Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-338

338. országos ülís zottság némely tagjai eljárásának őszinteségét kétségbe vonni Még csak egy megjegyzésem van a vitában felhozottakra nézve és ez vonatkozik azon több ellenzéki szónok által hangoztatott hátrányra, mely iparunkra a közös vámterületi intézmény fennállásából háramlik. Hát én megvallom, hogy én nem járulhatok hozzá azon csatadalhoz, melynek első strófája: „Sorompókat a Lajtánál!* Bevallom, hogy ezen kérdés, a különben beható bizottsági tárgyalások folyamán vita tárgyát nem képezte. Igaz, hogy ezen kérdés ottan egész futólag fel lett vetve, de a mint az máskép nem történhetett, komoly megfontolás tárgyát nem képezte, a minthogy nem is képezhette, miután a közös vámterület kérdése az ipartörvény revisiójával legalább egyenes összeköttetésben nincs, mint azt Pulszky t. képviselőtársam tegnapi beszédében oly találóan kimutatta. Mindezek után bátor vagyok a javaslatot, mint olyant, mely az iparrevisió kérdését a jelen körülményekhez képest a legjobb módon megoldja és mely iparosainknak oly széles önkormányzati jogokat biztosít, mint a melyekkel más országok iparosai ez idő szerint nem bírnak, a t. háznak változatlanul elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Minthogy szólani a minister ur nem kivan, a tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Következik a szavazás. A kérdés az lesz, elfogadja-e a t. ház, az ipartörvényjavaslatot a bizottság szövegezése szerint a tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás, és pedig először a czím Rakovszky István jegyző {olvassa a törvényjavaslat czímét, a mély észrevétel nélkül elfogadtatván, olvassa „I. fejezet. Az ipar megkezdéséről"). Wolff Károly: Néhány észrevételt kívánok tenni e fejezetre nézve, melylyel a legnagyobb változtatás vitetik kére ztül. A törvényjavaslat más alapelvre lett fektetve ; korlátlan iparszabadság helyébe a képesítési igazolás lépett. Valóban meglepő, hogy némelyek meggyőződésük árán az alapelvnek ezen megváltozásához hozzájárultak és a képesítési igazolást elfogadták, holott ennek ezélszerűségében kételkednek, tehát némileg a római augurok szerepében vannak. Ezen kételyeket nem osztom, de illusiókat sem táplálok, bátor leszek röviden válaszolni arra a kérdésre, mi várható és mi nem várható a képesítés igazolásától. T. ház J A képesítés igazolása bizonyára azon gazdasági feltételeket, melyek a régi ipar virágzásának idejében voltak, nem állíthatja helyre, a kisipart bizonyára nem óvhatja meg a gyáriparnak és a vasutak által közvetített nagy forgalomáprilis 1. 18S4. 2)5 nak versenye ellen, A régi iparnak minden erkölcsi feltételét sem állíthatja helyre, de ezen erkölcsi feltételeknek legalább egyikét, t. i. a mesterségnek becsületét az iparnak némileg visszaadhatja. Mert eddig épen azon körülmény, hogy semmiféle képesítés nem kívántatott az iparnak előálló üzésére s hogy ennélfogva minden kontárkodó a mesterségét rósz hírbe hozhatta, a mesterség megvettetését mozdította elő, minek következménye az volt, hogy épen az intelligensebb elemek az iparpályától elfordultak és ennek tökéletesítésétől tehetségeiket megtagadták. A képesítési igazolás folytán a járatlan, de valami kis tőkével biró vállalkozó helyébe most ismét a mester, ki hozzá tud, fog lépni. Ez által a régi iparos polgárháznak csak egy eleme lesz helyreállítva. A mesterember, a ki valamihez ért, a képesítés igazolásának útján igen is teremtetik, de egészen idegen környezetbe, mint egy elmerült világ romjaira helyeztetik át. Hol vannak a többi erkölcsi elemek, melyeknek összhatása által a régi iparos polgárház reconstruálható ? A régi iparos polgárház az iparnak és a házi gazdaságnak egybeolvasztásán alapult, A mesterember, a mesteremberné, a tanoncz és segéd, mind egy közös házat képeztek. Mi lett — az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint is — mi lett a tanonczból, ki hajdan a mesterember atyai hatalmának alá volt vetve és a mesteremberné fegyelme alatt is volt? Ez többé nem tagja a mesterember házi gazdaságának, a mesterember hatalma megszűnik, mihelyt a tanoncz — és ez minden estén történik — a műhelyből távozik. A tanonczviszony súlypontja a műhelyből az ipariskolába van áttéve s nem az többé a legjobb tanoncz, a ki a műhelyben példásan viseli magái, hanem az, a ki az iskolában praemiumot kap. Mi lett a segédből, a ki hajdan a mesterember családi asztalánál evett s a kinek szállása volt a mesterember házában? Lett belőle egy munkás, a ki csak a munka óráiban tartózkodik a műhelyben, a többi idejét pedig a mesterember házán kívül tölti. A mesterembernéről, a ki ezelőtt abban is kereste becsületét, hogy házát rendben tartsa és hogy segédek, tanonezok'nála otthon találják magukat, erről nem is beszélek. A mesterembernére már semmiféle modern ipartörvényhozás nem gondol. Mindezen elemek a régi iparos polgár házának reconstructiójára szükségesek volnának, de kétlem, hogy azok helyreállíthatók a fennálló társadalmi szokások alapján. Annak a régi rendnek csak töredéke a minősített mesterember. De ha már a törvényhozás reá szánja magát arra a kísérletre, hogy ezen töredéket, ezen fragmentumot életképessé tegye, akkor kell, hogy ezen kísérlet a siker minden biztosítékával el legyen látva. S különösen azoknak kell azt leginkább óhajtaniuk, a kik a sikerben kétked-