényjavaslat 4., 21., 51., 55., 61., 67., 79., 80., 87., 99., 100., 103., 104., 105., 106., 108., 110., 128. és 143. §-aira, melyekben mindannyiszor újabb bélyeg és más járulmányok követeltetnek az iparosoktól. Engedtessék meg csak egy összehasonlítás. (Halljuk!) A mig pl. Ausztriában az iparengedély bélyegilletékének maximális tétele frfrt, ÉS április 21. 1884[ minimalis tétele pedig 1 frt 50 kr., addig nálunk ezen javaslat szerint tesz a 4 frt eddigi bélyegilletéken kivül a 4. §-ban megállapított 10 frttal együtt maximalis összegben 14 frtot, minimalis összegben pedig 5 frtot. {Mozgás balfelől.) A szegény iparos nálunk Magyarországon az életbe léptetendő törvény szerint körülbelül négyszer annyit fizet már csak illeték kirovási alakban is az iparengedély megnyerésénél, mint a szomszéd osztrák iparos. Könnyű lenne t. ház, számszerűleg csalhatatlan adatokkal kimutatni, hogy a jelen törvényjavaslatban contemplált intézkedések szerint körülbelül egy milliót meghaladó bélyegilleték és más pénzbeli járulékból álló összeggel fizetnek többet az iparosok, mint a múlt évben. Mit mond csak a jelen szakasz is? Azt mondja, hogy jövőre a tanoncz és mester között Írásbeli szerződés kötendő és ezen szerződés bejelentendő. írásbeli szerződési kötelezettség t. ház, fennállott eddig is, de a bejelentési kötelezettség nem létezett. Az iparosok csak a legritkább esetben kötötték meg a szerződést épen a terhes bélyegkötelezettség miatt. Magyarországon 268.000 önálló iparos van és ha átlag csak egy tanonezot veszünk egyre, akkor körülbelül 300,000-re lehet tenni azon szerződések számát, melyek ily bejelentési kötelezettség alá esnek. Ezek pedig, mintán a tanoncz szerződési levele azon esetre, ha ellátással összekötve nincs, 50 kros bélyeget kíván, ha pedig ellátással van összekötve, a második fok szerint bélyegzendő, a legkisebb összegeket számítva 150,000 frtnyi új terhet involvál az iparosok terhére. Ezek számok t. ház, melyeket megdönteni nem lehet. Miután t. ház, meggyőződésem az, hogy általában írásbeli szerződés kötelező bejelentése ott, hol ez az államrend érdekében követeltetik, nem jogos és nem méltányos, hogy illeték alá is vonassák: azt hiszem, helyesebb, jogosabb és méltányosabb, ha e szerződések bélyegmeníessége világosan kimondatik. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ezért figyelemmel arra, hogy amúgy is súlyos teherrel rovatnak meg az iparosok, bátor vagyok módosítványt ajánlani a t. háznak, mely szerint a szerződések bélyegmentessége mondassák ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Duka Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt) : A 61. §. első sorában e szó után „iparhatóságnál" tétessék „bélyegmentes". Gr. Bethlen Ödön előadó: Polónyi Géza képviselő ur módosítványát, mint olyat, mely az iparososztályt, más osztálylyal szemben indokolatlan előnyben részesítené, nem fogadhatom el. Tudva van, hogy mi most folytonosan uj terheket rovunk más osztályok nyakára (Felkiáltások a szélső \ baloldalon; Mi nem!) — De ró a törvényhozás
