Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-338

206 838. országos ülés április 1. 1S84. nek, azt mondván, hogy a képesítés igazolását csak azért fogadjuk el, mivel az iparosok a képesítés hiányát tekintik a baj kútforrásának, hát legyen, hát jussanak az iparosok saját tapasztalásuk nyomán azon meggyőződésre, hogy a baj okát nem helyes ponton keresik. Azoknak, a kik a törvényhozás hivatásáról abdieálván, a maguk részéről helytelenített képesítés igazolására nézve a felelősséget az iparosokra igyekeznek áthárítani, nem szabad elfeledniök, hogy nem elég a képesítés elvét a törvényben kimondani, hanem gondoskodni kell arról is, hogy ezen elv helyesen vitessék keresztül a törvényben ; különben kezeiket hiába mossák egész ártatlanságban; mert ha azon bizonyítékok hiányzanak, az iparosok, halsiker esetén nem azt fogják mondani: ime a képesítés rósz, czélszerütlen, hanem azt, hogy a képesítés helyes elve a törvényben hiányosan, rosszul van keresztülvive és azért a felelősség a törvényhozást éri. A képesítés elvének kijátszását én a törvényjavaslat 7. §-ában látom, t. i. azon határozatban, miszerint mindenki, a ki valamely képesítés igazolásához kötött mesterséget önállóan űzött, bármely más képesítéshez kötött mesterségre átmehet a képesítés külön kimutatása nélkül: tehát a varga feltétlenül átmehet az asztalosságra vagy lakatosságra. Ezzel pedig a képesítésnek egész ratioja füstbe megy, hiszen a képesítésnek megkivánása épen azt igazolja, hogy a kontárkodás távol tartatván, az iparnak az elvesztett becsületet adja vissza. Az a határozat pedig, miszerint minden önálló iparos képesítés kimutatása nélkül heterogén iparágra átmehet, épen a kontárkodásnak tág kaput nyit. Bátor leszek tehát a 7. §-nál egy olynemű módosítást benyújtani, esetleg pártolni, a mely csak a rokon természetű iparágak egyikéről a másikra való átmenetelt engedi meg, ellenben a heterogén iparágakra való átmenetelt qualificatióhoz köti. A ministeri rendelet, mely a qualificatióhoz kötendő mesterségeket kijelöli, meghatározza egyszersmind a rokon természetű mesterségek csoportjait, a melyeknél az átmenetel megengedhető. Hogy pedig a képesítés igazolása, mint óhajtom, a próbát kiállhassa, erre szükséges íövábbá az is, hogy az iskolák a technicai kiképzést az iparhoz jobban készítsék elő, mint eddig. Iparunknál nem az a baj, hogy a serdülő ifjúság az iskolában nem elegendő theoreticns ismereteket szerezhet, tény ellenben az, hogy a czéhrendszer elpusztulása óta a kézügyesség a mesteremberek közt hanyatlott. A tanoncz, a ki mesterségbe áll, az iskolában rend szerint keveset tanult, a mi neki a mesterségben használhat. Szellemi ismeretei gyakran igen ki vannak fejtve, mintsem kézi ügyességében örömet találna. Ezen baj némileg orvosolható az álta?, hogy az iskola a gyakorlati életre készítsen elő. Azért valamint azon okból is, mivel a kézi munka rendkívüli jó nevelési eszköznek van elismerve, Európa legelőrebaladottahb országaiban a kézi ügyesség oktatására —• Handfertigkeitsunterricht — ma nagy figyelmet fordítanak, pl. Francziaországban 1882-ben törvény által a kézi ügyesség oktatása, mint kötelező tantárgy, a népiskolába hozatott be. Kívánatos volna, ha ez nálunk is történnék. Eltekintve a nevelés előmozdításától, az által a nálunk is oly szükséges tisztelet a kézi munka iránt már a népiskolában és a társadalom minden osztályában terjesztetnék és kézművességünk számára egyszersmind ügyesebb sarjadék is neveltetnék. Gr. Bethlen Ödön előadó: Miután WolíF t. képviselő ur oly dolgokat hozott fel, a melyek legjobban a 6. és következő szakaszoknál lesznek tárgyalhatók, én nem akarom a t. ház figyelmét ez alkalommal igénybe venni és fárasztani, hanem fentartom magamnak erre az illető szakasznál visszatérni. (Helyeslés.) Rakovszky István jegyző (olvassa az i. %-t). Steinacker Ödön: T. képviselőház! Ezen 1. §., mely át van véve a régi ipartörvényből, adja meg e törvénynek a főjellegét, ebben van kifejezve a kereseti szabadságnak nagy és fontos elve. Az országos iparegycsület jelezni akarván azt, hogy ezen korlátlan iparszabadság a későbbi szakaszokban bekövetkezendő határozat által némileg korlátoztatni szándékoltatik, azt óhajtotta, hogy ezen szavak után : „ezen törvény korlátai közt" még betétessék: „feltételei mellett". A közgazdasági bizottság ezen bővítést nem fogadta el, talán azért, mivel azt tartotta, hogy ezen szavak: „a törvény korlátai közt" már elégségesek, hogy azt kifejezzék, a mit az országos iparegyesület e tekintetben ki akart fejezni. En részemről t. ház, a kereseti szabadságnak ép ugy, mint egyáltalában a szabadságnak híve vagyok:. De a szabadság sem állhat fenn bizonyos korlátok nélkül és igy a kereseti szabadságnak általánosan kimondott elvére nézve is már ebben a szakaszban ugy, a mint az szerkesztve van, bizonyos korlátozás foglaltatik, a mely különben egészen természetes, a mennyiben azt mondja e szakasz, hogy: „önállóan és szabadon gyakorolhat bármely iparágat minden nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyén". Hát t. ház, hogy ezen törvény korlátai közt és azon némileg korlátozó intézkedések befolyása alatt, melyek későbbi szakaszokban előfognak fordulni, minden nagykorú egyén gyakorolhasson ipart, az ellen nem lehet kifogásom, azonban igenis van kifogásom az ellen, hogy minden nagykorúnak nyilvánított egyén, vagy mint a 2. §-ban van, minden kiskorú egyén élete 18. évének betöltése után