Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-340

340. országos Uléi április S. 18S4. 241 Hegedüs Sándor (közbeszól) .• Ha mindig Tisza-kormány lesz! Gr Apponyi Albert: Hát én, t. ház, nem képzelhetek oly kormányt, mely tisztán az elvhez való doetrinair ragaszkodásból — a mi épen nem a mi hajlandóságunk — megtagadná egy másik iparágra való átmehetést valakitől, a kinél csakugyan fenforog azon eset, melyre Ernuszt t. képviselőtársam hivatkozik. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház, én azt hiszem, hogy azon kivételes eseteknek, melyekben az átmenetet nem rokon iparágakra meg kell engedni, eleget tettünk Ernuszt Kelemen t. barátom indítványának utolsó részével, melyet én figyelmébe ajánlok azoknak, a kik velem együtt a qualificalio elvét komolyan akarják venni, de a kik egyúttal arról is akarunk gondoskodni, hogy a gyakorlat^ élet mindennemű követelményének megfeleljen. En az iparhatóságnak oly megtámadtatásától nem tartok, mint a milyet a mi álláspontunkkal szemben, szerintem jogosulatlanul hozott fel Hegedűs t. barátom. (Helyeslés a baloldalon.) És méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy ezen kivételes esetekkel szemben, melyekre Hegedűs t. képviselőtársam egész okoskodását építi, ott áll azon nagy társadalmi elv, melynek figyelembe vételének köszönheti ezen egész javaslat létrejövetelét és a melyet itt is következetesen keresztül akarunk vinni: hogy t. i. a könnyelmű, kellő előkészület, kellő erkölcsi jogosultság nélküli vállalkozásnak és ide-oda ugrálásnak az egyik iparágról a másikra mintegy utat nyújtani az iparosoknak nem kívánunk. Mindezeknél fogva én, mint meggyőződésem szerint legcorrectebb utat, az Ernuszt Kelemen t. képviselőtársam indítványát ajánlom. (Élénk helyeslés balfelöl.) Láng Lajos: T. ház! Az előadottak után igen röviden szándékozom álláspontomat jelezni, melynél fogva kérem a t. házat, hogy a javaslat ide vonatkozó szakaszát fentartani méltóztassék. Azt hiszem, hogy a szónokok legnagyobb része igyekezett a kérdést egészen tárgyilagosan felfogni és nem is arról van szó, hogy pártszempontból való felfogással álljunk egymással szemben, hanem én azt hiszem, olyan kérdés, hol bizonyos capacitatiónak tért nyithatunk, a mennyiben a gyakorlati igényeket kívánjuk mindnyájan szem előtt tartani. En azért e tekintetben, vájjon a qualificatióval mit akarunk elérni, nem kívánok vitatkozni előttem szólott t. képviselő úrral és elfogadom azt, hogy nemcsak az általános műveltség niveau-ját akarjuk az iparosoknál emelni, de a szakképzettséget is. Azonban a qualificatióval tulaj donképen többet is akarunk elérni. Azzal egyáltalában azt is akarjuk elérni, hogy az iparosok helyzete a mainál kedvezőbbé váljék. Ez volt ugy hiszem a végezel. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) KÉPVH. NAPLŐ. 188 i —84. XVI. KÖTET Én tehát azt hiszem, hogy ha egyes esetek ben azt találjuk, hogy ezen qualificatiónak szigorú alkalmazása maguknak az iparosoknak nem áll érdekében, akkor helyes, hogy e tekintetben eltérjünk attól és igy csakis az a kérdés: foroghatnak-e fenn oly esetek, melyekben a qualificatiónak merev, szigorú megkövetelése magának az iparosnak nem áll-e érdekében ? Hogy ily esetek előfordulnak, ezt ugy hiszem igen t. képviselőtársam Ernuszt Kelemen képviselő ur már módosítványa beadásakor elvileg elismerte, a mennyiben például felhozta, hogy Kőszegen egy nagyobb gyártelep állíttatik fel, minek következtében ott a kisiparosok existentiája veszélyeztetve van, másik példaként pedig felhozta, hogy valaki gyermekkorában más pályára indult, később azonban nem érzett magában arra hajlamot. Ezen két példán kívül még többet is lehetne felhozni nemcsak az egyes iparágakról, hanem általános elvi szempontbal is. Igen természetes, hogy az az eset, a melyet a képviselő ur kiemelt, gyakran fordulhat elő, hogy egy nagyobb vátlalat concurrentiája fogja a kisipart sújtani. De részemről azon másik példára nem fektetek nagysúíyt, sőt daczára azon óhajomnak, hogy a qualificatió elve ne vitessék oly ridegen keresztül, mégis azt mondom, hogy ha csak a képviselő ur által felhozott második példa állana előttünk, arra nem volnék tekintettel, mert azokkal szemben, a kik csupán passzióból, jószántukból változtatják az ipart, tudnék szigorú lenni, De azt hiszem, hogy a legkevesebb eset az, a hol az emberek jószántukból mennek egyik iparról a másikra és nemcsak az első példa t. i. a hol közvetlen közelben gyár létesül, hanem ennél sokkal fontosabb körülmények fogják az illetőket kényszeríteni, mint pl, a technika haladása. Méltóztassék figyelembe venni, hogy hány ipar van, a mely ma már nem prosperál. Ott vannak a szűrszabók, a posztónyirók, a nélkül, hogy közvetlen közelükben gyárak keletkeztek volna, ezen iparok ma már nem versenyképesek. De más esetek is gyakorolhatnak arra befolyást, pl. a termelés átalakulása következtében megtörténhetik, hogy egyes iparosok kénytelenek átmenni egyik foglalkozásról a másikra s akkor azt hiszem ez elégségesindok az arról való gondoskodásra, hogy az iparosok ne legyenek az ilyen megszorításnak kitéve. F elhozatott az is, hogy az emberek jószántukból fognak egyik iparról a másikra átmenni, én ezt az esetet ki akarom zárni. Tegye akárki magát abba a helyzetbe és képzeljen olyan iparost, a ki nehéz helyzetbe jön és kénytelen más iparra átmenni, vájjon nem kell-e ennek szembeszállni sok gűnynyal és azokkal, a kik eddig életmódját ismerték. Ez annyira megnehezíti az átlépést, hogy én a lehető legritkább esetben hiszem, hogy ilyen fog történni és ennélfogva a jószántából való átmenetelt bátran kizárhatónak tartom. Azon orvos 31