Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-337
182 ^37. országos ülés márcz'ns 31. 1884. mint a közel jövő első kérdése, majd mint oly postulatum tüntettetett fel, mint az előttem szólott képviselő ur is kifejezte, mely az azon oldalról emelt többi postulatumok okvetlen folyománya. De t. ház, ha a törvényjavaslatot objeetive kívánjuk bírálni és tárgyalni s pedig az előttem szólott képviselő ur szellemdús észrevételei daczára azt hiszem, hogy ily objectiv tárgyalása t. i. tekintet nélkül a pártviszonyokra s tekintet nélkül az azzal kapcsolatban nem lévő más kérdésekre — valóban lehetséges ; mindenekelőtt ezen — hogy úgy mondjam — idegen eszmével s az ezzel kapcsolatban levő kérdésekkel kell tisztában lenni. Legyen szabad tudniillik mindenekelőtt egy megjegyzést tennem az ezzel imént összekötött önálló vámterület kérdésére. (Halljuk!) Azt hiszem, hogy bármely szempontból s bárminő vágyakkal tekintünk az önálló vámterület kérdésére, az mindenesetre oly fontos és oly nagy, hogy nem tárgyalható más kérdéssel együtt kapcsolatban mellékesen, hogy annak megítélésére vonatkozólag magából e kérdésből kell az argumentumokat az ebben eszközlendő magatartás tekintetében levonni. — De másrészt tagadom, hogy az önálló vámterület kérdése ismét oly fontosságú, oly jelentőségű s oly nemű legyen, hogy semmi egyéb kérdés ne lehessen az arra való vonatkozás nélkül tárgyalható. Egy szóval nem elég nagy arra, hogy uralkodjék minden egyéb kérdés fölött s nem elég jelentéktelen arra, hogy pusztán más kérdés kapcsában oldassék meg. És épen azért azt hiszem, hogy azok, kik ezen kérdést komolyan veszik, nem helyesen és nem e kérdés érdekében járnak el, midőn ezt merőben agitationális eszköz gyanánt tüntetik fel és oly alkalmakkor hozzák elé, vagy tűzik ki párt- vagy általános jelszóul, melyekben annak önálló megvitatása nem lehetséges. Mert azzal, hogy azt mondja valaki, hogy az önálló vámterületben létezik a közgazdasági állapotok panaceája, még semmit sem mondott. Mert az, hogy valaki az önálló vámterületet követelje, magában még nem elég. Ehhez még szükséges az, hogy megmondja, minő politikát akar az önálló vámterület kapcsában követni s minő intézkedéseket akar életbe léptetni akkor, mikor az önálló vámterületet felállította, (ügy van! jóbbfélől. Mozgás a szélső haloldalon.) Mert e nélkül az önálló vámterület alapján is egészen eltérő következményeket, egészen különböző s gazdasági életünkre lényegükben különböző politikákat képzelhetünk és a ki az önálló vámterület jelszavával él azért, hogy nagy gyáripart teremtsen Magyarországon, az nemcsak az önálló vámterület elvét tűzi ki, hanem a védvámos irányt, is és annak meg kell magyarázni azt, hogy ezen irány mellett hazánk gazdasági termékei tekintetében a fogyasztó piacz megszerzését és megtartását hogyan contemplálja. A ki az önálló vámterületet a szabad kereskedés elvének alapján kívánja létesíttetni, ismét egészen más politikát kénytelen követni akkor, mikor az önálló vámterületet érvényesítette. De ez nem hivatkozhatik az önálló vámterület azon következményeire, melyeket annak védvámos irányú hivei a maguk számára igénybe vesznek; az ellenkező következményeket és eredményeket kell hogy kilátásb;i helyezzen, hogy azokra appellálhasson. Épen azért az önálló vámterület kitűzésével még semmi megoldás előkészítve nincs. Kapcsolatban ezzel okvetlen ki kell tűzetnie egyszersmind az a mellett követendő politikának is. Azt pedig, hogy ma valaki képes legyen megmondani, hogy 3—4 év múlva minő politikát kíván követni a külgazdasági viszonyok tekintetében s ezzel kapcsolatban miníj európai conjuncturák mellett lesz kénytelen ezt a politikát inaugurálni, arra ma a közgazdasági változások, rohamos átalakulások idejében mindenki képtelen. Azért én az önálló vámterület kérdésében e törvényjavaslattal kapcsolatban áz azon oldalról (A szélső bal felé mutat) jövő felszólítás daczára sem akarok nyilatkozni, annál kevésbé, mert meg kell gondolnom, hogy az önálló vámterület nemcsak végleges czél gyanánt szerepelhet. Az önálló vámterület a jövő gazdasági kiegyezés alkalmával Ausztriával szemben kétségkívül fegyver is, esetleg utolsó mentség, ha más alapon kedvező kiegyezés nem lehetséges. És az, ki ma az önálló vámterület eszméjét inprincipio és minden esetre vonatkozólag megtámadja, egyszersmind megfosztja magát azon eszköztől, mely a viszonyoknak lehetőleg vámegyesülés melletti helyes és kedvező rendezésére megkívántató. Nem fogok tehát az önálló vámterület ellen polemizálni ma, de nem tekinthetem az önálló vámterületet oly követelménynek, amelyet ma kellően lehessen zászlónkra irni. (Igaz! Ugy van! bálfélől.) A főkérdés és tekintet, a melynek mindig szem előtt kell lebegni, az, hogy akár az önálló vámterülettel, akár a nélkül oly viszony állapittassék meg a külfölddel és mindenekfelett Ausztriával, mint minden körülmények közt legfontosabb gazdasági szomszédunkkal szemben, hogy a mellett a hazai gazdasági viszonyok fejlődése meg ne akasztassák. Ma is azon meggyőződést osztom és azon hitet táplálom, hogy lehetséges Ausztriával a vámegyesség és az ez alapra fektetett szerződési viszony mellett megélni és kedvező rendezést kötni. Még az önálló vámterületet pártolók sem mondhatják azt, hogy ezen reményt nem táplálják, mert azon perczben, melyben az önálló vámterület életbe lép, épen ott leszünk, a hol vagyunk ma, t. i. azon kérdés előtt, hogy minő tartalmú szerződést kell Ausztriával kötni, a melynek következményei ismét azon helyzetbejuttatnak bennünket, a mely előtt állunk ma, három esztendővel azon
