Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-340

S40. országos ülés április 3 1884. 243 Becker János: T. ház! Több oldalról hangsúlyoztatok, hogy a közgazdasági bizottság mintegy compromissumra lépett az ezen törvényjavaslatban foglalt szakaszokra nézve. De ezen és több más szakasznál compromissnm nem jött létre. Miután én is azok közé tartozóm, kik a qualiíicatiót kívánják, nem fogadhatom el e szakaszt, mert ez a qualificatiót illusoriussá tenné, másrészt pedig ellentétben van azon iránynyal, a melyet más osztályokkal szemben a törvényhozás követ, így ha ügyvédből közjegyző akar lenni, a törvény gyakorlati qualificatiót kivan tőle. Nem tudom, a t. előttem szólott képviselőtársam mennyiben szolgálja az iparosok érdekét akkor, midőn e szakaszt meg kívánja tartani; sőt azt hiszem, ez a szegényebbeknek érdeke ellen is van. Én csatlakozom Éónay t. képviselőtársam véleményéhez, hogy e szakasz hagyassék ki. Említtetett ugyan, hogy e szakasz azért nem szükséges, mert más szakaszokban van intézkedés, nem gondolnám, hogy a 47. §-t gondolták. Én tehát, részemről elfogadom azon módosítványt, mely a szakasz kihagyását czélozza. [Helyeslés) Gaal Jenő (világosi): Megvallom, hogy a Láng t. képviselő ur által felhozottak engem nem capacitáltak arra nézve, hogy az Ernuszt t. barátom által indítványozott módosítvány helytelen és hogy ezzel szemben a szöveget változatlanul kellene fentartani. ff 0 elismeri, hogy a qualificatió behozatalának egyedüli czélja nem az iparosok általános műveltségi színvonalának emelése, hanem a mellett a szakképzettség előmozdítása is egyik czélja az intézkedésnek. És e szempontból bírálva meg a képesítés elvét és hozzánk intézve szavait, hivatkozott arra, hogy vannak esetek, midőn a qualificatió elvének szigorú keresztülvitele méltánytalanságot tartalmaz. Eddig tökéletesen egyetértünk t. képviselőtársammal. Ez az^a pont, a melyen felfogásunk eltér egymástól. 0 ugyanis azt állítja, hogy három szempont folytán, a melyek Ernuszt t. képviselőtársam inódosítványában foglaltatnak, nem indokolt annak elfogadása. Első az, hogy ezen módosítványnyal nem fogunk elérni semmit, mert nincs semmi garantia arra nézve, hogy ha pl. a technika haladásai, folytán az egyik iparágból valaki nem tud megélni, de fenhagyatik részére csak egy rokon iparágra való átmenetel, hogy meg tudjon élni. Eltekintve t. ház attól, hogy az áttérés kényszerűsége a legkevesebb esetben a technika haladásai folytán áll elő, hanem előáll a helyi viszonyok sajátszerű alakulásai folytán, az az indok sem áll, hogy az illető nem volna képes megélni a másik iparágból. Tegyük, hogy egy helyen a férfiszabóságot felkarolja a nagy tőke és ennek folytán a férfiszabók nem képesek többé valamennyien megélni, vájjon egy másik, ezzel rokoniparágra, a sztírszabóságra, melyet a nagy tőke még nem zsákmányolt ki, nem mehetnének át kilátással a megélhetésre ? Ugyan igy áll a lakatos mesterséggel is. A lakatos iparczikkeket most már nagy részben a gyáripar állítja elő, a kovács mesterségét kevésbbé, a czípész mesterség felkaroltatott a gyáripar által, a csizmadia mesterség nem és a szíjgyártás sem. Nem áll tehát azon indok, melyet t. képviselőtársam felhozott. Azt állítja továbbá Láng t. képviselőtársam, hogy nem lehet rokon iparágakat megfeleíőleg csoportosítani s hogy ezt bebizonyítsa, hivatkozott egy munkálatra, melyből állítólag több képviselőtársunk idézett, s áliítá, hogy ha ezen munkálat szerkesztői, a kik szakértők, nem voltak képesek a csoportosítást eszközölni, nem fog az sikerülni másnak sem. Bátor vagyok utalni arra, hogy ezen munkálat nem ezen szempontból készíttetett. Itt egyszerűen hivatkozás van arra, hogy a mesterségeket igenis lehet bizonyos képesítéshez kötni, meglehet állapítani az osztályokat és ezen szempontból vannak e munkálatban csoportok felállítva. Gr. Apponyi t. képviselőtársam nem ezen munkálatból vette a csoportokat, hanem ő maga állította össze azokat. Megemlítem még, hogy vannak előzmények. Ott van AZ osztrák ipartörvény, melynek alapján szintén az osztrák kormánynak utasítás adatik a rokon csoportok kijelölésére. Én ezen munkát lehetetlennek egyáltalában nem tartom. A mi végre a harmadik indokot illeti, t. i. hogy az egyéni önkényt lehetőleg ki kell zárni a törvényhozás köréből. Erre nézve tökéletesen egyetértek vele mindenütt, a hol ezen önkény helyesen kizárható és például a 6. §-nál ebből a szempontból szavaztam meg én is a módosítványt. De itt, a hol csakugyan a ház plenumában nagyon bajos lenne megállapítani tüzetesen a rokon iparágakat, elismerve ezen megállapításnak lehetőségét elvben, én a kormányt kívánnám annak megtételével megbízni. Ennélfogva azon három indok, mely t. képviselőtársamat arra vezette, hogy a módosítvány ellen szólaljon fel, engem ezen módosítvány helytelenségéről nem lévén képes meggyőzni, azt a magam részéről pártolom. (Helyeslés a baloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Én nem annyira a szakasz érdemleges részéhez, mint inkább a vitatkozás módjához kívánnék néhány szót szólni és illetőleg Láng igen t. képviselőtársamhoz egy kérést intézni. Nincs könnyebb módja a vitatkozásnak, mint valakivel szemben egy Önmaga által alkotott helytelen tételt felállítani és aztán azt mondani, hogy azt a másik mondotta, a mit aztán az illető természetesen könnyen megczáfolhat. így tett tegnap t. képviselőtársam velem szemben, mi31«