Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-339
216 539. ors«ágos ülés április 2. 1884. helyt kellett szótáramban adnom, mert e szó széltében használtatik." Nyelvészetileg ki van mutatva, hogy a magyar nyelvnek „oncz, encz" képzője nincs, hogy mindazon szavak, melyek ekképen végződnek, nem magyar származásúak, nem magyarok. A kérdés most az, vájjon létezik-e a magyar nyelvben oly kifejezés, mely a magyarság követelményeinek megfelel és egyszersmind^ megjelöli világosan azt, a mit megjelölni kell. Én állítom, t. ház, hogy létezik. Létezik először a régibb szótárakban az „inas" szó egyenesen a mesterséget tanulókra alkalmazva, leginkább ebben a formában, hogy „mesterinas", tehát megkülönböztetve azoktól, a kik szolgálatokat végeznek a házban. De van ennél még sokkalta alkalmasabb szó, a mely Molnárnál 1621-ben foglaltatik és számos helyen található a legmagyarabb Íróknál is, milyen Pázmány és ez a: mesterapród. Az apród szó egyáltalán jelent oly ifjút, a ki magát valamire kiképezi, megkülönböztetésül mondatik: hadapród, mesterapród. Ez megjelöli azon kort is, a melyben valaki valamely hivatásra készül. Én, t. ház, tudom azt, hogy az iparegyesület egyszer már tárgyalta e kérdést, azonban az inas szót lealacsonyítanak tartotta, minthogy bizonyos szolgálati viszonyt kötnek hozzá, másfelől pedig kifejezte az egyesület azt, hogyatanoncz szó már általánosan, kiváltkép a ministeriumok és hatóságok irataiban széltében használtatik. De eltekintek a nyelvészek vitáitól. Vájjon illő-e, hogy egy teljesen magyartalan szót vegyünk fel a törvénybe? És mikor készült ez a tanoncz szó V A Bach-korszak alatt csinálták azok, a kik egyáltalán szükségesnek tartották valamit magyarul kifej ezni. De t. ház, minthogy áll az analógia abban is, hogy pl. a német törvényhozás illőnek és szükségesnek találta, hogy ily régi kifejezéseket a törvényben visszaállítson, hogy úgyszólván ez által ki legyen tűntetve egyik vagy másik műszaki ágnak régisége, azt hiszem, hogy akkor, midőn a magyar nyelvben van alkalmas szó, az beveendő a törvénybe. Ez a szó a mesterapród. A másik dolog az, hogy széltében kezdik használni azt a kifejezést: segéd. A segéd szó a közhasználatban épugy nincs elfogadva, mint a tanoncz. Hanem az mondatik: legény, mesterlegény. Ezen tökéletesen correct kifejezés jelzi a képességi fok mellett a kort is, melyben az illető rendszerint van. Ehhez képest bátorkodom benyújtani a következő módosítványt: „A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban használt tanoncz szó helyett tétessék mesterapród, segéd helyett tétessék mesterlegény a . A törvény valamennyi szakaszaira nézvs egyszerre azért teszem az indítványt, nehogy minden egyes szakasznál külön kelljen felszólalnom. Penyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt). Csiky Kálmán : Noha Hermán Ottó t. képviselőtársam kijelentette, hogy egyáltalán nem valamely nyelvészeti iskola szellemében kivánja a tanoncz szó megváltoztatását, mind a mellett egész indokolásából kitetszik, hogy igenis az orthologia szempontjából kifogásolja e szót. Megvallom, hogy én az orthologia azon túlhajtásait, miszerint a már közhasználat által teljesen elfogadott szavakat, olyanokat, a melyek mellőzhetlenül szükségek, ki akarja üldözni a magyar nyelvből, nem helyeslem és e szempontból nem fogadhatom el t. képviselőtársam indítványát sem. A tanoncz szóra határozottan szükség van és ezen szót alig ha lehetne akár a „tanuló" szóval, akár pedig azon régi különben tagadhatlanul csinos szóval „mesterapród" helyettesíteni, mert azt hiszem, mégis bajos volna ezt a közhasználatban elfogadni és némely mesterségre alkalmazva, talán kissécomicus színezetű volna. A mi a „tanoncz" szót illeti, ilyen képzővel nyelvünkben több oly szó van, a mely szintén határozottan meggyökeredzett és a melyeket kiirtani teljesen lehetetlen, de helytelen is volna. Ilyenek „ujoncz", „lelencz", tessék ezt más szóval kifejezni. Azután egy igen híres drámánk, melyet a magyar közönség még mindig növekedő érdeklődés mellett szokott megnézni, a „Kegyencz" czimet, egy másik a „Toloncz" czímet viseli. Ezeknél fogva t. barátom indítványát nem tartom elfogadhatónak, (Helyeslések a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. ház ! Midőn ezen szakasznál néhány perezre a t. ház türelmét igénybe veszem, teszem ezt azért, hogy Czirer Ákos t. képviselőtársam és barátom benyújtott módosítványának egyik részét a t. háznak különös figyelmébe ajánljam és annak elfogadását kérjem. Arról van szó t. ház, az illető módosítványnak első részében, hogy a bejelentés szóval vagy írásban tétessék. A módosítvány maga két részből áll, azért én már most is kérném a ház t. elnökét, hogy ezen módosítást, melynek második része a díj elengedésére vonatkozik, két részben méltóztassék szavazás alá bocsátani, mert ezen két rész egymással semmiféle okozatos összefüggésben nincs s lehetnek olyanok, kik a szóval való bejelentést pártolják, a nélkül, hogy a díjak elengedését kívánnák. Én, t. ház, örömmel üdvözölném azt, ha a törvényhozásban az ügyvédek helyzetének javítása iránt a törvényhozás által bármely intézkedés történnék, de mikor azt látom, hogy egy intézkedés vétetik fel, melynek czélja egyéb absolute nem lehet, mint az iparosok felesleges megterhéltetése tisztán a kontárok és zugirászok javára, nem ajánlhatom eléggé, hogy ezen módosítás elfogadtassák.
