Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-338

204 338 országcí> ült;, április 1 1SS4 tartom, a törvényjavaslatot általánosságban is viszszautasító t. képviselőtársaimmal szemben állást foglalni, mint azok érveléseinek czáfolatába bocsátkozni, kik a törvényjavaslatot általánosságban ugyan elfogadják, de annak két leglényegesebb részét, a képesítést és a testületi intézményt tovább akarják kiépítve látni és kik a eoercitiv intézkedések hozatalában még tovább óhajtanak menni, mint maga a közgazdasági bizottság. Azonban helyzetemet e részben megkönnyíti azon körülmény, hogy az eddigi vita folyamán már is több oldalról ki lett mutatva a t. képviselő társaim álláspontjának tarthatatlansága. Mindaz, mit ők a törvényjavaslat ellen felhoztak, theoriában igen szép és helyes, csakhogy az tényleg még sem felel meg viszonyaink követelményeinek. A tapasztalat ellenük szól és némileg maga a tudomány is. Mert oly férfiú, mint Stein Lörincz, kit közgazdasági téren mindnyájan tekintélynek elösmerünk, az egyesek működése körét a közgazdasági téren körvonalozva, azon eredményre jutott, hogy a szabadság az ipar terén sokat tehet, de nem mindent a kívánt eredmény elérésére. Felemlíthetem még azt is, hogy a végczélra nézve ellentétet a t. képviselő urak és a bizottság álláspontja között nem látok. Mert ők is biztosan remélik, sőt előre mondják a visszatérést az iparszabadsági állapotokra, de hiszen mi sem várunk és kívánunk egyebet. E tekintetben megnyugtathatná a t. képviselő urakat azon tény, hogy az ipartörvényhozás mai napság mindenütt gyors és gyakori változásoknak van alávetve és hogy mihelyest a viszonyok azt megengedik, vissza fogunk térni mi is az 1872-ki törvény álláspontjára. Nézetkülönbség közöttünk tehát csak a jelenre nézve van. Mert mig Pulszky és György t. képviselőtársaim az eddigi rendszert a mostani viszonyokra való tekintettel is alkalmazhatónak tartják, addig a közgazdasági bizottság nem hiszi, hogy annak további megtartása egyelőre legalább iparviszonyaink fejlődésére üdvös hatással legyen. Miután már az iparszabadságról szólottam, felemlítem még azt, hogy szerintem kérdés az is, hogy a teljes iparszabadság, úgymint azt a manchesteri iskola végső consequentiáiban kívánja és oly alakban, mint a melyben az jelenleg p. o. Angliában és az észak-amerikai Egyesült-Államokban kifejlődve van, mondom kérdés az is, hogy az ilyféle iparszabadság behozatala mi nálunk, sajátos viszonyainknál fogva^ valaha kívánatos és szükségesnek mutatkoznék. Én legalább ennek ellenkezőjét hiszem és meg vagyok győződve arról, hogy még azon esetre is, hogyha iparunk viszonyai javulni fognak, elegendő lesz reánk nézve az iparszabadságnak azon mérve, mely a jelenleg érvényben levő törvényben van lefektetve. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennyit vagyok bátor Pulszky és György t. képviselő urak ellenvetéseire válaszolni. De ép oly túlzásba esnek azok, kik azért nincsenek megelégedve a törvényjavaslattal, mivel az szerintök nem tartalmazza elegendő megszorítását az iparszabadságnak. Lesz ugyan alkalmam, sőt fentartom magamnak a részleteknél az ily indítványokkal szemben állást foglalni, azonban már ez alkalommal szükségesnek tartom a mondottakra nézve egyetraást megjegyezni. Ismétlem mindenekelőtt azt, mit már bevezető beszédemben volt alkalmam kiemelni, hogy t. i. a közgazdasági bizottság a javaslatba felvett módosítások által eleget vélt tenni az iparosság józan kívánalmainak. Ezen meggyőződést a vita folyamán felhozott ellenérvek sem bírták megingatni és e tekintetben örömmel kell constatálnom azt, hogy a mióta a közgazdasági bizottság megállapodásai köztudomásúakká váltak, már is több oldalról hallottam oly nyilatkozatokat, melyek különben a t. házhoz legközelebb benyújtott kérvények egynémelyikében is nyilvánulnak, hogy t. i. az iparosok is terjes megnyugvással fogadják és sikert remélnek a törvényjavaslattói, jelen alakjában. Elismerem, hogy vannak még mindig iparosok, kik többet óhajtanának. Ezekre nézve azonban bátran reá illik az, mit Sinith Ádám egy alkalommal az angol iparosokról mondott. Azt mondta tudniillik, hogy az iparosok folyton panaszkodnak, akár rosszul, akár jól menjen dolguk, még pedig ez utóbbi esetben azért, nehogy valaki megirigyelhesse őket. De nem is hiszem, hogy lennének mi nálunk nagyobb számban ilyféle iparosok. Ellenkezőleg hiszem, sőt tudom, hogy léteznek nálunk oly egyének, kik ámbár az iparossághoz szorosan véve nem tartoznak, egyedüli hivatásukat abban látják, hogy az iparosokat folytonos elégedetlenségben és izgalomban tartsák. Az ilyen emberek jelszavakat dobnak oda, melyeket azután az iparosok felkapnak. Ennek és nem másnak tulajdoníthatom azon elégedetlenséget, melyet ezen törvényjavaslattal szemben itt-ott tapasztalunk. A közgazdasági bizottság az ily oldalról jövő kívánalmakat igen természetesen figyelembe nem vehette és ez által épen ellenkezőjét bizonyította be annak, mit Steinacker t. képviselő ur mondott, hogy t i. a bizottság tagjainál hiányzott az önálló meggyőződés. En inkább azt hiszem, hogy Steinacker képviselő ur és vele együtt talán mások is, szívesen látták volna azt, hogy kormány és bizottság az iparosok kívánalmaival szemben engedékenységet ne tanúsítsanak, mert ez esetben azt remélhették, hogy őket fogja majd megilletni a concessio adásnál az egész érdem. Ez által megfejtve látom azt is, hogy miért tartotta szükségesnek Hermán t. képviselő ur tegnapi beszédében a bi-