Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-343

294 343. országos ülte Április 21. 1884. hatni kegyetlen megtorlásnak, a mely azt követte, ma is él és fenyegeti a békét, a társadalmat. Csakis ha az igazságos megtorlással párhuzamosan jár a tévelygők felvilágosítása, az alapos panaszok megszüntetése, a méltányos kívánalmak teljesítése, lehet remélni, hogy a baj, ha nem is egészen megszűnni, mert hiszen ábrándozok, tévelygők mindig lesznek, legalább kisebb arányokra alászállni fog. A felvilágosítás az iskola, az egyház és különösen a sajtó feladata: vajha főleg ez utóbbi buzgóbban és jobban teljesítené azt, mint tette eddig, akár mert nem ismerte fel a baj nagyságát, akár álszabadelvtíségből, akár mert féltette népszerűségét. De a panaszok megszüntetése, az igazságos, méltányos kívánalmaknak a lehetőség határai között teljesítése főleg az állam feladatát képezi, e mellett azonban a munkaadókat és községeket is illeti. Az előttünk fekvő törvényjavaslat számos rendelkezést foglal magában, melyek a munkások sorsának enyhítésére szolgálnak. A tanonezok iskolájától kezdve a gyermekek munkaidejének meghatározása, a segédeknek fentartott összebeszélési jog, a gyáraknak időközönként megvizsgálása egészségi és életbiztonsági szempontból, a segédeknek egyenlő részeltetése ugy a békéltető, mint a segélyalapkezelő-bizottságban a munkaadókkal ; az utóbbiaknak kötelezettsége a beteg tanonezok és segédek ápolását illetőleg megannyi tanujelei a jóakaratnak, melylyel a törvényjavaslat készítői a munkások iránt viseltetnek. De ez uraim, nézetem szerint még nem elég, nem elégíti ki a munkásoknak méltányos — hangsúlyozom: méltányos — kívánságait. Tovább kell tehát mennünk e téren, addig, a meddig az igazság kívánja, az okosság megengedi, az emberszeretet parancsolja. Legyen szabad egynehány ilyen intézkedést említenem, szoknak bővebb indokolását az egyes szakaszokra tartván fenn. A törvényjavaslat meghatározza ugyan a gyermekek munkaidejét, a maximumot, a meddig t. i. őket foglalkoztatni szabad; de nem szabja meg a felnőtt munkások munkaidejének netovábbját. Már pedig uraim én azt tartom, hogy ez úgy egészségi mint emberbaráti tekintetből egyaránt fontos és szükséges. A törvényjavaslat kötelezi a munkaadókat, hogy tanonczaikat és segédeiket ünnepnapjaikon az isteni tiszteletben résztvenni engedjék. Ez azonban véleményem szerint nem elég, én azt tartom, hogy a törvényhozásnak a vasárnapi munkaszünetet kell behoznia (Élénk helyeslés a szélső halon?) részint, hogy a munkások nak egészsége és ereje megkíméltessék, részint, hogy szellemi és erkölcsi érdekeiket ápolhassák. A törvényjavaslat egyik fejezete büntetésekről szól és a többi közt azon munkaadókat, kik a munkásoknak élete s egészsége biztosítására szükséges intézkedéseket megtenni elmulasztották, 100 írttól 300 írtig rendeli büntettetni. Ugy de, t. képviselőház, a mindennapi tapasztalás azt mutatja, hogy a szegény munkások, ha súlyosan megsérültek, vagy azoknak, kik életüket vesztették, özvegyeik, árváik nem részesülnek elegendő, néha épen semminemű kárpótlásban. Megengedem, hogy az ily rendelkezés nem ezen törvényjavaslat keretébe tartozik, de a büntetőtörvénykönyv maga, mely ez iránt foglal magában intézkedéseket, tökéletlen, kiegészítésre vár, a minthogy általánvéve azt tartom, hogy miként a szomszéd államokban, nálunk is megérkezett annak ideje, hogy a balesetek elleni biztosításról törvény útján gondoskodjunk. Ezek, t. képviselőház, mind olyan teendők, melyek közvetlenül az államhatalmat, a törvényhozást illetik. Vannak azonban más feladatok, a melyek első sorban a munkásokat és munkaadókat, de mellékesen magát az államot, annak kormányát és a községeket terhelik. Legközelebb indult meg a fővárosban egy üdvös mozgalom a munkás lakok építése iránt. Fontos ez, t. ház, a munkásoknak nemcsak egészsége, hanem erkölcseik szempontjából is. Ezen mozgalom támogatása, valamint a város részéről már biztosíttatott, megérdemli, hogy a lehetőség határai között a kormány is figyelmére méltassa. (Helyeslés a szélső bal-oldalon) Azon egyesületeknek és azon lapoknak ellensúlyozására, melyek egészségtelen eszméket terjesztenek, mi sem működnék közre hathatósabban, mini ha jó irányú egyesületek és jó irányú lapok keletkezése előmozdíttatnék, hogy ellenmérgül szolgáljanak azon tanoknak, melyekből néhány példát idézni szerencsétlenségem volt. Ugy szintén, hogy a munkások, ha megszorulnak, bizonyos segélyben részesüljenek, valamint hogy minél könnyebben önállóságra vergődhessenek, a hitel- és segélyegyletek alakítása szintén támogatást, gyámolítást érdemel. Ezek és ezekhez hasonló intézkedések szükségesek, t. ház, hogy a munkások sorsa a lehetőségig javíttassák, és csökkenjen azon veszély, mely a socialismus és eommunismus tanainak terjedése által fenyeget. Ne ringassuk magunkat azon hiedelemben, hogy a baj, mely más államokban már óriási mértékben nyilvánul, nálunk magától elmúlik vagy legalább növekedni nem fog. Azon arányban, a melyben terjedni fog az ipar, szaporodni fognak az elégedetlenek is, hacsak idejekorán ellenszerekről, óvó rendszabályokról nem gondoskodunk. Erre utal tehát az előrelátás, az áll&meszély, miként arra int a felebaráti szeretet, a humanismus is. (Ugy van!) Discite justitiam moniti et non temnere plebem. De midőn ily kéréssel járulok a t. képviselőházhoz, lehetetlen hogy ne intézzek néhány szót a munkásokhoz is. Minden méltányosan gondolkodó ember belátja, érzi a nehéz küzdelmet, melyet önök