Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-340

244 340. országos ülés április 3. 1884. dőn reám fogta, hogy a külfödiektől is tanoncz- j bizonyítvány felmutatását kértem és igy tett ma, • midőn egy érdemes iparosnak, ki csakugyan szakembernek ismertetik el, a képviselőházhoz benyújtott emlékiratából, melyet azon intentióból terjesztett be, hogy az ipartörvény tárgyalásánál a háznak segélyére legyen, valóságos gúnyt űzött és Őt tréfa tárgyává tette, midőn felsorolta, hogy ő a hangjegykészitőt és az órást, az üvegest és a kőfaragót hasonnemű* iparágak űzői gyanánt sorolja fel a kérvényben. Nincs kétségem az iránt, hogy t. képviselőtársam Ráth Károly benyújtott előterjesztésére czélzott. Én kezembe vettem ezen munkát és meggyőződtem arról, hogy abban ilynemű csoportosítása a hasonnemű vagy rokon iparágaknak egyáltalában nem foglaltatik. Ellenkezőleg. Felsorolja a számos kézmtí-iparágakat, de hogy rokon iparágaknak nevezné a kőfaragót és üvegest, arról egyetlenegy árva szó sincs és kötelességemnek tartom azon ember érdekében, ki nemes intentióból cselekedett midőn ezen kérvényt előterjesztette, ezen megjegyzést koczkáztatni és figyelmeztetni t. képviselőtársamat, hogy talán nem érdemelte meg ezen ember, hogy itt gúny tárgyává tegye. (Helyeslés a szélső balon.) Láng Lajos: Megengedi a t. ház, hogy a t. képviselő ur hozzám intézett szavaira igen röviden válaszoljak. Hogy nem akartam senkit gúny tárgyává tenni, az látszik abból, hogy nem neveztem meg senkit; (Ellenmondások a szélső halon) azt pedig, hogy mi iratban van ez, igen kevesen tudták. (Felkiáltások a szélső balon: Az egész házvak ki volt osztva!) Azt hiszem, hogy igen sok esetlen arra nézve, hogy valamit az emberek ne vegyenek tudomásul, talán legjobb mód a ház tagjai közt szétosztatni. (Ellenmondás a szélső balon. Felkiáltások: A többségről szép bizonyítvány! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ne méltóztassék ily mellékes dolgon fennakadni. A mi pedig a másik dolgot illeti, én bona fide feltehettem, hogy rokon iparágak csoportosításáról volt szó, a t. képviselő ur, IJH egész nyugodtan végig nézi azon csoportokat, látni fogja, hogy ott nem egyenlő számú iparágak megnevezése után többször van egy-egy megszakítás, pedig ezen elkülönítésnek, a mely itt szerepel, valami logikai okának csak kell lenni s midőn látjuk, hogy igy kezdődnek: bőröndös, csizmadia, czipész stb., ott a rokonság az iparágak közt kétségtelen. Én tehát gúnyt űzni nem akartam, hanem azt akartam mondani, hogy a csoportosítás egészben véve nem vezet czélra és nem is lehetséges. [Nagy zaj balfélől.) Ez meggyőződésem és azt hiszem, hogy a jövő nekem fog igazat adni. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Gr. Széchenyi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: T. ház! (Halljuk!) A hosszú vita után csak egész röviden annak kijelentésére akarok szorítkozni, hogy én személyesen miként fogtam fel már a közgazdasági bizott ságban, az e tárgy felett folytatott vitát. Midőn a közgazdasági bizottság ezen szakaszt a javaslatba iktatta, ugy véltem, hogy midőn a qualificatiót a bizottság elfogadta, okvetlenül gondoskodni kellett arról, hogy kivált a szegényebb iparosokra nézve lehetővé tétessék az áttérés egy más iparágra, oly iparágról, melyben megélhetésök megnehezült. Mindig gondolkozom azon, hogy ép az ellenzék részéről mennyiszer hangoztatott az, hogy iparosaink mily sanyarú helyzetben vannak, hogy iparuk után nem tudnak megélni, természetesen annyival inkább meg voltam győző Ive arról, hogy ha nálunk a szegény iparosok nem képesek magukat fentartani a nagyipar concurrentiájával szemben és kénytelenek elhagyni iparukat és más ipart kezdeni, annyival inkább szükséges oly szakasznak a törvénybe iktatása, a mely a legszegényebb iparosok megélhetését könynyítse. Ezen indokból tehát én egy ily szakasznak felvételét szükségesnek láttam, ugy mint a bizottság minden tagja. De volt e tekintetben két eltérő nézet. Az egyik azt kívánta, hogy az áttérhetés módja általában megadassék; a másik pedig, hogy csak rokon iparokra nézve, de egyúttal kivételkép oly esetekben is, a hol az illetők kimutatják, hogy csak azért térnek át más iparra, mert megélhetésük lehetetlen. Ezek közül én határozottan az elsőt választottam, még pedig azért, mert én a hatóságoknak ily kivételes jogot nem szeretek adni, minthogy a kivételek mindig visszaélésekre vezetnek és kivált a vidéken bizonyosak lehetünk, hogy az ily kivételek idővel protectíó szerint fognak megadatni. De veszélyt sem láttam ebben az iparra, mert arra, hogy e helyzetet a tőke vagy uzsorások kihasználhassák, semmi veszély nincs, minthogy a jómódú iparos, ki iparából megél, más iparágra ugy sem fog átmenni. Itt tehát csak azokról lehet szó, kiknek megélhetésük lehetetlenné van téve azon iparágban, melylyel foglalkoznak, Ezektől azt kívánni, hogy ők, kik évek hosszú során át önálló iparosok voltak, ha más iparágra akarnak áttérni, maguknak új qualificatiót szerezzenek és ismét 3 évig segédmunkások legyenek, mely munkával nagyobb számú családot fentartani sem volnának képesek: igazságtalanságnak tartanám. Az, hogy az osztrák ipartörvény ugy alkottatott meg, a hogy van, ez csak annyit bizonyít, hogy lehet oly törvényt megalkotni, de hogy az életben azután annak micsoda eredménye lesz, hogy az