Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-341

341 országos ülés április 4. 1884. 257 pedig addig, a mig e tekintetben törvény alkottatik, a minister rendeleti utón szabályozza e kérdést s azt hiszem a t. kormány tekintettel lesz nemcsak a fővárosi, hanem azon helyi viszonyokra is, melyek a statutarius jogban jobban lettek volna kifejezve: visszavonom indítványomat. Elnök: Azon megjegyzést kell tennem,hogy szerkezeti szempontból helyesebb volna a g) pontot változatlanul meghagyni és a szakasz végére mint új bekezdést iktatni a Szilágyi Dezső képviselő ur által ajánlott szöveget. (Helyeslés.) Méltóztatik tehát a t. ház a Szilágyi képviselő ur által ajánlott szöveget elfogadni? (Elfogadjttk!) Elfogadtatott. Hieronymi Károly: Ha a t. ház el méltóztatik fogadni Szilágyi Dezső képviselő ur indítványát, annak értelmében a g) pontnak meg kell maradni és a Szilágyi képviselő ur által ajánlott szavak mint utolsó bekezdés volnának beiktatandók. Elnök: Ugy értettem én is, hogy a g) pont megmarad a maga helyén és a Szilágyi képviselő ur által ajánlott szöveg, mint új bekezdés iktattatik be. Következik Polónyi képviselő ur módosítványa, mely több pontból állván, a pontokat egyenként kell szavazásra bocsátani. Az első pont az, hogy felvétessék a zálogközvetitő-üzlet. A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Nem fogadtatott el. A második pont, hogy felvétessenek a vízvezetési és légszeszfelszerelési üzletek. A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Nem fogadtatott el. A harmadik pont az, hogy felvétessenek a mesterséges bor és mesterséges ásványviz előállításával foglalkozó üzletek és gyárak. A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Nem fogadtatott el. E szerint Polónyi képviselő urnakmind ahárom módosítványa elesett. A h) és l) pontok nem támad • tatván meg, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Következik a 11. §. Tibád Antal jegyző (olvassa a 11. §-t). Horváth Lajos: Ha a 11. §. ugy marad, a mint szövegezve van, akkor a köztörvényhatóságok fogják megalkotni a kérdéses szabályrendeletet nemcsak a nagy és kis községek, hanem a rendezett tanácsú városok számára is. Ez érzékenyen sújtaná a rendezett tanácsú városok önkormányzati és statutarius jogát, a nélkül, hogy arra a közérdek szempontjából a legkisebb szükség fennforogna. A megyei törvény 5. §. azt mondja, hogy a köztörvényhatóság szabályrendeleteket csak önkormányzati hatáskörének korlátai közt alkothat; a szabályrendeletek a törvénynyel és a kormánynak hatályban levő szabályrendeleteivel nem ellenkezhetnek és a községek önkormányzati jogait KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XVI. KÖTET. nem sérthetik. Miben áll a községek önkormányzati joga, megmondja a községi törvény 22. §-a, t. i., hogy a községek saját belügyeikben határoznak és szabályrendeleteket alkothatnak. Mik a község saját belügyei, megvan mondva a 22. §-ban és a rendezett tanácsú városokra nézve ezen felül a 23. §d>en. T. i. a rendezett tanácsú városok a 22. §-ban elősorolt ügyeken felül kezelik a helyi igények szerint a piaczi, mezei, hegyi, vásári, építészeti és közegészségi rendőrséget; eljárnak az iparosok és a gazdák és cselédeik között a szolgálati viszonyból keletkezett ügyekben a törvény és szabályrendeletek értelmében stb. Elismerem t. ház, hogy a törvényhozásnak jogában és bizonyos esetekben kötelességében áll a korábbi törvényeket módosítani, megváltoztatni vagy eltörölni, de csak akkor, ha ezt a közszükség, a közérdek követeli. Az tehát a kérdés, szemben a 11. §. azon intézkedésével, mely a rendezett tanácsú városok statutarius jogát lényegesen korlátozza : vájjon van-e szükség újabb, a korábbit megváltoztató törvényhozási intézkedésre, igen, vagy nem? Én határozottan azon véleményben vagyok, hogy nincs szükség és a statutarius jog korlátozására se ok, se ürügy fenn nem forog. Általában megjegyzem, hogy a rendezett tanácsú városok azon jogot, melyet rájuk a törvényhozás a községi törvényben ruházott, eddig a legüdvösebben gyakorolták és azzal soha vissza riem éltek. Hiszen azzal voltakép nem is élhettek vissza, mert a rendezett tanácsú városok szabályrendeletei csak akkor hajtathatnak végre, ha a felettes törvényhatóság, t. i. a megye azokat jóváhagyta. A visszaélés lehetősége ellen tehát a felettes hatóság revisionális jogában már megvan a correctivum. Innen a korábbi törvényhozások nemcsak hogy nem korlátozták a rendezett tanácsú városok statutarius jogát, de azt esetről esetre kiterjesztették, így a 1872-iki ipartörvény 5. §-ában, körülbelül épen azon iparágak gyakorlására nézve, a melyekről a jelen törvényjavaslat 11. §-ában szó van, az &ll, hogy a közigazgatási hatóságok vannak feljogosítva közbiztonsági, közerkölcsiségi, közegészségi és más egyéb közérdekek szempontjából a törvény korlátai között és a helyi szükséghez képest általánosan kötelező szabályokat hozni. Ez volt az 1872-iki ipartörvény álláspontja. De tovább ment a törvényhozás, midőn i879-ben megalkotta a magyar büntető törvénykönyvet, a kihágásokról. E törvénynek mindjárt az első szakaszában kimondatott, hogy kihágási ügyekben szabályrendeleteket alkothat a rendezett tanácsú város és kötelező erővel és a kihágási törvénynek nem egy szakasza hivatkozik azon intézkedésekre is, melyeket a rendezett tanácsú városok, az ezen törvény alapján hozandó szabályrendeleteikben megállapítanak. Ismétlem, hogy az eddigi törvény33